1823. januárjában milyen hideg volt, azt már nehéz lenne megtudni. Ekkor már gőgicsélget Petrovics Sándor kis bölcsőjében, s a kis Madách Imre rugdalódzik egy másikban. De arról vannak feljegyzések, hogy Szatmácsekén az árván, társtalanságban felnőtt költő, a harminchárom éves Kölcsey Ferenc, depressziós sivár téli magányában, 22-én megírja szebb tavasz után sóhajtozó Himnuszát. Akkor nem is tudhatta, amit a legsötétebb magányában vetett papírra, az lesz a magyar nép nemzeti imája, amit Erkel Ferenc 1844-ben megzenésít. Még közvetlenül a rendszerváltás előtt kerül törvénybe a dátum, a magyar kultúra napja, január 22.
De szép gondolat: Magyar Kultúra Napja! Csupa szépet és értékest ünnepelni, amit a magyar alkotott, a hagyományt, az emlékeket. A múltat, a jelent, a jövendőt.
Az országot, amiben csupa boldog ember él, amelyhez minden ember hozzájárul, ad, amelyben az egyének helyét társadalmi egyetértés szüli. Mindezt úgy, hogy az embernek békés a kapcsolata a múlttal, a jelennel.
Csakhogy pont ezeket emésztjük most a valódi közművelődés hiányával, a propaganda mindent átszínező hatalmával, a múlt hamis átírásával, a társadalmi egyetértés kizsarolásával, félelemkeltéssel, a közélet elsorvasztásával, a silány kultúra kirívóan eltúlzott támogatásával.
A legfrissebb példa a többség nyomorára épülő meggazdagodást intézményesített végrehajtói fej körüli, miniszterhelyettesig futó botrány. Természetesen nem egyedi, természetesen következmények nélkülivé olvadó, mint már annyi sok másik.
Micsoda távolságok! Farhát-stopp vs Gránit Bank - felszólított a legnagyobb Hivatal, hogy a kamarai díjat ezután oda kell utalni, a maszek bankba. "Andi, nézd milyen szép a panoráma! A neveden van."
Dr. Kovács Miklós egykori polgármester felmentése a FÜSZÉRT-nél vállalt tisztsége miatt, összevetve a mai polgármester hasonló esetével. Akkor felállították a tisztségből, akkor "akkurátusan védte a törvényt" a többségi testület, most ugyanaz a többség - naná, hogy - nem fogja. Minden ember egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Óhatatlanul is eszembe jut a Csiky Gergely Színház egykori, felejthetetlen produkciója - Orwell: Az állatfarm. Spindler Béláék parádésan alakították a meghízott disznókat, remekül uralták a farm lakóit. Mintha ma lenne. Nem lenne! Van!
A kultúra szép szó, pozitív szó, pozitív tartalmú szép szó. A kultúrának ma is vannak szívet, lelket melegitgető menedékhelyei. A magyar kultúra él és élni fog, még akkor is, ha a mai urai ma másképp beszélnek róla, de nem úgy történik.
"... Hozz rá víg esztendőt, megbünhödte már e nép a multat s jövendőt!" - és felhangosítom a bölcsességet kutató Sába királynője nyitányát.
Hamarosan megjelenik egy civil újság - Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük mottóval.
kj
■ ■ ■
.
