Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Olyan meglepetés ért, akkora a fejem tőle - szerencse, hogy nincs működő kamera vagy fényképező a közelben, mert utólag szégyellném. smile
Amikor valakinek az írása könyvben megjelenik az jó. Amikor az embertől idéznek egy másik könyvben, az már valami! (Főleg, hogy nem akárkiről szóló könyvben jelenik meg!)
Én, ugyan író nem vagyok (költő sem, legfeljebb, ha a boltira gondolunk), de, ha igazán sikerül élménybe akadnom, az kikívánkozik, leíródik, sokkal inkább tűnik ez valamiféle külső erőnek. Most egy efféle esett meg.

Irodalmi kör nyáron is működik Kislakon, legfeljebb gyakoribb a hiányzás a nyári programok, vendégek, vagy munka miatt. A legutóbbi nekünk is kimaradt, s most egy tányérka almáspitével felszerelkezve kopogtunk be a kislaki kultúrházba.
Éva kérdezte akkor tőlem váratlanul, hogy ismerem-e a Balás Bélát.
A Betont? Hát, persze! Szeretett püspökünk volt, hitoktató koromban bérmáláskor járt Bogláron, de voltam nála egyszer Kaposváron is "fogadóórán". (Nem az volt, csak nem jut hirtelen eszembe minek nevezik ezt a személyes megbeszélést.) Mikor 2000-ben Kanizsára hazaköltöztem, utólag tudtam meg a Rumostól (Dr. Rumszauer Miklós), hogy Beton atya attól félt, hogy távozásommal összedől a boglári egyházközség. Ezen csodálkoztam is, mert annál jobban ismertem Szőllősi atyát, meg az akkori helyzetet, hogy féljek ennek bekövetkeztétől. De jól esett hallani.
No, a kérdés és pár mondat után Éva kezembe nyomott egy könyvet (Lőrincz Sándor: Visszamosolyogni Istenre), kinyitva a 112. oldalon.
Ott olvasom - "Adventi irányfények címmel, Sz. G. aláírással a következő bejegyzést találtam a Balatonboglar.com honlapon:..."
Jé, hát ez én vagyok. Aztán nézem, mit követtem el akkor...

 

Igen, ez arról szólt, mikor egy adventi alkalommal járt Bogláron Beton atya, akkor dedikáltattam az Adventi irányfények című könyvét, és annyira jó érzés volt őt újra látni, hogy nincs az a fontos elfoglaltság (lustaság), hogy ezt az alkalmat kihagytam volna. (Ezek szerint ez is az ihlető élmények közé került, de nem véletlenül - törvényszerűen.)
És tényleg, nagyon hiányzik, legfőképp a közéletben ez az általa is fenntartott, közvetített értékrend. A másért, a közért élés, jót tevés. És pontosan a tevés - a szócséplést nem igénylő, önzetlen tevékenység hiányzik leginkább, ami valódi közösséget teremt.
Nem tudok elszakadni attól az isteni ténytől, hogy ezer szállal vagyunk egymáshoz kötve. Kár, hogy nem mindig látjuk. Ezeknek a "szálaknak" a fellelése különleges öröm számomra (az irodalmi körben véletlenül újabbra találtunk - Cegléden! Pedig ki sem mozdultunk a kislaki kultúrházból).

Közelednek a választások. Polgármestert, képviselőket választunk.
A város ügyeinek bonyolítása mellett, szerintem a legfontosabb feladata ennek a csoportnak a kedvemre tenni. Nem mással, az említett összekötő szálak erősítésével, sűrítésével. Azaz a balatonbogláriak közösségének erősítésével, jóra serkentésével. Sosem az a fontos, ki, milyen zászlót lobogtat, hanem, hogy arra, a bizonyos közös asztalra mit tesz le a magáéból. (Mert ismert mondás - könnyű a mások által megszerzett pénzt elkölteni...)
Gyakran elhangzik - ne azt nézzék, mit mond, hanem, hogy mit tesz valaki.
Ugyanerről szólnak egy evangélista réges-régi gondolatai:
"Nem mind az, aki mondja nekem: Uram, Uram - jut be a mennyek országába, hanem aki mennyei Atyám akaratát teljesíti." (MT 7,21).
Én ezt tartom most aktuális "irányfénynek".

SzG