Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
A Fischl-házról mindig (Geosits) Gyula hetvenedik születésnapja jut eszembe. Igen, régen volt, de az alkalom nekem örökre az ő emlékét építette be a falakba.
Most balatoni múlt-kutatók, -őrzők gyűltek itt össze, szívesen vállaltam az érkező vendégek fogadását. 
Az ötvenfős csoport - ötven élet, ötven sors, de a téma miatt ez tán beszorozható százzal is (sőt, ha a facebook példáját vesszük, néhol többszázzal vagy ezerrel is, akár) térben és időben is tekintélyes létszámú közösség életéről-múltjáról, elmúlt életéről emlékeznek a jelenlévők.
Hogy pontosan kikről, mikről - az épp most folyó előadások szólnak. Ez egy külön kiadvány lehetne, bízom benne, hogy gyűjtőiknek hathatósan sikerül megőrizniük a jövőnek.
Érdekesek nekem inkább az érkezők, maguk voltak. Tudva mindenkiről, hogy a múlt, értékrendjükben ugyanúgy előkelő helyen szerepel, mindegyiküket, szinte, mint régi ismerős köszöntöttem, s kezdés előtt még beszélgetni is volt módunk. Ilyenkor derülnek ki érdekességek, például, hogy miért volt "divat" néhol egykor a sorban, jellegzetes vörösre festett ház, vagy miért voltak egységesen szürkék a tetők - ez a Fischl-ház kék részei miatt került elő. Aztán az etimológia és a családnevek jelentései is terítékre kerültek, megtudtam, hogy mennyire bízzak a helységnevek-eredetében, s talán azt is megtudom nemsokára, anyai ágon merre vezet vissza családunk története.
Persze, voltak ismerősök is, Minczinger Kati néni Fonyódról, a múzeumból - holnap megyünk a gyerekekkel madarászkodni hozzájuk. Lellei barátnőm fia, Kovács Péter, aki kutatásaival hozzásegített egy, a csavargőzös által egykor hozott lap címzettjének remélt megismeréséhez. Fenyvesről Krizsai Mónika, akivel pár napja még együtt gondolkodtunk a környékbeli települések kapcsolatának lehetőségein, tervezve egy jövő év eleji, újabb "összeülést" Lellén, de egy közeli programon is hamarosan, újra találkozni fogunk. Szemesről, Kiss Lászlóval, valamikor két éve beszélgettem a boglári könyvtárban, és most - mintha nem telt volna el idő - tudtuk folytatni a dialógust.
Dr. Takács Gábor - az ötletgazda, ezzel a kitalálással is csak igazolta kivételes egyéniségét, és véletlen, de személyiségében, termetében, mimikájában is, mintha azt a Kovács Gábort látnám, aki nálunk, Bogláron is hagyott emléket faragász-munkájával.
Ebédidő érkeztekor indult el az intenzív beszélgetés - az ideális, amit embernek, EMBERNEK produkálnia volna szép minden esetben: bárkihez fordultam, mosolygott, ha kérdeztem, mondtam bármit, figyelemmel fogadta, s amit hozzátett, érték volt. (Milyen boldog hely lenne a világ, ha mindenkinek fontos lenne a "másik ember".)
Mezőszentgyörgy, Aliga, Világos, Siófok, Szemes, Lelle, Fonyód, Fenyves, Máriafürdő, Keresztúr, Kéthely, Keszthely, Berény, Szentgyörgy, Akarattya, Kenese, Fűzfőfürdő, Almádi, Káptalanfüred, Füred, Tihany, Szepezd, Kővágóörs, Badacsony - remélem, nem hagytam ki "senkit" a sorból - látogatott el hozzánk ezen a szép, őszi napon.
Wikipédiából:"A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét." (Mindezt persze többnyire álarc mögül! - szerk.)
...
"Alapvetően kétféle trollt különböztetünk meg: a provokatív troll egy feltűnő, érzelmek felkorbácsolására alkalmas üzenettel (amit azonban komoly állításnak vagy kérdésnek álcáz) próbálja felhívni magára a figyelmet.
A reaktív troll ezzel szemben nem provokál, hanem keres magának egy megfelelő célpontot, és őt támadja szavai, érvei kiforgatásával vagy személyeskedéssel."
Efféle kreatúrának néhány példányával futottam össze a napokban. Eddig csak hallottam róluk, de most személyes tapasztalataim is vannak. Bemutatom őket, s azt is, mivel segített ebben a Google.
Fölszedtem a kiskertből a sárgarépát. Pár kiló csupán, de voltak vékonyabbak, no meg a szép zöld szárai, komposztba valók. De el tudnák Janibácsi nyulai ezt ropogtatni! Így, hát jó ürügy volt egy újabb bugaszegi látogatásra. János épp elköszönt a legújabb látogatóktól: - Minden jót! Majd csak találok magamnak valamilyen elfoglaltságot! - emelte meg a sapkáját. Jót mosolyogtam vele, hisz sokemberes munka várja minden percét.
