Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

forrás: https://cultura.hu/psziche/carl-gustav-jung-elmeletei/Gáti Annával (Boglár-Kislak Irodalmi Kör) sokszor örömködünk a megtalált, közös pontokon. Igaz, zömében messengeren, mert ott bármikor "találkozhatunk". Legutóbb Bandi bácsit találtuk, akit én, az írásai mentén csak Dr. Gyökössy Endreként ismertem, ő pedig személyesen is. Mindketten rajongunk a dolgaiért, és hoztam példának a számára is ismerős, helyszűke miatt a szobámban válogatottan lévő könyvek közötti, 1989-es kiadású, Magunkról magunknak címűt.

Michael Fassbender nagyon jó paraméterekkel rendelkező színész. Sok éve a Jane Eyre-ben láttam, most a Fény az óceán felett volt az, ami miatt megnéztem a Jungról szóló filmet is, ahol szintén ő volt a főszereplő.

Az emberi lélek talán a legfontosabb és legérdekesebb, amivel az ember nap, mint nap találkozik, még akkor is, ha nem jár társaságba, mert akkor a sajátjával. Nem csoda, hogy a kiskonyhának nevezett melléképületben hamar megakadt a szemem Dr. Süle Ferenc: A jungi mélylélektan napjainkban című könyvének gerincén. Rögtön hoztam is be, kinyitva pedig 22 éve történtek köszöntek rám.



A dedikáció Gyulának (Geosits) szólt, aki születésnapomra lepett meg a kötettel. (Akkoriban olvastam, jegyzeteltem ki a tőle kölcsönkapott Allport könyvet a személyiség alakulásáról, tehát nem volt szándék nélküli az ajándékozás, ahogy Gyulánál sosem volt az.)
Tovább lapozva, kis ajánlásként pedig mi szerepel?

Rögtön írtam is Annának, így a kör bezárult. Vagy inkább a szál összeért, összefüggött.
Nálam, lehet, függőség ez, hogy összekötést veszek észre, keresek, még akkor is, ha van, aki ebben - aktuális politikai tébolyultságból - egészen mást vél felfedezni. De legyen ez az ő megélt dolgainak keserve. Azok viszont értik, érzik, akik a lélek rezdüléseire érzékenyek, és, azt hiszem, legtöbben ilyenek vagyunk.

SzeriGabi

Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek mind Boglárról, mind Kislakról, mind Lelléről a Boglár Kislak Irodalmi Kör meghívására. Szabó György, Pucskó Zsolt (sajnos a másik két urat nem ismertem) hagyományőrző csoport tagjai már régóta találkoznak március 15-én a Rácfánál. Köszöntőjében elmesélte, mindig reménykedett abban a csoport, hogy ez a 48-as emlékhely egyszer egy igazi három-települési találkozó hellyé válik. A protokoll kinevezett helyeken tartott koszorúzásai helyett egy igazi, 48-as emlékhelyen, a hármas határnál gyűlnek össze az emberek emlékezni, tisztelegni. Csere Andiék Kreatív Klubja a kislaki kultúrházban a találkozó előtt különleges kokárdákat készített, s vagy ötven fő indult el gyalog a Római úton a Rácfa felé. Ott addigra már állt a „lefoglalt Landerer nyomda” a „zsúrasztal” tele lett kokárdás szendvicsekkel. A környéket szorgos kezek körbe kaszálták, friss virágot ültettek. Szabó György mondott egy ünnepi beszédet. Horváth Iván a hely történetéről, az egykori helyi nemzetőrők és a visszavonuló Jellasics-sereg csatájáról mesélt, az irodalmi körösök - mintegy flash mob szerűen – a 48-as versekből, prózákból mondtak el részleteket. Elsült az ágyú is kétszer, jókora füstöt, lőporszagot hagyva maga körül. Volt Talpra magyar, Feltámadott a tenger, Kossuth nóta… A gyerekek íjaztak, a 12 pont pár példánya is elkészült. Kardos László úr – az ő telkén áll az emlékhely – is szólt pár kedves szót, s Szűcs László - volt lellei polgármester – elmesélte az emlékhely kialakításának történetét. Fogyott a szendvics, Kossuth-kifli, a bor is, pálinka is… A Boglár Média – Szentes László – forgatott filmet az eseményről. Ha elérhető lesz, megosztjuk.

