Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Pillanatkép a Borudvarban

Nálunk szebb a túlsópart...

Ködös kápolna-domb

Kiállítás az evangélikus templomban

A Helyiérték Egyesület és a Balatonboglári Települési Értéktár Bizottság nevében ezúton köszönjük támogató hozzáállásukat a Megyei Értéknap megvalósításához. A rendezvényen több somogyi település állított ki. A Nemzeti Művelődési Intézet Somogy megyei Irodájának munkatársai készítettek fotókat. Az installáció Budapesten is bemutatkozott.
Nem volt kétséges, hogy sokan örömmel fedezték fel kedvenc boraikat a standunknál. Nagy köszönet még egyszer, és jó termést, sikeres szüretet és jó egészséget kívánunk.

Szalai Tünde és Dávid István

A Janibácsi megásta a Bugaszegi Köztársasági Elnöki Palota és Kancellária Hivatal kettős épület alapjait. - De kerül bele börtön is - ezeknek! Beütött a növényházba egy kis tűzvész, s azt kellett újratervezni. Ment. Sőt! Elkészült az új növényház, nem is akármilyen tűzfalakkal.

Csak ámul-bámul a látogató - s azzal is föltartja a kifogyhatatlan szorgalmat: főiskolás vizsgafilm, hátittmegmilyencsodavan látogatók, honnantudjamagaezt érdeklődők...

Már teljesen megérett az elhatározás, elkészítjük télen a Bugaszeg könyvet. Megérdemli az a sokaság, aki csillapíthatatlan figyelemmel van a bugaszegi történések, bölcseletek iránt. Janibácsi még vonakodik, de abba a versenybe csak-csak beszáll: a könyv avagy az épületei állják jobban az idő múlását.

  • 01
  • 02
  • 03
  • 04

Íme egy kisfilm a tűzvész emlékéről
(készül a folytatása)

Gondoltam, ezt a "vizsga-munkát" is megnézem. Itt már szép számban voltunk. Nézők a színpadon, szemben a kivilágított kápolna. Nagy hevülettel elmondva megtudtuk, mi fog történni a következő jó egy órában. Nagyformátumú rendezői elképzelés, izgalmasnak tűnő stációk. Itt, és most a dombot barangoltuk be - néhol sötétben, botladozva, kissé tétovázva is - de ez pont így volt izgalmas, mert vezényszavakkal kiválóan működött a kollektív ismeret.

A hatvanas évek elején még nem volt tévénk. Édesanyámmal - villanyt sem kapcsoltunk, hogy jobban "lássunk" - lekuporodtunk gyakorta a rádió mellé színházi közvetítést hallgatni. Emlékszem egyre. Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony. Gobbi Hilda volt a főszereplő, no és Darvas Iván is játszott benne - édesanyám őt nagyon kedvelte. Úgy láttunk, hogy a történéseket súgta egy bemondó: - Paratov észrevétlenül bejön... - Ogudalova int a pincérnek... és végig, végig, mint egy kedves barátnő, s mi csöndben figyeltünk. S katartikus élménnyé is lett.

Valami ilyesféle érzésem volt ezen a különleges előadáson: tánc, zene, miniszínpadok. Kandeláber pislogása, a palackok lidérces fényei, telefonok, mint sötétet hasító rivaldafények. Hangosítás nélkül a szövegeket apró gallyak, kavicsok ropogása sokszor érthetetlenné szabdalta. Mégis valami jóleső érzés járt át egyik színpadról a másikra menet, mert meg-megcsillant egy-egy jól elmondott szöveg, egy-egy jól megtalált helyszín, egy-egy nagyon ígéretes jelenet: - Július 23-án Horvátországban balesetet szenvedtünk... nagyon erős megjelenése, avagy a vizsga izgalmas kuszasága. Alszunk! Álmodj! Ébredünk.

Aztán le a Házba. Énekelve vonulókat el-el húzott függönyök sora mögül érdeklődő tekintetek kísérték. Vártam valamiféle "konfliktust", (közel 10 óra...) hisz oly jellemző ez ránk - fellélegeztem.

A kultúrház megtelt, maguk a táborlakók is szép számmal voltak, s gondolom barátok, szülők is zömmel (kis pletyi: két boglári házaspárt is láttam). A tábor filmes szekciója mutatta be a vizsgamunkáját az álom témáról. Virtuóz munka! Óriási siker! Érdemes lenne megszerezni. Még Boglár-filmnek is erős lenne!

A film ebből az alulvilágított csillogásból próbál némi élménnyel szolgálni.

 

A Bogláron megjelenő projektnek (ejha, de bántó ezt így írni, lélektelen a szó...) két tábora alakult. Szerencsére nem szervezett formában, így inkább véleményoldalakról beszélhetünk.
Van, akit zavar, mert zajos (ahogy az új sín járművei, a nyaralók, a nyaraló fiatalok, a helybéli fiatalok, a seregélyriasztók, a szomszéd fűnyírója, flexe, a gyűlölködő, hazug plakátok, vezércikkek, álszólamok, stb... - persze ezek zöme sem jogtalan háborgás). Van, aki nagyon örül neki - ahogy én is.

Volt egyszer egy BB.

Központi parkjában szállítás, oltványtermelés, nyilvántartás, számfejtés, szálló, könyvtár, pince, konyha, étterem. Sokunk számára tele élettel, emlékekkel.

