Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Ha valaki netán idetéved bizonyosan megjegyzi - magában legalábbis - Mi a fenét filmezgetnek, írogatnak ezek, s kinek teszik mindezt? Értelmes a kérdés, illik és lehet is értelmes választ adni: Talán annak a pár embernek, aki ezeken a boglári kulturális rendezvényeken részt szokott venni, de most épp más dolga volt. Azért nem többeknek, mert Balatonboglár lakosainak döntő részét nem érdekli a helyi kultúra. Nincs is ezzel semmi baj - még. A baj azzal van, hogy úgy tesznek sokan, és a pillanatnyi mértékadók kiváltképp, mintha nagy érdeklődést tanúsítanának, csak épp másképp cselekednek, de nem arról nyilatkoznak.
Tavasszal volt egy összejövetel, ahol a civil szervezetek kulturális tevékenységeik támogatásáról tájékozódott a kultúra és a civil kapcsolatokkal foglalkozó "szakember". Rendben levezényelt helyi pályázat is lett kiírva - ahogyan évenként és régóta szokott lenni. Már nincs 100 nap az évből, de még nem került sor az elbírálásra.
Neves előadókkal Kossuth Klub előadások voltak az 1848-as szabadságharc történelmi körülményeiről. A Babel Camp romkocsmájában, a pince klubjában nagyvárosi színvonalat is meghaladó zenei rendezvények követték egymást. A Senior Néptáncegyüttes élőzenés rendezvényein résztvevők óriási élményben részesülhettek minden alkalommal. Voltak színvonalas könyvbemutatók - szinte ugyanazokkal az érdeklődőkkel... Igazából mindezeket egy kis létszámú helyi látogatta.
Épp ilyen a legutóbbi, amelyen a Nevelj Jedit! címmel dr. Nagy Ádám szerkesztett/írt képzeletpedagógiai könyv került bemutatásra. Igazán izgalmas pedagógiai téma, de pont azokat nem érdekelte, akik - nyilván félhetnek - nap, mint nap értékelik a gyerekek munkáját, de maguk nem mernének abból "vizsgázni", amit a gyerekektől tanul(hatná)nak. Mi érdekli őket jobb esetben az iskolán kívül, mi az amiből a pedagógus kirekesztődik... (Egy - pár éve történt - szülői értekezleten az osztályfőnök emelkedett hangon, nagy kosárral öntötte a szülőkre a gyerekekről alkotott viselkedési, tanulási hiányosságokat. Más témája nem is volt igazán. A felelősség terhét mindenkire rátette, de lassan kiderült, hogy alig féltucat tanuló jellemzését vetítette mindenkire. Egy anyuka - a bátrabbak közül - megkérdezte, tudja-e, hogy az ő gyereke xxx sportban országosan magasan jegyzett rangú? Aztán mások is szóltak hasonlót. Nem tudta, nem is érdekelte.)
Bár nem volt része a beszélgetésnek - Hamupipőke helyesen cselekedett, amikor szülői engedély híján, éjjel, többször is elszökött otthonról szórakozni?
Nos, a teljes felvételből sok minden kiderülhet.
A terasz (mert ez egy terasz-rendezvény volt) világításával voltak problémák, ami ugyan a beszélgetés tartalmát cseppes sem befolyásolta.
■ ■ ■
"1985-től 1987-ig nevelőtisztként dolgoztam az ország akkoriban legmodernebb büntetés-végrehajtási intézetében, a Baracskai Fogház-és Börtönben, amit a börtönszleng Bahamáknak nevezett. Az 1989-ben elkészült kéziratra a Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó kötött velem szerződést, ám a lektorok egyike a kiadást csak abban az esetben javasolta, ha beszerzem a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) engedélyét. Erre körülbelül annyi esélyem volt, mint a tevének átmenni a tű fokán, hiszen az írás – legalábbis szándéka szerint – feketén-fehéren leleplezni igyekszik a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben tapasztalt manipulált, irreális és velejéig korrupt rezsimet. A könyv nem jelent meg..." - írja a szerző Tódor, János a Börtönhakni című könyve előszavában.
A börtönügyekkel a regnáló hatalom bizniszel! Hosszú évek után lekerült a tiltólistáról, így szeptember elején a könyvesboltok polcaira kerülhetett Tódor János regénye, a Börtönhakni. A ’80-as évek közepén a baracskai börtönben nevelőtisztként dolgozó szociográfus-újságíró művében saját élményeit, a fogvatartottak és őreik sorsát, a büntetés végrehajtási intézmények belső működését igyekezett olvasói elé tárni.
"A kötet címe a könyv egyik fejezete, amely elmeséli, milyen is az, amikor egy fővárosi mutatványosokból álló haknibrigád szórakoztatja a rabokat. Hát meglehetősen vicces és abszurd. Akár egy Ionesco színdarab. Többen azt gondolták az én kétéves smasszer pályafutásomra céloz a cím, de bár ez is igaz áttételesen, nem erre gondoltunk a kötet szerkesztőjével, Stépán Balázzsal és tervezőjével, Ivanics Zsolttal."
"Az engem támadók szerint én eleve a miatt mentem oda, surrantam-épültem be botcsinálta Günther Wallraffként, hogy írjak róla. Ez így nem volt igaz, mindamellett az elképesztő viszonyokat tapasztalva tudtam rögtön, hogy könyv lesz a vége."
"Többször is próbálkoztam, hogy bejussak és szabadon írhassak a börtönről, de ez akkoriban nem volt egyszerű. Tegyük hozzá, ma sem az. Egy pszichológus barátom hívta föl a figyelmemet, látva mennyire érdekel a kriminológia, hogy menjek el nevelőnek a büntetés-végrehajtáshoz. Otthagytam a szerkesztőséget, és „beadtam a téeszt”, ahogy akkoriban mondták."
"Aki nem akarja végig elolvasni a meghökkentő élethelyzeteket és sorsokat ábrázoló kötetet, az már a pár oldalas előszóban választ kap arra, milyen is volt a magyar szocialista mintabörtön, no meg arra is, hogy milyen az élet manapság a sitten."
Lesznek (voltak) kérdések.
■ ■ ■
Klotz Miklós fotográfus mutatta be eddigi kiadványait - Imago-tól a 2020-as Torockó naptárig, s vetített testre vetített test - ProDiAkt - képeiből a Romkocsmában.
■■■
A Boglári Senior Néptáncegyüttes esti rendezvénye a szüreti felvonulás után. Nem volt semmi!
---
A szüreti felvonulás eseményeit kísérő rendezvény a
Balatonboglári Értéktár terasz rendezvénye, Városvédő Egyesület könyveinek bemutatója - még egy is dedikálás is.
id ... és a felvonulás - az elindulás és a záró állomási események. |
... ja, és ahogyan egy angol pólón is szokás, az "ottfelejtett" citromokat az utcabeli vendéglátók összeszedték!
...