Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egysület szervezésében

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

Bugaszegi Téglagaléria - "a kikapcsolódás és megnyugvás fészke".

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

„Mezőtúron születtem, az általános iskolát is ott végeztem. A gyerekkor erősen meghatározza az ember további életét. Így az enyémet is. A föld, a kert tiszteletét édesapámtól tanultam, aki szorgalmasan művelte azt. Anyukámtól az irodalom szeretetét, ismeretét kaptam. Családommal, nagy bánatomra valamiért Pestre költöztünk A szívem azonban mindig visszavágyott a természetbe. Férjhez mentem, két drága lányom született Ők négy aranyos unokával ajándékoztak meg. A gyerekeimmel kiskorukban évenként 2-2 felejthetetlen hetet töltöttünk a Balatonon. 2012-ben meghalt a férjem, azután anyukám, s még abban az évben édesapám is. Egyedül maradtam a szép, nagy budapesti lakásban, amit évek során sok munkával szereztünk meg. A lányaimmal úgy döntöttünk, hogy eladjuk a lakást. Hosszas keresgélés után megtaláltuk új otthonunkat Szőlőskislakon, ahol sok kedves szomszéddal ismerkedtem meg, majd egyre több kislaki és boglári emberrel is. Hamar bekapcsolódtam a közösségi életbe főként a Szőlőskislaki Művelődési Ház programjain keresztül. Néha úgy érzem, mintha itt születtem volna, csak valamiért eddig máshol éltem.”

Gáti Anna (G. Szabó Anna) írja magáról, még a Gyere át hozzánk című, kislaki beszélgetések kötetünkben. Mi meg többen az irodalmi klubban ismerhettük és kedveltük meg, melynek ő a társalapítója Szekeresné Évával. Valamelyik irodalmi portálon ráakadtam egy kedves, balatoni versre, mely alá Gáti Anna volt írva. Persze, hogy „utána jártam”, s egy nagyon érzékeny, a környezetének minden apró rezdülésére figyelő költőre leltem Anna személyében, amit Ő nagyon vonakodva, az elismeréseket elhárítgatva fogadott csak el. Aztán több minden „szelídebb” lett, s elolvashattam a kisregényét, a balatoni verseit, a fénykép-novellákat, színdarabokból is egy-kettőt. Ebből született egy kötet Visszajöttem – szólt a kis herceg címmel – a kisregény, s az Itt vagyok - versválogatás.
Bizonyára kevesen vannak azok, akik nem hallottak erről a tündéri lényről. Sokan azok, akik a szívükbe zárták Őt. Gáti Annának visszatért a kis herceg, a maga, könnyeket csaló kedvességével, amit ebben a kisregényben írt meg leendő olvasóinak. Szeretnénk, ha mind többen megismerhetnék ezt a Pünkösdre ajánlott kötetet.

Nagy bánatunkra most könyvbemutatót nem tudunk rendezni, csupán itt, az online térben kellene valamit kitalálni, ahogyan a kis herceg mondja: „Ami szükséges, az lehetséges.”

k.j.
Balatonboglári Városvédő Egyesület

Komoly média érdeklődés kíséri a BAHART vállalat szétszedését (tetszetősen: reorganizálását). Balatonboglár városa is érdekelt, hogy milyen mértékben, s mire lesz elég, arról még biztosan fognak (ki ilyen, ki olyan hévvel) beszélgetni az emberek. Itt Dr. Sziberh Laszló képviselő mond pár mondatos tényállást.

 

 

Bekukkantottunk Korolovics Lajos tanár úr online jazz órájára a boglári zeneiskolában. Mint meséli, nem könnyű így zenét tanítani. Még a szorgalmasabbakkal talán egy kis mértékben lehet haladni, de maga a szinten tartás is rengeteg energiát igényel. Aztán a lustábbakkal ezzel a távmódszerrel kevés eredményt lehet elérni...

 

Eszter óvónéni - egy találkozás alkalmával - elmesélte a kis ügyességeit, amivel az ovisaival, azok szüleivel sajátos kapcsolatot tud tartani ebben a karanténos megtartóztatásban.
Nekünk nagyon megtetszett, s lett egy kis filmecske belőle.

 

Köszönet érte!

 

„… tölts még.
Igen. Nincsen időnk, nincs.
De hát mire van? Mire telt el életünk fele immár?
Egy-két látványos vereség,
dicstelen győzelem,
sietős csók,
néhány mély szippantás a hársak csípős illatából – ennyi?
elmaradt kézfogások, csupa adósság – ez az élet?
Mire pazaroltuk, mond, hova lettek az évek,
az a hit, mellyel az ősz tűzi ki véres, cafatos zászlóit:
Mindhalálig!...
Hogy vagy? Mi újság? Kérdezgetjük, igen,
lélektelenül, rohanunk az utcán,
egy-egy hiábavaló tanácskozás szünetében,
melyen újra meg újra elodázott napirend a jövő.”

Gondoltam jó egy hónapja, nem kellene talán a Háború és békébe belekezdeni, van bőven más olvasnivaló. Talán jól tettem. (Hogy bírjátok ezt a bezártságot? Aki nem tud unatkozni, aki szereti a párját, a gyerekeit, akiknek van egy csomó könyve, CD-e, vannak félretett dolgaik… Azoknak ez nem akkora probléma, mint amekkora valójában az, tudva, hogy amilyen volt, olyan már nem lesz, nem lehet.) Az, hogy ebből a bolygó-szomorító sokadalomból mi éli majd át a macskajajra ébredő érzékek éles rosszindulatát az sok mindentől fog függeni: ésszerűség, demokrácia, műveltség, valós igény.
Attól félek, hogy eltorzított arányokkal szerepeltetődnek majd egy nagy vetítési alapban.

Elfelejtett, boglári kötődésű költőnek - irodalomtörténész, műfordító,  (nálunk) tanár, az irodalomtudományok kandidátusa -, Papp Árpádnak egy remek kötete került a kezembe. A fenti sorok tőle vannak. Nyomatékkal: ismét elodázott napirend lesz-e a jövő?

kj