Baka István: Esős tavasz
(1989. május)

Hetek óta esik, hetek óta
     csukaszürke az ég.
Katonák menetelnek, a nóta
     ugyanaz, ami rég.

A rügyek kibomolnak, a lombok
     üde zöldje virul.
De az árnyak, a gondok, a rongyok 
     hada is kivonul.

Kenyeret kotorász a kukából
      a biciklis öreg.
Teli szatyra a címer a zászlón, –
     hol a régi szinek?

Parizer, nem a vér, a piros ma,
     a fehér meg a géz;
s mi a zöld? Kenyerünkbe torozva
     bevonult a penész.

Hazamennek a büszke vadászok,
     kiürül izibe'
a vadon, – s ki magaslesen állott,
     lesi, elviszik-e?

Szopogatja a zápor a fákat:
     csak a csontja maradt
ama tegnapi, dús lakomának.
     Meg a csonka falak.

Adu, ász kiterítve – kifosztják,
     aki nyerni akar.
S kiterítve – halott ez az ország?
     S a világ ravatal?

Ma akadnak, a tort akik állják,
     de utána vezekl-
eni kell, ha – benyújtva a számlát –
     jön a fin de siècle.

Csupa rom, csupa rím, csupa omlás
     ez a vers, – magyaros
csak a rög, csak a rag, csak a romlás,
     s noha nyers, takaros.

Hetek óta esik, hetek óta
     kiderül, beborul.
De hiába ujul meg a nóta:
     ami régi, se új.