Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egysület szervezésében

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

Bugaszegi Téglagaléria - "a kikapcsolódás és megnyugvás fészke".

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Tisztelt boglári és szőlőskislaki Lakosok!

Intézményünk ezúton tájékoztatja Önöket a jelenlegi ellátásokról:

Idősek nappali ellátása:

  • Az idősek klubja 2020.03.16-tól zárva tart, a programok elmaradnak, az idősek klubja szolgáltatása a veszélyhelyzetre tekintettel szünetel.
  • Étkeztetés: ellátottaink részére a megállapodások alapján a napi egyszeri meleg étel egyszerhasználatos dobozokban kiszállításra kerül.
  • Házi segítségnyújtás:a szolgáltatás nyújtás továbbra is biztosításra kerül,korlátozva a legszükségesebb tevékenységekre.(személyi higiénia,élelmiszer beszerzés, postai ügyintézés).
  • Család,-és gyermekjóléti szolgálat:az ügyfélszolgálat telefonon és elektronikus úton történik,kérjük az ügyfeleket,hogy csak halaszthatatlan okból jelenjenek teng személyesen az intézményben.
  • Családlátogatásra csak krízishelyzetben, súlyos veszélyeztetettség vagy hatósági megkeresés esetén kerül sor.

Kérjük a 70 év felettieket,hogy MARADJANAK OTTHON! A veszélyhelyzetre tekintettel ingyenesen segítünk a bevásárlásban, ügyintézésben. Kérem forduljanak hozzánk bizalommal! 06/85 353-786 vagy 20/778-8410 telefonszámokon. Ezeken a telefonszámokon várjuk az önkéntes felnőttek jelentkezését is,akik tudnak segíteni az idősek ellátásában. Megértésüket köszönjük!

Vigyázzunk egymásra!


Tisztelettel: Koós Marianna
intézményvezető

 

Négy éve, 2016. március 1-én a város önkormányzatának megbízásából vettem át Vásárhelyi Tibortól a Balatonboglári Hírek újság szerkesztését. Nagy tervekkel vágtam bele és szerettem volna, ha a lehető legtöbben írnak, küldenek cikket, észrevételt, hozzászólást. Ez sajnos nem valósult meg, elfoglalt, időzavaros világban élünk.

... kis csalással az ujságot illetőleg :)Ugyanakkor, úgy érzem sok minden megvalósult. Bemutattunk érdekes, itt élő embereket, nagy öregjeinket és feltörekvő fiataljainkat egyaránt. Magyarítottuk a képviselő testület beszámolóit, és ott voltunk mindenhol, ahová meghívtak. Ahová nem, onnan is igyekeztünk hírt és fotót szerezni.

Készültek izgalmas és készültek laposabb számok is, de úgy érzem, a megjelent 48 példány egyikével sem kell szégyenkeznem. Ha most a búcsú perceiben be kellene lépnem Vásárhelyi Tibor cigifüstös irodájába, s kedélyesen elbeszélgetnénk, talán nem lenne olyan lapszám, amit nem mernék előtte vállalni. Igaz, lennének észrevételei.

A szerződés lejárt, más veszi át a lapot. Új stílus lesz, ami nem baj. A változás jó és hasznos is lehet. Más szem mást fog észrevenni, mást tart majd fontosnak. Az elmúlt négy év pedig történelem lesz, amit a könyvtár őriz majd. Büszke vagyok rá, hogy születtek olyan írások, melyek év-tizedek múlva is fontosak lehetnek, vagy talán pont akkor lesznek majd fontosak szeretett városunk történelmében.

Köszönöm Balatonboglár, hogy életed része és krónikása lehettem! Köszönöm azoknak akik a legtöbbet segítették: Horváth Ivánnak és Kalász Józsefnek a cikkeket, Samu Mihálynak a tördelést és Szeri Gabinak a korrektúrát (volt mit).

Végül, idézve egyik kedvenc írómat: „Viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams/

Tisztelettel: Szentes László leköszönő szerkesztő

 Boglári Hírek számai

2016 2017 2018 2019-2020

Tegnap /2020-02-20/ meghalt Ilonka néni. Ma van évfordulója annak, hogy Márai véget vetett életének. Megnéztem a filmet, ami a legutóbbi Kultkikötő moziban volt soron, és az utolsó mondatairól eszembe jutott egy nemrégiben látott, hollywoodinak induló, de annál többet mondó Luc Besson rendezés is - Lucy.

A tudás átadása.

Ez volt az, amit kulcsmondatként kihallottam belőlük. Talán még a paphiány, ami nem mai probléma, de úgy látszik, nagyon nem akar oldódni.