Már elég magasan áll a Kancellária Hivatal épülete. - Ezt a kis maltert még eldolgozom, aztán ellátom az állatokat... Hallom, milyen szép emlékezést szerveztetek Vásárhelyi Tibornak... Nem tudtam elmenni a sok dologtól... A Fábiánon voltál..?
Voltam. Nagyon jól sikerült beszélgetés volt. Iván hosszasan sorolta dr. Fábián Imre balatonboglári állatorvos életrajzát. Németországban élő leánya, a barátnője, két állatorvos unokaöccse voltak a vendégek, akik nagyon színesen, nagy örömmel meséltek Imre bácsiról. Készült erről a hangulatos estről film, érdemes lesz majd megnézni...
Aztán részletesen is el-el meséltem egy-egy epizódot. János végighallgatta, majd hozzátette egyik történetét: - Akkor én ezt ajánlom dr. Fábián Imre állatorvos emlékére rendezett emlékest margójára.
Íme:
Százéves alkalmakat nehéz az ünnepeltekkel együtt megülni, emberi mértékkel ezért van nagy jelentősége az ötvennek.
(Ahogy ötvenéves találkozók még vannak, de százévesrőll nem hallottam.)
Mikor hirdetéseken megjelent, hogy Bangó Margit lép fel a Kultkikötő szervezésében, rögtön a szemem előtt volt a könyv pár sora, ami arról szól, hogy valamikor egy fiatal lány volt vendége a Harangozó házaspárnak, akinek akkor, kísérője nagy jövőt jósolt.
Utólag visszaszámolva, ez ötven éve volt. De a kerek évszámtól függetlenül, kihagyhatatlan alkalom ismét összetalálkoztatni őket. Ebben készséges partner volt Gombos Emil (akinek így is nagyon köszönöm közreműködő segítségét), és Ilonka néni is örömmel készült, bár volt benne kis aggodalom, mégiscsak egy Kossuth-díjas művésznő már az ő egykori vendége.
A kezdés előtt egy órával - a megbeszéltek szerint - ott voltunk a kultúrház előterében, ahol már jópáran várták a műsor kezdetét, és fogadták a Szociális Alapszolgáltatási Központ kedves vendéglátását, Idősek Napja alkalmából (szeretnék mindig annyi mosolyt látni magam körül, mint ott, akkor - szeretnivaló társaság). Emil instrukciója szerint fölmentünk Ilonka nénivel a színpad bejáratához, majd, mikor Bangó Margit végzett a hangpróbával, s az öltözőbe vonulva kis megbeszélést tartottak, utána jött el a mi időnk. Bemehettünk Hozzá.
Nem műfajom a nóta, cigányzene. Sokakkal tudjuk már, hogy Mozart Requiemje, abból is a Domine Jesu a csúcs. De akkor is - egy nagy nevű, Kossuth díjas előadóművész várt minket.
Ahogy beléptünk, Ilonka nénit tárt karokkal, nagy öleléssel fogadta - végtelen megható látványa volt ez a kivárt idő-adta beteljesülésnek. Sajnálom, hogy nincs róla fotóm, de a pillanat szépségén nagyot rontott volna a bulvár-íz. Tehát mégsem sajnálom - Így viszont nekem maradt meg nagy élménynek.
A kanapéra leülve, szinte egymás szavába vágva elevenítették fel a múltat, meséltek mindketten egymásról, mint régi barátnők. Mi, Évával csak álltunk ott, megilletődve, látva Ilonka néni felszabadult örömét, és Margitot, aki közvetlenségével, kedvességével igazolta a róla, hozzánk eljutó híreket.
Aztán következett az előadás.
Nem akartunk bemenni, csak az első számot hallgattuk volna meg az előtérből, hiszen Ilonka nénit nem akartuk kitenni hosszabb megerőltetésnek - mentünk volna haza. De Emil invitált (nagy köszönet ezért is!), így beültünk egy ének erejéig. Aztán Ilonka néni kérte - maradjunk még. Így a rövid, 10-20 percesre tervezett látogatásból lett teljes program.
Bangó Margit pedig olyan életet varázsolt a sokat látott intézmény falai közé, csoda, hogy a falak, a színpad deszkái, a széksorok nem fakadtak dalra. Lejött a színpadról, körbeénekelte a nézőteret, itt-ott megállva, Ilonka nénihez érve megölelte őt. Utolsó dalát is neki ajánlotta, amikor mindketten nagy tapsot kaptak a közönségtől.
A ráadás a Bubamara volt, ami nekem jelentett csattanós befejezést - még, ha szerb is.
Három barátnőként vettünk részt ezen az esti programon - így, együtt még soha nem voltunk sehol, de az alkalom, azt hiszem egyedi és megismételhetetlenné lett.
