Százötvenöt éve, hogy az álmos kis falunk határában kora tavasszal megjelentek a vasútépítők első kubikusai a bivaly húzta kordéikkal. A balatoni turzások szétszaladt homok dombjait egyenes vonalba hordták össze. Nehéz munkának bizonyult, mert északról a Balaton hullámaival, délről pedig a mocsár lápjával kellet megküzdeniük. A következő évben már a túlparti apró bazalt követ terítették a megülepedett töltésre, egy másik csapat munkás a felvidéki erdők tölgyerdeinek súlyos fájából kátrányban fürösztött talpfákat helyezett rá. Az így készült egyenes fagrádicsra acél síneket szegeztek, s amikor egyenesbe hozták azokat további kőzúzalékot krampácsoltak a talpfák alá. Mire a hosszú acélkígyó elérte a Balaton nyugati végét, Bogláron felépült a vasútállomás épülete. Elsőként a földszintes fogadó épület, amely a forgalmi és utas kiszolgáló helyiségek voltak. Majd két évvel később hozzáépítettek két egyemeletes részt a két végére a vasúton szolgálatot teljesítő állomásfőnök és a négy forgalmista részére. Az eredeti terveknek megfelelően a boglári állomást rakodó kitérő helynek tervezték, ezért már kezdetkor három pár vágánnyal látták el.

Railway Station

The railway station of Boglar was broken in 1914 after 40 year working. The new flowery was thanked to the ferryshipping company which built a new port in 1921. So the railway co. and the commerce were boomed again. At then, the site of the station changed. The railway track maintain factory have established and a big capacity watertower have built and the water supply was insured by a pump in the Balaton. In 1928, the building was pulled down and instead of that, they built a moderner and bigger one. The new station was hand over to the omunity in 1928.

Az első két vágányon a szembe jövő vonatokat fogadta az állomás, míg a harmadik vágány az áru ki- és berakására lett kialakítva, illetve a vízfelvevő, a salakürítő helyhez vezetett. A gőzmozdonyok működéséhez, igen jó minőségű lágyított vízre volt szükség. A mai szigetstrand kis szigete nem más, mint a vasúti vízkivételi szűrő cső vége. A Balaton vízszintje alatt másfél méterrel húzódik egészen a harmadik sínpár nyugati végéhez, ahol a kornak megfelelő favázas víztorony állhatott, melyet 1922-ben - a ma is látható –magas, ikertartályos, tégla vázú torony váltotta. Eben az időben már elektromos szivattyú nyomta a szükséges vizet a vágányok két végénél levő fordító oszlopos töltőkre.

Az első állomás épületét 1926-ban lebontották, és helyére került egy nagyobb, tágasabb, modernebb felvételi épület. Ennek már a középső traktusa is emeletes volt. A Boglári állomáshoz tartózott két őrház is, az egyik a falu határában Lellénél, a másik a falu nyugati határánál állt, kettősorompós átjáró felügyelésére. A felső őrház 1908-tól a fürdő élet fellendülésének köszönhetően ideiglenes megállóvá lépett elő. Az alsó őrház 1926-ban a Jankovich Tisztviselőtelep megalakulásának évében kapott rendes éven át tartó megálló hely státuszt. A vasút beindulását követően már 1870-es évek elején élénk áru szállító, illetve kereskedő forgalma volt a Boglári vasútállomásnak. A környékbeli uradalmaknak egyik fő problémája a megtermelt mezőgazdasági termények értékesítése volt. A Balaton közeli uradalmak a Boglári hajóréven keresztül tudták szállítani terményüket, vagy társzekerekkel a Székesfehérvári, és Nagykanizsai piacra vitték. 1874-ben Nagykanizsáról boglárra költözött az első gabonakereskedő Serch Zsigmond és fia Serch Tivadar. Fennmaradt kereskedelmi levelezéseik szerint boglár vasúton keresztül folytatott kiterjedt nemzetközi áruforgalmat. A korabeli fuvarlevelek fejlécein olvasható címek Bázel, Hamburg, Berlin, Bécs, Grácz, Fiumé, nagyvárosok kereskedő házai. Az első világháború kitörésének évében Bogláron tizenkét gabonakereskedő működött. Boglárt ekkor már megillette a Balaton előnév, mely szerint 1908-tól a vasútállomásra BALATONBOGLÁR volt kiírva. 1920-as években a Trianoni országvesztés során még fontosabb szerephez jutott a vasúti áruszállítás ügye. 1922-ben az áruforgalom meg növekedése miatt építették föl - a forgalmi épülettel szemben a harmadik vágány mellett - a tizenkét vagonnyi áru tárolására alkalmas nagy raktárat. A boglári vasútállomás 1898-ig, a Fonyód - Kaposvár szárnyvonal megépítéséig vasúti beszálló helyként működött. Eredetileg a Kaposvári szárnyvonalat boglárra tervezték csak a Szőlősgyöröki gróf Jankovich János nem engedte át a birtokán a leendő vasutat. Így voltak kénytelenek az építők a fonyódi nagy berken keresztül vinni óriási költség többlettel.