Többünkben többször kikristályosodott, hogy az ember - bár az idő ezerévszám telik - nem változik. Pedig egyre többet tudunk, egyre többet fedezünk fel a világ titkaiból, egyre gyorsabb és nagyobb volumenű az információk elérhetősége. Hiába, az ember dedóba illő hülye gyerek marad (nem én mondtam). Van véleményünk mindenkiről (nekem is), ami inkább negatív, mint dicsérő, sokkal könnyebben elfogadjuk a hízelgést, mint a kritikát, megelégszünk a fészbúkon talált bölcselkedések megosztásával, gondolván, ezzel megváltjuk a világot, de teszünk bármit, vagy sem - elfolyunk az árral. A csendes, bölcs józanság helyett ma a középszerűség ordít, színesen, mozgalmasan, és letehetetlenül, ahogy a gyerek (sőt, már felnőtt is) ránő az okostelefon nyújtotta talmi "kalandokra".

Ebből a hangzavarból pedig nem tudjuk kiszűrni, mi az a tudás, a valódi, amit gyűjtöttek előttünk, s átadni készek emberek (az emberség, emberiség - az Isten), de mi süketen kerüljük ki ezeket. A bolygónak elege van belőlünk. Létfontosságú szerveit kinyírjuk (vágjuk, koszoljuk), az állandó ellenségeskedéssel, kicsiben és nagyban folytatunk háborúkat, hazudunk, lopunk, csalunk, értékeljük az értéktelent, és lekezeljük az értéket. Végjáték.

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni, miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudattalanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogy riadtan bezárkóznak a betegségbe, elvesztik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudatlanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni." (Márai)

Zoránnal együtt vallom, hogy "kell ott fenn egy ország", amit nem biztos, hogy ott keresünk, ahol van, és nem olyan, amilyennek elképzeljük. De mindenképp léteznie kell, ha már az élet, a maga megejtő természetességében és felépítésében, ennyire fejlett szinten létrejött. Nem lehet ok nélkül.

Tehát a tudás létezik. Hagytak sokan, sokat ránk, Máraitól Semmelweisig, Aranytól Béres Józsefig, és, ha szűken, csak Boglárt nézzük, Gaal Gaston, Varga Béla, Szőllősi atya, Karácsonyi Kornél, Pados József, Lakatos András, Dr. Kovács Miklós, Harangozó József, és, persze, Ilonka néni, a felesége is - a sor hosszan folytatható...

Mai újságban megjelent cikkben olvastam egy megjegyzést: "paradoxon helyzet, hogy egyes politikusok a kereszténységre hivatkozva kívánják megóvni Európát az iszlámtól, miközben az itt élőknek lassan fogalmuk sincs a kereszténységről".

Ki tehet róla?

Szerigabi
fotó: Kotnyek István: Látható csend

Az első ülésen a képviselő-testület minden tagja jelen volt, ahol 21 nyílt, 2 zárt napirendi pontot szavaztak meg.

Az első pont beszámoló a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a két ülés közötti fontosabb eseményekről, valamint a polgármester átruházott hatáskörben hozott döntéseiről szólt.

Eszerint:

- a gépi hóeltakarítási és síkosságmentesítési munkák elvégzésére adott ajánlatok közül a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó Boglári Kék Bálna Kft. ajánlatát fogadta el.

- a közcélú ivóvízellátó rendszer működtetésére vonatkozó bérleti-üzemeltetési szerződés megkötéséről döntött.

- a Kodály Z. u. 61. számú ingatlan tulajdonosai kérelmét elutasította ingatlanuk korábban kisajátított területrész visszavásárlására vonatkozóan.

- hozzájárult a „Segítő kezek” Alapítvány működésének határozatlan ideig történő meghosszabbításához, éves beszámolási kötelezettség mellett.

- az Önkormányzati Tűzoltóság részére 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított.

- 300.000,- Ft támogatást biztosított a Boglári Általános Iskolát Támogató Alapítvány részére sítábor utazási költségeire.

- a szennyvízelvezető rendszer működtetésére vonatkozó bérleti-üzemeltetési szerződés elfogadásáról döntött.

- módosította a határidő tekintetében a Magyar Posta Zrt. és a Centrum Irodaházak Kft. részére megküldött településképi kötelezést.

- Szántó Botond részére megállapított településképi kötelezést továbbra is érvényben tartja.

- bérlakás lakásbérleti szerződések megkötéséről döntött.

- bérlakás bérletére vonatkozó igényeket elutasította.

