Ritkán látott nagyszámú vendég sereg a Borudvarban. Az épp ekkor és itt nyaralók mellett bizonyára a Balaton átúszásra érkezők közül sem sietett mindenki haza. Szombat este, augusztus elseje, Boglárka napja (ma 29 éves a Balatonboglári Városvédő Egyesület). Egy társaságban ismerősnek tűnő párra figyelek föl. A férfi öltözete utca viselethez igazított legényes. Fekete nadrág, fehér ing, fekete lajbi, a derekán bőr tarisznya. A jókedvű társaság talpas pohárból Kalász bort fogyaszt - láthatóan ízlik nekik.. Egy-kettőjük pólóján Szabolcsi Keszegek logó olvasható (nem emlékszem a település nevére, de az alacsonyabbik az ottani polgármester, a másik a jegyző - derült ki a beszélgetésből.). Úszni jöttek. A párral hamar megegyezünk, hogy a Métán találkozhattunk tavaly, mert kísértek egy csoportot. Bemutatja a feleségét: "Én hordom a nadrágot, de az asszony mondja meg, hogy milyet." A tarsolyból előhúz egy kisebb palackot. Szabolcsi! Ilyet errefelé ti nem isztok! Megszagolom, - szerencsére bicajjal vagyok - belekóstolok. Láthatta rajtam az ijedséget - 54 fokos, mondta. Egyébként finom, illatos birs volt. Aztán jött a táncház, s beálltak a nagy karikába. El sem köszöntem - jelképesen itt teszem: Viszlát a Métán!.
-kj-