Aztán, amikor elkelt a BB, a terület elcsendesült, elanyátlanodott, a természet koptatni kezdte az építettet, s fájt a szívünk érte. Évekkel később - nemrégiben valaki felfedezte. Felfedezte, és, amit beleálmodott, azt hiszem kedves mindazoknak, akik a könnyen vehető-ehető mellett valami tartalmasabbra vágynak.

Ez a soknyelvű, sokhangú, tartalomgazdag Babel Sound.

Tavaly nagyobb merítéssel, idén nem kevésbé színesen, Boglárszerte, számos helyen találkozhattunk távoli országok képviselőivel, zenéivel, előadásaival. Bár nyaralóhelyen lakunk (ergo egész évben nyaralunk :-), sokaknak ez is marad az éves szabadság - most külföldre látogatás helyett a világ kopogott ajtónkon, s hozta ízét, illatát, dallamát, ritmusát.

Eredeti spanyolt hallani élmény volt, szembejövő vadidegennel összeköszönve mosolyt cserélni élmény volt, mert színt hoztak, kedvet kerekítettek itt, a Balaton partján: a baleári, az olasz, a katalán, a görög, az izraeli, az indonéz, az indiai, a chilei, a holland és a számos afrikai..

Azt hiszem, aki végigélte a hetet a parton, magába szívhatott egy jó adag élményt közösségben, szívesen adott ajándékokkal, tehát kaptunk, sokat kaptunk.

A Babel Sound gyüttment - afféle, ami hoz és ad, olyan, aminek szíve, esze is van. Ezért érzem szögletesnek a projekt meghatározást. A Bábel pedig, ami a Bibliában szétszórta az Isten ellen szervezkedőket, itt épphogy embereket összekovácsoló toronyépítéssé kell, hogy legyen!

Nagyon jó, hogy vagytok, maradjatok, és továbbra is töltsetek Boglárba színt, ízt, hangulatot, mi pedig, lassan megtanulunk pozitívan is visszajelezni - ebben még erős fejlődnivalónk van, nem csak helyileg, országosan, akár világszinten is.

Nagy-nagy köszönet!

Ma családi évfordulónk van, s ajándékba, egy régen vágyott, de arról lemondott tárgyat kaptam. Nem díszdobozban vagy becsomagolva, a földből kellett (hozzáértő utasítása szerint három nap után) előkotornom.

Nem is tudom honnan veszem a bátorságot, hogy szóba hozok egy kitalálhatatlanul egyéni estet. Szerdán volt az Összpróba alapítvány heti kurzusának zárója. Tizennégy fiatal felnőtt eljött Boglárra, Szász János kurzusára - ahogyan többen mondták a bemutatkozáskor - megismerni/kipróbálni önmagukat, levetkőzni valamennyi gátlást. Valami végtelen nyugalmat tartalmazó anyaggal öntözhették fel a nagytermet, amiben a Tanár úr elővezette a következő egy órát. Nem előadást fogunk látni - főleg rokonok, barátok nézők - hanem szövegeket hallunk, jelenetek jönnek, sokszor nem is lehet/kell érteni. Többször fog változni a tér... mindezeket valamilyen földönkívüli nyugalommal ... Woyzeck, Kapitány, Marie, Tamburmajor s Georg Büchner többi alakjai, sokszor a végletekig feszített helyzetekben.
Az előadás - mert az volt! - beszippantott egy pillanat alatt, mint feketelyuk. Bejártuk az egész termet, színpadtól nézőtéren át a karzatig, mint a kivégzésre kíváncsi nép. - Lányom, most mi lesz veled? Nincs férjed, csak gyereked. Mi lenne? Elvagyok, egész nap dalolok ... gyereksírás ... Járkálj egy kicsit. A melle akár a bikáé. A szakálla, mint oroszlánnak. Nincs még egy ilyen férfi!... Hát még vasárnap, amikor fölteszem a tollforgót, fehér kesztyűt húzok, a mindenségit! Még a herceg is mondja mindig, barátom, ez aztán a legény!... Többször elmondott mondatok. ... Woyzeck, magának nincs morálja! - borotválás közben a Kapitány, minden mozdulatot lihegve, a végsőkig kiélvezve - Elfoglaltság kell! Micsoda időpazarlás, a világ egyetlen nap alatt körbeforog. Mire jó ez? ... Gyereke van, de az egyház áldása nélkül.
Megborzongatott egy-egy jelenet - Marie-Tamburmajor, Kapitány-Woyzeck, a bordélyban, Marie fülbevalói ... én még nem találtam egyszerre két fülbevalót ... S az utolsó jelenet, amiben a közönség felterelődött a karzatra. Vaksötét csend hosszan. Jönnek, megriadt Marie, s karját szorítva tereli Woyzeck. Fehér lámpa fénye követi őket. Fönn beesnek a tömeg közé. Élsz még? Nem tudsz meghalni! - dulakodás, hörgés. Piros fény, elernyedés. Kivert a víz. Elképesztő élmény! Csak egyszer, csak akkor és ott! S, mint forró kövezetre vízzel festett kép - örökre elillan,  talán elmesélhetetlenül. Lehet, hogy magamra haragítok többeket, de - ha följutunk is a mennyországba, biztos nekünk kell segíteni mennydörögni - Balatonbogláron a Csiky Gergely színház egykori kápolna-színpadi előadásai óta nem éltem át hasonlót!

k.j.