A polgármester részt vett az adventi gyertyagyújtáson, BAHART közgyűlésen, Balatonlellén a János-napi boráldáson, rendkívüli testületi ülésen, újévi köszöntésen a jégpályán. Fogadta Ormelle testvérvárosi küldöttségét, jelen volt a városi pótszilveszteren, és a katolikus templomban tartott újévi koncerten. A jégpályáról interjút adott az M1 csatornának, részt vett a megyebálon. Köszöntötte a nagyadózó vállalkozásokat a Fischl-házban. A vietnámi nagykövet meghívására köszöntötte a holdújévet, a Gellért szállóban tartott fogadáson. Volt interjú a városi tv-vel, tárgyalás az intézményvezetőkkel a költségvetésről, és megnyitották az ökumenikus imahetet az evangélikus templomban. Újborkóstoló, tárgyalás a strandfejlesztésről a Magyar Turisztikai Ügynökség budapesti irodájában, iskolabál követte ezeket. Tájékoztatta a Közterület-fenntartó Szervezet munkatársait a lehetséges átszervezésről, Kalinovaci testvérvárosunkban tett rövid látogatást, és részt vett a Mathiász János Szakközépiskola szalagavató ünnepségén, fogadta Móring József Attila képviselőt, és jelen volt Siófokon, Felügyelő Bizottsági ülésen, aztán Zichy Eszter, a Habsburg Alapítvány munkatársa látogatta meg, amit a Pénzügyi, Városfejlesztési, Ügyrendi Bizottság ülése követett.

Hat újszülött kisfiút és egy kisleányt megérkezésük, valamint Burics Lászlónét, Óváry Józsefnét és Harangozó Józsefnét köszöntötte születésnapjuk alkalmából.

Átruházott hatáskörben hozott döntések:

Települési támogatás (rendkívüli élethelyzetre) 15 fő 450.000.- Ft

Települési támogatás (halálesethez) 3 fő 180.000.- Ft

Települési támogatás (krízishelyzetre) 4 fő 442.000.- Ft

Települési támogatás (születéshez) 9 fő 520.000.- Ft

Települési támogatás (tűzifára) 9 család 360.000.- Ft

Települési támogatás (lakhatáshoz)/év 2 család 80.000.- Ft

Iskolakezdési támogatás 2 gyermek 20.000.- Ft

Nyugellátásban részesülők támogatása 1.521 fő 15.210.000.- Ft

Harangozó Józsefné tanítónő 100 éves

„Trianoni gyerek vagyok. 1920. február 7-én születtem, Máriapócson. Akkoriban vonultak ki a románok – ekkor be is lőttek az ablakon, s épp a bölcső deszkáját találták el. A bölcső felborult, s az akkoriban szokásos pólyába bugyolálva kerültem az ágy alá – a pólyának köszönhetően épségben maradtam.

Édesapám, Rinyu Miklós erős, bátor, igazságos és tekintéllyel bíró ember volt. Nagyanyám legkisebb gyermeke, őt már özvegyen nevelte édesanyja. Fiát katonának vitték, híres huszárrá vált Galíciában. Ő törte be a lovakat, s gyógyította is bajaikban. Büszke voltam rá, hogy hátulról tudott felugrani a ló hátára. Galíciában szerzett oklevele szerint "kurschmidt" – gyógykovács (állat­gyógyász) volt. Polcain vastag könyvek sorakoztak az állatok betegségeiről, gyógyításáról. Udvarunkon két ház állott, emlékszem, felfúvódott tehenek gyomrába juttatott fokhagymás gombócokat, s a gyógyítható lovakat is ő kezelte. Később, mikor már voltak hivatásos állatorvosok, kocsigyártásba kezdett. Szekereket, hintókat készített, s erről a munkájáról is hamar híres lett. Udvarunkban volt a kovács-, kerékgyártó-, bőrülés-műhely.

Nekem is készített egy homokfutót. Hatan voltunk testvérek – 3 fiú, három lány – de a lószeretetet és a kocsihajtást csak én örököltem. Mindig volt egy kisebb növésű ló, ezt a homokfutóba fogva jártam a szőlőbe, gyümölcsért, vagy vittem vizet a dolgozóknak. Így én voltam édesapám kedvence (de mondhatnám, hogy az egész falué).”

Így kezdődik a Gyöngyök a homokban című könyv, melyben Ica néni – a kedd délutánonként megnyílva - elmesélte élete történetét újdonsült barátnőjének, Szeri Gabinak. A könyvbemutatóra nagyon sokan eljöttek, s mindannyiónk örömére, Ica néni boldogságára élték végig azt a felejthetetlen estet. Az átadó végén legalább annyian meg is ígérték, hogy rendszeresen fogják látogatni, ahogy Szeri Gabi is tette, ha nem is heti gyakorisággal. Még közös lottózásba is fogtak, s nem maradhatott el a helyi újság felolvasása.

