Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok


 SamuMisi fotóriportja az ünnepségről - 2016. december 16.

  • 01
  • 02
  • 03
  • 04
  • 05
  • 06
  • 07
  • 08
  • 09
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20

Ez a halvány, horgolt-csipke terítő Ica néni könyvében lesz. Jelképesen - egy körülült asztalkán, amin képeket nézegetünk, s Ő mesél. Mesél majd' száz évről, háborúkról, békékről, tanításról, kultúráról, mások segítéséről, kiállásról, örömökről, bánatokról, közösségekről, Balatonboglárról s mi hallgathatjuk Őt.

Édesapám, Rinyu Miklós erős, bátor, igazságos és tekintéllyel bíró ember volt. Nagyanyám legkisebb gyermeke volt, őt már özvegyen nevelte édesanyja. Fiát katonának vitték, híres huszárrá vált Galíciában. Ő törte be a lovakat, s gyógyította is bajaikban. Büszke voltam rá, hogy hátulról tudott felugrani a ló hátára. Galíciában szerzett oklevele szerint "kurschmidt" – gyógykovács (állatgyógyász) volt. Polcain vastag könyvek sorakoztak az állatok betegségeiről, gyógyításáról. Később, mikor már voltak hivatásos állatorvosok, kocsigyártásba kezdett. Szekereket, hintókat készített, s erről a munkájáról is hamar híres lett. Udvarunkban volt a kovács-, kerékgyártó-, bőrülés-műhely.
Nekem is készített egy homokfutót. Hatan voltunk testvérek – 3 fiú, három lány – de a lószeretetet és a kocsihajtást csak én örököltem. Mindig volt egy kisebb növésű ló, ezt a homokfutóba fogva jártam a szőlőbe, gyümölcsért, vagy vittem vizet a dolgozóknak. Így én voltam édesapám kedvence (de mondhatnám, hogy az egész falué).

 

(sajnos elfogyott)