Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Több hete már, hogy a sötét udvaron a sün megjelent. Pontosabban valami elhúzott a kerítés mellet szuszogva, apró horkantásokkal. Ez csakis egy sün lehet. Talán épp Sün Balázshoz van szerencsénk? Több, aggódó, figyelemfelhívó írás is olvasható a megmentésükért. A száraz macskaeledelt kedveli, de ne halasat, és vizet is kell tenni mellé. Egy tasak biztosan elég lesz, ha egyáltalán elfogadja. Másnap és harmadnap, meg azután rendszeresen megjelent. Elcsámcsogott 10-20 szemet, s eltűnt. Csak a csörtetése hangja, meg a szuszogás-csámcsogás-ropogtatás árulta el, hogy itt jár. Még egy csomag macskaeledel fogyott el. Az utolsó szemek után megjelent a fény peremén, Gabika előtt – mert Ő gyakorta, a teraszon üldögélve várta -, s reklamálta, hogy ő még éhes. Kölcsön kellett gyorsan kérni a közeli szomszédból. Más fajta lehetett, mert a felét meghagyta.
Nem jött a következő este. Majd elfelejtettem, hogy a kert egy nyugis részén szép nagy levélkupac készült a részére. Tavaly is ott telelt ő, vagy egy rokona.
Talán elvonult téli álomra. Nem. Aznap még 10 fok fölött, és napsütéses meleg volt. Késő este megjelent egész közel. Gabika már várta. Megkapta a megszokottat, de most egy apró fénnyel megvilágítva film is készült a búcsúvacsoráról.
Már pár napja, hogy nem jön, de a levél halom déli oldalán, egy kitaposott bejárat elárulja: Itt alszik Sün Balázs, március végéig Ne zavarjanak!
■ ■ ■
Tekintse meg ajánlatainkat.
■ ■ ■
... azt kérdezte valaki, kinek szervezzük ezt az estet? - Mindazoknak, akik szeretik a komolyzenét, akik hallgatják, akik művelik, akik tanítják. - Mindazoknak, akik eddig kevésbé figyeltek rá, de ezután fogják megkedvelni. - Mindazoknak, akiknek bármilyen kultúrára igényük van. - Nemmellesleg azoknak, akik élvezettel hallgatják Bősze Ádám lenyűgöző előadásait |
|
Íme az estről készült videó - föltéve, hogy érdekel valakit |
Augusztus 18-20 napokon rendezett Bujtor István Filmfesztiválon - mint zsűritag - nem tudtam leplezni elragadtatásomat egy alkotáson, melyet a Soproni Petőfi Színház stábja készített: ez a Mindörökké Júlia című film. Az alkotók engedélyével ajánlom megnézésre, nem titkolva irodalom szakos tanárok (általuk sok-sok tanuló) figyelmét is felkeltve.
A szerző, Németh Ervin előzetese: „Emlékem elől ne fussatok...”
|
Nagy izgalom a zeneiskola előtt, két éve nem volt koncert. Kéz fertőtlenítés, föl az emeleti koncerterembe - épp elfértünk. Klárika végtelen kedvességgel vezet be minden fellépőt. Csak nézek, mekkorát nőttek többek, s milyen felkészülten játszanak. Ha az élet meg-meg állt is, a zene nem! Nagy élmény volt, s ahogyan Klárika végszavazta: a sok szépségtől egy pillanatra el is áll a lélegzet. Szép volt Zeneiskola!
[pár kocka]
■ ■ ■
"A művészetben egyedül a megoldhatatlan, a sakk-matt helyzet reményteljes. A többi az élet gondja. A művészet viszont valami olyasmire vállalkozik, amire az élet nem vállalkozhat. Különben mi szerepe lehetne? Élet és halál közt közvetítő; akkor szól leghathatósabban az élet érdekében, amikor épp a halállal tárgyal."
Nagyon szeretem a romantikusokat. Például nagyon szeretem Chopint. Aki a zongorán oly tökéletes törékenységgel és invencióval beszélt, ami szintén egyedüli. De szeretnék beszélni az öreg Schubertről, aki számomra például sokkal többet jelent Beethovennél. A romantikát végtelennek és formátlannak mondjuk, de ugyanakkor számomra mindig a börtönt is jelenti a romantika. Ahogy például — mit tudom én — Bachnál ez a kérdés így nem vetődik fel. Vagy akár Mozartnál sem, ugye? Minél nagyobb ez a formátlanság, a nosztalgia, az elvágyódás, a határtalanság, annál inkább jelen van egy leláncoltság. Szóval ez a titánok, a Prometheuszok, a ...szóval a bezártaknak a zenéje. Az öreg Schubertnél viszont van valami gyerek... gyerekkori nosztalgia, úgy látszik, a gyerekkori romantika — gyerekkori nosztalgia — képes átlépni ezen a börtönrácson. Kikészítettem a Schubert Quintettet, amit az öreg Gabriel Marcel filozófustól kaptam, együtt hallgattuk, ő már vak, olvasni nem tud hosszú ideje, napi 10-12 órát hallgat zenét, itt szólal meg oly csodálatosan a romantika, hogy valóban az ember úgy érzi, nincs fejlődés a zenében, hogy ez újra egy rendkívül érvényes, tiszta és pótolhatatlan állomása a zeneirodalomnak. Az új kötetembe is írtam egv rövid verset, nem Schubertnek ajánlottam, de rágondoltam, ezért elmondanám, mielőtt a lemezt lejátsszuk, s kivált a lemeznek van egy tétele, ami — lehet, hogy tévedek, de számomra mindig olyan, mintha cigányok adnának szerenádot télen, és aztán elmennek a havazásban. Nem tudom, hogy ez tényleg cigánytétel-e. S erre írtam ezt a kis rövid verset, címe:
Baleset
Madarak vérzik be a mennyet,
cigányok és gyerekek léptei
lyuggatják át a szerenádnál szűzibb
kemény havat. De ez a szép, ez a
gyönyörűségen ejtett
örökös baleset.
06-25
■ ■ ■