Akkor sok-sok jókívánság azzal fejeződött be: … megünnepeljük a századikat, drága Ica néni!

A kedvenc ruhájában

Táviratot kaptunk. Június 3-án Varga Béla plebános úr kilenc órára magához rendelt bennünket, a rózsalugasban fogadott. Elnézést kért, mert a szalonban külföldi, talán angol politikusok voltak a vendégei (később derült ki, hogy ők készítették elő az útját). Elbeszélgetett velünk, mondta, hogy Karácsonyi Kornél halála után (Bogláron évekig gyászolták) a helyét pótolni nem tudták, bár próbálkozott a patikus, Sártory Lajos bácsi, Fábián Imre az állatorvos, Szörényi Kálmán, a káplán – sikertelenül (valószínűleg a nehéz megélhetőség miatt). Búcsúzóul Varga Béla összefogta a kezünket, és azt mondta – „Rátok bízom a falu ifjúságát, legyetek Karácsonyi Kornél utódai”. (Józsi bácsitól kaptuk az iskola tervezett névadásához Karácsony Kornél méltatását az akkori újságba, a Boglári Szép Szóba.)

Egyik színházi előadáson

A Péterrévén működő Szociális Missziótársulathoz hasonlóan, Bogláron is vezetője lettem a lányoknak. A régi óvodaépület manzárdrészében volt az óvoda, két szép teremmel, lent pedig a missziós apácák – Adél nővér volt a főnöknő, nagyon jóban voltam velük. A manzárdban tartottuk az összejöveteleket (Kollár Juci, Sárdiné, Martonné, Bárányné, Bolla Ilus, Tóth lányok – Matild, Margit, Balogh Manci). Itt is kezdtük a Fabiolával – Balogh Manci játszotta a címszerepet. Még páran élnek azok közül, akik játszottak akkor: Tóth Ferencné, Kollár Juci. Sikerrel adtuk elő, mert előtte hosszú ideig szünetelt a színdarab-rendezés. Az általam rendezett színdarabokban mindig vállaltam szerepet, mert így mások is szívesebben játszottak. Jártuk a környéket, vannak még györökiek is, akik emlékeznek rá.

tanítványaival (az utolsó osztálya)

 

(Ez az írás az újságban jelenik meg, csupán azt gondoljuk, hogy elkésik.)

A tanító néni a péterrévei Kiskastély kapuja előtt

 

… Aztán József mégis megkeresett, és a második ilyen alkalommal egyik tanítványom édesanyja meghívott minket ebédre. Ebéd után hazamentünk, leültünk a sezlonra, szólt a rádió. A rádión piros selyemből készült, kinyitható szív volt a gombra akasztva (valamelyik barátnőmtől kaptam, talán a Csillag Ilustól). József kérte tőlem a szívet. Levettem, odanyújtottam neki – De nekem nem az kell – mondta ő – hanem a magáé. A másfél évi levelezés után nem mondhattam nemet.

A böszörményi úton kiszálltunk, és gyalog mentünk a debreceni kisállomásra, ahol Nyírbátor felé indult vonat. A nagyállomásról Nyíregyháza felé nem volt vonat. Jóska elment a postára, feladott egy táviratot, hogy délután egy órakor édesapám várjon kocsival Nyírbátorban. Nem akar­tak hinni a szemüknek. Nagy volt az öröm, Boglárról a Harangozó papa ott volt. Ki is tudtuk pihenni magunkat. A terv szerint rendben, szépen ment minden. Pünkösd délután egy zápor leverte a port, napsütéses délután volt. Négy órakor elindultunk. Nővérem a tömegben utat nyitott. Unokabátyám bazilita szerzetes volt – a kegytemplom Mária oltáránál esketett. Tehetséges szónok volt, gyönyörű beszédet mondott. Férjem atillában, rajta a vitézi jelvény, nekem hosszú, 4 méteres uszályom volt.

 

Ica néni a boglári hajóállomás előtt –apósa ott lakott, mint kikötőmester.

A vörös kápolna előtt.

Nyugdíjasan.

 A város Pro Urbe kitüntetést veszi át Sós Zoltán polgármestertől

k.j.

Pár kép a köszöntő ünnepségről

  • Icaneni_100_0
  • Icaneni_100_1
  • Icaneni_100_2
  • Icaneni_100_3