Balatonbogláron a százötven év alatt több vasutas dinasztia szolgált. Csak az állomásfőnököket mindig máshonnan állították az állomás élére. Leghosszabb ideg - harminc évig - Gabrova Sándor szolgált a boglári vasútállomáson.

A Déli vasút név váltózásai: 1858-1868-ig Császári és Királyi Szabadalmaztatatott Dél-Buda, Lombardia-Velencei Vasúttársaság néven jött létre. Lombardia, Velence tartományok az 1868-ban az osztrák olasz háború során visszatért olaszországhoz. A vasúttársaság neve és a vasút vonal, is megrövidült. Majd 1868-1918-ig Cs. K. Szabadalmaztatatott Vaspálya Társaság néven lett bejegyezve. Az osztrák fennhatóság alól kikerülve 1918-1932-ig a magyar tulajdonú Duna-Száva Murakeresztúr Vasút nevet kapta, rövidítve DSA. Az államosítás 1932-ben következet be és innen Magyar Államvasutak néven - MÁV - működik mind a mai napig.

Az 1857-ben alakult Cs. K. Szab. Ferenc József császár Keleti Vasúttársaság (Kaiser Franz Josef Orient Bahn) amely a magyar vonalak megépítéséhez 1856. október 8-án kelt engedélyokirattal kapott megbízást, de végrehajtani már nem volt képes a pénzügyi válság miatt. Még abben az évben az osztrák kormány úgy döntött, hogy az általa létrehozott vasúthálózatot, valamint a tervezett új vonalak építési jogát magánkézben adja. A társaság új elnevezése „Cs. K. Szab. Déli Államvasút Lombard – Velencei és Központi Itáliai Vasúttársaság”, 1859. január 1-jén jött létre. Röviden Déli Vasútnak elnevezett vasúttársaság mögött francia és angol tőkéscsoportok álltak, élükön Rothschild báróval. Székhelye Bécs volt. Ezen vasúttársaság az osztrák-olasz háborúig egységes vonal volt, majd 1866-ban az Olaszországhoz visszakerült Lombardia, s a velencei tartományokhoz tartózó vonalak elvesztek.Majd az első világháború befejeztével, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásával, a trianoni diktátum következményeként a déli vasúttársaság, a vasút vonalainak 60% elvesztette. Déli Vasút maradványa (a Buda - Kanizsa pályával együtt), 560 km vonalhosszúságra lerövidülve továbbra is a társaság kezelésében lévő magyar magánvasút maradt. A társaság a DSA (Duna-Száva-Adria Vasút) nevet vette fel és komoly korszerűsítési munkákba fogott. Üzemét az 1929-ben beköszöntött gazdasági válságban azonban a DSA sem tudta fenntartani, a megkezdett fejlesztések megrekedtek. A vasutat 1932. Július 1.-jén a magyar állam vette kezelésbe, mozdonyait és vagonparkját a MÁV-éba sorozták.

A boglári vasútállomás 40 éves jól fejlődő működését az 1914-es nagy háború derékba törte. Külföldre irányuló szállítások leálltak, a vasutat hadiipar szolgálatába állították. Bogláron keresztül robogtak azok a katonavonatok, melyek ezrével szállították a szerb, orosz, olasz harctérre a magyar katonákat. Visszafelé a sebesült szállítóvonatok Bogláron is megálltak, s rakták ki a súlyos sebesülteket, akiket a katonakórházzá átalakított helyeken ápoltak. E katonavonatokra 285 boglári férfi szállt fel, és csak 238-an tértek haza, 47 katonának a neve olvasható a templom alatti emlékművön. Galíciában, Isonzónál, Sabácnál, alusszák örök álmuk jeltelen sírokban. A háború véget ért, a kezdeti zűrzavaros idők után az ország kilábalt a nehézségekből. 1921-ben a balatoni gőzhajó társaság, Bogláron új kikötőt épített teher kirakóval, és így a vasút társasággal karöltve a kereskedelem újra fellendült. Ekkorra az állomás területén is változások álltak be. Pálya fenntartó üzem létesült, új nagy kapacitású víztorony épült, melynek vízellátását a Balatonban ki épített szívagyú biztosította. A mai szigetstrand, szigete rejtette a vízkivételi helyet. A régi, 38 éves felvételi épültet 1926-ban lebontották és helyén egy modernebb, tágasabb épületet emeltek, s 1928-ban adták át az új állomást a forgalomnak. A vágányok száma öt sínpárra emelkedett, a vasúti átjárók és szakaszőrházak is korszerűsödtek, szélesebb vasúti átjárók és modernebb sorompókkal bővülve. Az őrházakban jegykiadást is folyt, mert ezek is megállóvá léptek elő. Az északi oldalon volt Boglár Felső megálló, nyugati oldalon, Jankovics Tisztviselő Telep nevű megálló. A fürdő egyesület javaslatára, vasúti felüljárót helyeztek fel a víztorony mellett, annak keleti oldalán ért át a balatoni oldalra. A híd vastraverz szerkezetű volt, amit 1970-es évek végén bontottak el a vasúti pálya villamosításának megkezdésekor. Ugyan ezen okokból került sor a régi állomás épületének lebontására is.