Az eredeti fotó Horváth Iván balatonboglári helytöténész gyűjtéseA boglári templom alatt a hősök emlékműve áll. MÚLTÉRT JÖVŐÉRT - állíttatta Balatonboglár község elöljárósága melyet 1934. június 30-án avatak fel. Az oszlop oldalain három márványtábla van, kettőre az 1914-1918 évszám van el helyezve, rajta 47 hősi halott katona neve, a harmadikon 1939-1945 II. világháború a felirat, s a névsorban 41 hősi halott. Az oszlop zászlórudat tart, mely ünnepekkor zászlót vonnak fel. A park a települési ünnepségek, megemlékezések, főhajtások tere.

Country Flag

Near the church of Boglar there is the memorial of heroes. For past and future- erected up by the magistrates of Boglar in 1934. On each side of the column there are marble tables, on two sides there is a roll of honour with the name of 47 soilders /1914-1918/. On the third side there a roll of honour with the name of 41 soldiers from WW II /1939-1945/. The column holds a flagpole and on national holidays it flies the flag. The park is a place for town festivals and commemorations.

Idegen földön, Szerbiában „Sabácnál”, Olasz-országban „Piavénál”, Oroszországban, a galíciai frontokon. A táblákon 47 katona neve áll, akik hősi halát haltak. Fiuk, apák, sokan közülük egy családból, mint testvérek, ketten is adták életüket. Voltak közöttük iparosok, földművesek, tanítók, kereskedők, a falu minden társadalmi rétegéből, akik a kaposvári 44. gyalogezred és a pécsi 19. gyalogezred katonájaként harcoltak és estek el a frontokon. Ezen ezredeket a négy éves harcok alatt hatszor töltötték fel újra emberekkel, négyszer az olasz frontokon, és kétszer galíciai arcvonalakon. Bogláron élő, R. Gyula elmondásából ismerjük, aki maga is ott volt Isonzónál, hogy a reggel a frontra kiérkező század, mely 52 katonából állt, a másnap délelőtti ütközetben teljesen felmorzsolódott, az esti kenyérosztásnál 12-en jelentkeztek.
A mai Kórház utca végén volt egy többlakásos cselédház, melyben 1916-17-ben, az olasz frontról hazakerült sebesülteket ápoltak. Innen az utca elnevezése is.

Ezen szerencsés katonák egyike, a Boglárról a Pécsi 19. ezredhez bevonult Bajnok Ferenc földműves volt. Bajnok Ferenc, hazatérve megkapta a „vitézi” rendbe való felvételét. Unokája, Csere János így mesélte el:

„Nagyapám századja a Piave folyón akart átkelést végrehajtani, Bajnok nagyapám felfedezett egy homokpadot a vízfolyás mentén, mely alkalmasnak látszott az erőszakos átkelésre a századja számára. De mielőtt visszatért volna a század körletében, a túlsó partról két dum-dum lövést kapott, sebesülten esett be a fedezékben. A szanitécek azonnal el akarták vinni hátra, a kórházba a nevében is bajnok honvédet, de ő nem engedte, míg a századosának nem jelentheti az átkelési lehetőséget. Mikor ezt megtette saját lábán ment a kórházba, sebesülése nem volt súlyos. A század átkelésénél már a lova nyakába kapaszkodva, együtt kelt át velük a Piavén. Így lett egy boglári földműves, „vitéz-honvéd”, melyre egész életében büszke is volt, templomba járó ünneplő ruháján viselte kitüntetését.”


A háború másodszor is fegyverbe kényszerítette a férfinépet. Sokan az első háború árvái közül is katonasorban kerültek, immáron egy harmadik márványtáblán olvashatjuk nevüket, 41 név. 1939-1945, II. világháború. A harmadik táblán felírt névsorban többen ugyanazzal a névvel szerepelnek, mert bizony, ők az első két táblán felsoroltak gyermekei voltak. Ők Kárpátok előterében, és a Don kanyarban estek el.