  • rf02
  • rf03
  • rf04
  • rf05
  • rf06
  • rf07

 

 A Janibácsi hetvenegyedik  (március 1.) születésnapja előtt, este, a növényházban, szög egyengetés közben, egy szál negyvenes égő fényénél elmeséli a gyerekkori aerodinamikai kísérleteik történetét (de más, lényeges dologra is kitér.)

Isten éltesse a Janibácsit!

...míg az Országgyűlés 2017-et Arany János emlékévvé nyilvánította (fővédnök Németh Szilárd!), addig az Ady-centenárium – néhány PIM-es (Petőfi Irodalmi Múzeum) eseményen kívül – szinte semmilyen figyelmet nem kapott a hivatalos kultúrpolitika részéről, hacsak nem számítjuk annak az említett Magyar Idők-cikket, az Ady100 sorozat szereplőit pocskondiázó origós szövegeket, illetve Bayer Zsolt Ady-mentegetését egy Polgárok Házában tartott könyvbemutatón. (idézetek 24.hu: Félnek Adytól, mint a tűztől című irásából)

" …kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget.

Ady véleménye Széll Kálmánról Nem lehet? című publicisztikájában, Nagyváradi Napló, 1902.

" Éppen eleget vesződtünk ezer év óta az ármányos Nyugattal. Unjuk már ezt a barátkozást. (…) Csak egy új, demokrata Magyarország haladhatna dicsőségesen a Nyugattal. A mai Magyarország valóban nem. Magyarország mai urai tehát visznek bennünket a Balkánra és Kelet felé.

Los von Occident, Budapesti Napló, 1906.

" Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. (…) Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…

Tóth Benőék, Debreczen, 1899.

" A magyar társadalom problémái között alig van jelentősebb, mint a középiskolai nevelés kérdése. A nemzeti értelmiség kérdése ez egyben, s benne van talán talán minden egyéb, más problémánk. Sok bajunknak, vergődésünknek, nyomorúságunknak vajon nem az az oka, hogy a magyar iskola rosszul nevel?  (…) Életre, igazi életre, a komplikált, a nehéz életre nevel-e a mai magyar iskola s mindenek fölött a középiskola?

Milyen legyen a középiskola?, Budapesti Napló, 1905.

" Itthon tudniillik kevés embernek van joga és módja élni. Angolul tanulnak hát, és elmennek innen az emberek. Még boldogak, akik olvasni tudnak. Ezek nyelvtannal s szótárral mívelik magukat. Igazán kellene már valamit tenni Magyarország analfabétáiért. Ha olvasni fognak tudni, sokkal hamarabb ráveszik magukat a kivándorlásra. Mert azt már látjuk, hogy a kivándorlás nem igen fáj az ország urainak.

Angol vezényszók, Budapesti Napló, 1906.
                     
" És nem csodálatos, hogy éppen a hazafias föllendülés idejében sztrájkol a gólya? A nagy hazafiak százszámra születnek egy esztendő óta. A kis hazafiak egyáltalában nem akarnak megszületni. (…) A kivándorlás szomorúsága ellen még csak találtunk egy-két hazug vígasztalást. Az elégedetlen ezerek panaszai ellen is. De mit tegyünk az elmaradó kis magyarokkal? Hazaárulózzuk le őket?

A gólya, Budapesti Napló, 1905

" De a Természet nem tűri az elnéptelenedést ott, ahol a szaporodásra ő minden eszközt megadott. Egy millió határrendőr se akadályozhatja meg a Természet korrigáló munkáját. A kivándorolt s meg nem született magyarok helyett, akik föld nélkül élni nem tudnak és nem akarnak, jönnek idegen, keményebb fajták, amelyek föld nélkül is tudnak életharcot vívni. (…) Az idegeneket szidni pedig annyit tesz íme, mint nem érteni magunkat és a Természetet.

Az idegenek, Budapesti Napló, 1907.

Bennünk azonban Európa a maga haladásának egyik jövendő veszedelmét látja. (…) Egy ország, ahol a huszadik században megtűrik az oligarchiát, veszedelme a kultúrországoknak. Ezt írják és ezt hallják az idegen szemlélők. Azt mondják: a magyar mágnások nacionalista paprikával bármikor a kultúra ellen tüzelhetik Magyarország népét.

Jóslások Magyarországról, Budapesti Napló, 1906.

" Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embereket nevelnek neki? Olyan egyszerű e dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez – kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék.  Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek.

A hazafiság revíziója, Budapesti Napló, 1905.

Forrás: Félnek Adytól, mint a tűztől c. írás https://24.hu/kultura/2019/01/27/ady-endre-publicisztika-kiraly-levente/