Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Mostanában nem látom a helyén esténként azt az egyedi locsoló kocsit, amire az üzemeltetője az egérkamion táblácskát tette ki. Az az igazság, hogy nem is igen ismertem a locsolós embert, csupán mind a látható szorgalma, mind az elmaradhatatlan köszönései, az a pár - visszafogott - mondat, amivel apróbb gondolatokat cseréltünk egy-egy meg-megállásakor, azok a türelmes mozdulatok, amivel a virágok, növények szomjait oltotta, azok a lomha odébbállások a földön húzott hosszabb slaggal... Azok gyűltek össze bennem egy - most már örökre - elmaradt megismerés, egyszerű beszélgetés hiányává. Váltottunk ugyan néha-néha pár mondatot egyik-egyik locsolása helyén, vagy vízvételkor, de azok inkább kedélyeskedések, az udvariasság határait nem feszegető, apró poénkodások voltak.
Nem voltam sem rokona, sem ismerőse Lászlónak, a multikárosnak, de mégis borzasztóan hiányolok egy egyszerű beszélgetést, azt a választ is megváró "Hogy vagy?" kérdést, aminek olyan sokszor, s az emberek számtalan találkozásaikor el kellene hangozni, amire sokkal gyakrabban kellene időt szánni. Ő is magával vitt számtalan nagyobb, avagy apróbb történetet, amelyeket jó lett volna meghallgatni, többeket megőrizni is.
Isten vele Kedves László!
-kj-
Több, nagyon várt, igényesebb de kisebb költségvetésű fesztivál folyamata szakadt meg az idén nyáron - nincs támogatás. Pontosabban mára, a kultúrtörténet folyamatában lényegesen kevesebb az a módosabb réteg, akinek igénye van a kultúrára, és módjában is állna azt támogatni. Ha ma lenne a barokk kor, akkor a következő nemzedék talán nem ismerné sem Bachot, sem Mozartot, sem Vivaldit, de későbbi korból Schubertet sem, aki talán meg sem született volna barátai támogatása nélkül, akinek a művei ma elegáns koncerttermekben, nagy előadóknak milliókat jelentenek. No persze ez a "fanyalgás" a kultúra számos ágára igaz, meg az állam mecenatúrájára is, aki nem igazán szereti a kultúrát, azokat saját propaganda értékén méri. (Gondolom minden második olvasó tudna példákat, de most mégsem ez a lényeg!) |
Bár az idei fesztivál támogatóinak felsorolásából hiányoztak az állami kultúratámogatók de annál több, sok kisebb is elégnek bizonyult, és volt fesztivál, volt éljenzés, volt vastaps, voltak ráadások, jó borok, felhőtlen hangulat. Ja, és remek koncertek, tehetséges fiatalok... de nehezen érek el a címben szereplő ponthoz!
A második napon "... Akarok én folyó lenni, mindent bejárni. Akarok én madár lenni, felhőben szállni. Akarok én virág lenni, kertekben nyílni. Akarok én fenyő lenni,..." egy fiatal, tehetséges, útkereső, de igen jó nyomon járó együttes kezdett. Kint esett, be kellett vonulni a nagyterembe. Remek zenét hoztak, a közönség azonnal befogadta ezt az elsőlemezes négyest. Hoztak egy gyöngyszemet is, aki három éve lépett fel a Romkocsmában másodmagával. Ő Parragi Rebeka. Akkor írtam egy cikket ezen az oldalon az eseményről. Azóta a bájos arcú, tündéri hangú lány dívává lett, micsoda Dívává!
Nagy élmény volt, borzasztóan élveztem.
-kj-
fotó: Ambrus Levente
koncertből
A koncert a VEB2023 programsorozatban valósul meg.
A reggeli kávé alatt megjelent Matyi, szemeztünk egy darabig, majd megnézte van-e tört mogyoró a számára (pár perce lett törve, mint minden reggel, amit kitudja milyen madarak reggeliznek meg). Talált, meg is ette, majd randalírozott egy kicsit, pottyantott is egyet, meglékelte a cukkinit, s inni akart a kávéból. Kicsit még tétovázott, s odébbállt.
Tartja egy kedves mondás: Az igazi könyv nem a könyvespolcon van, hanem az éjjeliszekrényen, a párna alatt, egy kényelmes fotelban, a szőnyegen, a kocsi kesztyűtartójában..., s most - Bogláron legalábbis - a strandon leterített fürdőlepedőkön is. Könyvtárosunk évek óta dédelgeti egy strandkönyvtár gondolatát, s valaki valamit nagyon akar, akkor az idővel társat találhat, meg is valósulhat. Egy nagyon barátságos - nevezhető: kedves - helyen fölépített pavilon hangulatos, meseelőadással is megízesített megnyitóval ajtót tárt a Balaton-partra vélhetően sokak örömére, egy pár évvel ezelőtti felhőbe nézéssel gondolatban találkozva. Legyenek "szamárfülesek" a könyvek, mindig üljön valaki a babzsákon, s esetleg valamikor/egyszer a közeli Arany János padon is!
kj.
Többen is jelezték a környéken, hogy egy barátságos szajkó teszi időnkét tiszteletét egy rövid látogatásra. Kapott már almát, banánt, egy helyen elfogadott kézből pár keksz darabot. Hozzánk is benézett újból Matyi. Körülnézett az avaron, a fűzfa odvas ágán, elpusztított egy kisebb darázsfészket a féltetőn, ott tollászkodott is egyet, de a mogyoró mindennél jobban érdekelte, s még egy kis randalírozásra is telt az idejéből.
-kj-