Karácsonyi Kornél ismertette meg Somlyó György, elemi iskolai tanulóval a minden elfogultságtól mentes nyitottság élményét. Így fogalmazza meg - a mai értéktérből talán teljesen kiszorított viszonyulást - e nagyszerű mondattal Dr. Laczkó András, A boglári parton című alkalmi kiadványban a gyermek Somlyó György és nagyszerű tanítója kapcsolatát, a költő életrajzában.
Mindig voltak, akik ünneppé tettek egy-egy napot - kerek születésnaphoz, magyar kultúra vagy a költészet napjához kapcsolódva. Ilyenkor Balatonboglár találkozhatott vele, írásaival, költeményeivel, műfordításaival. Megismerhette az új és újabb köteteit. Nem mondom, hogy mindegyik írása (regényei közül) könnyen fogyasztható, ami talán egyfajta távolságtartásra bátortalanította a bogláriak nagy részét. De a versei, a szonettjei magával ragadóak, mívesen faragottak - jó érzéssel lehet olvasni, gyönyörű képeit magunknak kivetíteni, dallamain el-el ringatózni - akár komoran, akár elgondolkodón.
A társadalom sokféleképp ismerte el munkásságát: Kossuth-díj (1997), Francia Köztársaság Becsületrendje, József Attila-díj (1950), Déry Tibor-díj (1987), Kassák Lajos-díj (1992), Füst Milán-díj (2001), Hieronymus-díj (1987), A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1990), József Attila-díj (1951), József Attila-díj (1954), József Attila-díj (1966), s valamint a szülővárosa is.
Ő is, s a tanítója, Karácsonyi Kornél is megérdemelne több, munkásságukkal foglalkozó, rendszeres rendezvényt, ami lehetne akár nevével jegyzett, évenként megrendezett, Somlyó György versmondó-verseny, vagy más, fölvállalható kulturális esemény...
A Balatonboglári Városvédő Egyesület ma (10 órakor) ezzel, a virtuális térbe kényszerített megemlékezéssel tiszteleg Somlyó György nagyszerű személye előtt.
k.j.
... a templomtoronnyal a parthoz szögezett két domb ...
■ ■ ■