Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

1756. január 27-én született a világ talán legismertebb komolyzenei alakja, Mozart. Nincs olyan darabja, ami ne váltana ki egyértelmű rajongást. Utolsó megbízását, talán a legnagyobbra tartott Requiemet már nem tudta teljesíteni 1791-ben bekövetkezett váratlan halála miatt. A mű szoprán, alt, tenor és basszus szólistákra, valamint kórusra íródott egy kisebb klasszikus zenekar kíséretével. Mozart 1791. december 5-i halálakor csak a nyitótétel, a Requiem aeternam volt teljesen befejezve. Az ezt követő is csak a vokális részekben, bár néhány helyen a leglényegesebb zenekari szólamok röviden jelölve voltak, mint például a hegedűszólam a Confutatisban, és a zenei hidak a Recordaréban. A Lacrimosának csupán az első nyolc üteme készült el, mint az azt követő két tétel is. A Domine Jesu énekelt szólamaiban is csupán a vokális részekben volt kész ez a remekmű, aminek a hangszerelését, az ekkor már idősödő zeneszerző, Maximilian Stadler fejezte be. (Életéről készült filmben Antonio Salierinek - aki riválisa volt, de rajongott Mozartért - diktálja a betegágyából. S ez volt igazán a film érdeme, amely megsejtette Mozart zseniális alkotó képességét.)

Nekünk ez a Domine Jesu az agyonhallgatott része a Requiemnek John Eliot Gardiner értelmezésében (25:10-től).