Még augusztus 16-án mentünk el közel busznyian - lelleiek, bogláriak - Kurucz Ádám - Latinovits-díjas - versmondó József Attila estjére Marcaliba. Addig - addig nézelődtünk abban az igazán elegáns Kulturális Korzóban, amíg nélkülünk telt meg az előadásnak helyt adó konferenciaterem.
Nem fértünk be.
Bár az előadó, az ígéretét megtartva megismételte az előadását, amit mi busznyian mégsem vártunk meg.
Ez, a végtelenül kedves, tehetséges fiatalember elhozta az estjét Lellére augusztus 26-án öt órára a kimaradottaknak.
Széttárt kezek fogadták, s föl nem vett telefonok, s jómagam az akkori buszból, s gyerekeim, valamint páran, akik hallották az előadás hírét.
Lacika - láttam a Mamát ő is motyogta - kérdezte is a végén : Apa, te hányast adnál egy tízes skálán? Kilencesben egyeztünk meg.
Szívesen meghallgatnám más költői estjeit is.
° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° °