Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Százéves alkalmakat nehéz az ünnepeltekkel együtt megülni, emberi mértékkel ezért van nagy jelentősége az ötvennek.
(Ahogy ötvenéves találkozók még vannak, de százévesrőll nem hallottam.)

Mikor hirdetéseken megjelent, hogy Bangó Margit lép fel a Kultkikötő szervezésében, rögtön a szemem előtt volt a könyv pár sora, ami arról szól, hogy valamikor egy fiatal lány volt vendége a Harangozó házaspárnak, akinek akkor, kísérője nagy jövőt jósolt.

Utólag visszaszámolva, ez ötven éve volt. De a kerek évszámtól függetlenül, kihagyhatatlan alkalom ismét összetalálkoztatni őket. Ebben készséges partner volt Gombos Emil (akinek így is nagyon köszönöm közreműködő segítségét), és Ilonka néni is örömmel készült, bár volt benne kis aggodalom, mégiscsak egy Kossuth-díjas művésznő már az ő egykori vendége.

A kezdés előtt egy órával - a megbeszéltek szerint - ott voltunk a kultúrház előterében, ahol már jópáran várták a műsor kezdetét, és fogadták a Szociális Alapszolgáltatási Központ kedves vendéglátását, Idősek Napja alkalmából (szeretnék mindig annyi mosolyt látni magam körül, mint ott, akkor - szeretnivaló társaság). Emil instrukciója szerint fölmentünk Ilonka nénivel a színpad bejáratához, majd, mikor Bangó Margit végzett a hangpróbával, s az öltözőbe vonulva kis megbeszélést tartottak, utána jött el a mi időnk. Bemehettünk Hozzá.

Nem műfajom a nóta, cigányzene. Sokakkal tudjuk már, hogy Mozart Requiemje, abból is a Domine Jesu a csúcs. De akkor is - egy nagy nevű, Kossuth díjas előadóművész várt minket.

Ahogy beléptünk, Ilonka nénit tárt karokkal, nagy öleléssel fogadta - végtelen megható látványa volt ez a kivárt idő-adta beteljesülésnek. Sajnálom, hogy nincs róla fotóm, de a pillanat szépségén nagyot rontott volna a bulvár-íz. Tehát mégsem sajnálom - Így viszont nekem maradt meg nagy élménynek.

A kanapéra leülve, szinte egymás szavába vágva elevenítették fel a múltat, meséltek mindketten egymásról, mint régi barátnők. Mi, Évával csak álltunk ott, megilletődve, látva Ilonka néni felszabadult örömét, és Margitot, aki közvetlenségével, kedvességével igazolta a róla, hozzánk eljutó híreket.

Aztán következett az előadás.

Nem akartunk bemenni, csak az első számot hallgattuk volna meg az előtérből, hiszen Ilonka nénit nem akartuk kitenni hosszabb megerőltetésnek - mentünk volna haza. De Emil invitált (nagy köszönet ezért is!), így beültünk egy ének erejéig. Aztán Ilonka néni kérte - maradjunk még. Így a rövid, 10-20 percesre tervezett látogatásból lett teljes program.

Bangó Margit pedig olyan életet varázsolt a sokat látott intézmény falai közé, csoda, hogy a falak, a színpad deszkái, a széksorok nem fakadtak dalra. Lejött a színpadról, körbeénekelte a nézőteret, itt-ott megállva, Ilonka nénihez érve megölelte őt. Utolsó dalát is neki ajánlotta, amikor mindketten nagy tapsot kaptak a közönségtől.

A ráadás a Bubamara volt, ami nekem jelentett csattanós befejezést - még, ha szerb is.

Három barátnőként vettünk részt ezen az esti programon - így, együtt még soha nem voltunk sehol, de az alkalom, azt hiszem egyedi és megismételhetetlenné lett.

szerigabi