Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Megjött a Lyukas Óra júniusi száma. Van benne Németh István Péter? Már egy éve legalább, hogy nincs. De van! Mészöly Dezső születésének 100. évfordulójára egy újraolvasásra ajánlott: Mészöly Dezső Balatonja. Pista írása, mint ahogyan sokszor, most is olyan alázattal született, mintha csak mások léteznének - eltitkolva a saját tehetségét. Nagyon szép, és nagyon felkészült írás egy igazán szeretett emberről, a mindig nagyon várt irodalmi tv műsor lenyűgöző műveltségű, de mindig nagyon szerény műsorvezetőjéről.  Nézem  a Mészöly portrét az újságban - amit olyan jó érzés hónapról-hónapra kézbe fogni - s csak felfedezem a hasonlóságot abban, mint Tibor barátom távolba nézését. De nemcsak azt, ha ismerték egymást, biztosan kedvelhették is. Ezt sem fogom már megtudni.

"Kúnság széljárta hazám, akácosok anyja!" Petőfi nem láthatta a tengert. A szintén kúnsági Mészöly Dezső igen. Petőfi vagy kétszáz éve egyszer látta a Balatont, Mészöly Dezső talán bele is szeretett a túlsóparti hegyekbe. "Nem akármilyen szelídség / Alakítja ezt a tájat / Ahogy elheversz a fűben / Gyönyörűm, kibontva melled / Te vagy itt Pannóniának / Pazarul kitárt ölében / A Teremtő műhelyéből / Kikerült legszebb remekje..." De nemcsak dicsér, korhol is az Ősz a strandon versében. "... Az üres büfén leszaggatott plakát / A szürke vízen borzadás fut át / Széljárta part homokja elfelejti / a domború leánytestek nyomát / s a jéghideg kabin rozsdás szegén / egy életúnt kis trikó lóg, szegény." Pilinszky-komorsággal a végén.

Kedves Mesterek! Sok mindent lehet csodálni, tisztelni, szeretni Mészöly Dezső remekeiben, de egy valami nagyon mélyen érintette meg az egész családunk lelkét: A Rómeó és Júlia csodálatos fordítása - Lőrinc barát monológja:

„Zord éjre kékszemű reggel nevet,
S arannyal hímez minden felleget.
Mint részegek, vak árnyak inganak,
Mert láng-szekéren mindjárt itt a nap.
Mikorra égő szemmel ránk ragyog,
S felszáritja a lucskos harmatot,
Én ezt a háncs-kosárkát megrakom
Mérges szerrel, gyógyfűvel gazdagon.
A föld: az anyaöl – s a kripta mélye;
Folyvást temet – és folyvást szűl a méhe.
És bármit szűl is, édes gyermeke:
Egyként táplálja éltető teje.
Tengernyi magzat – s egy se hasztalan,
Mert mindenkinek más-más haszna van.
A természet varázsát ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó, nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
A virtus bűn, ha jó irányt feled,
S a bűn – jó úton – virtussá lehet.
E kis virágszál gyenge levele
Méreggel és balzsammal van tele.
Szagold – s szived gyönyörtől ittasul:
Izleld – s szemedre örök éj borul.
Két ellenséges király táboroz
Emberben, fűben: a Jó és a Rossz.
És hol a Rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad – tort ül a Halál.”

S végére egy kis vonat zakatolás a Balaton felvidékékéről: " Köveskál, Szigliget, Vonyarc. Dereng, dereng az asszonyarc. Köveskál, Szigliget, Vonyarc. Dereng, dereng az asszonyarc. :||"

...s hogy következetes is legyek, van még balatonboglári vonatkozású is ebben a számban, s Szakonyi Károly, Bach, Marton Éva, ismét egy kis Arany János is,  100 éve született Hubay Miklós, Xantus Géza, Európa furcsa halála... és még sok minden értékes tartalom ebben az értékálló, értékőrző - Magyar Írók Egyesülete kiadású - irodalmi folyóiratban.

-kj-