Laposodó pénztárca, szűkülő komfortzóna, bűnbak-keresés, érthetetlen politikai direktívák. Kultúra, közösségi élmény nélküli napok, hetek, hónapok, ... (nem fokozom).
Most valós és elég erős az ellenség. Nem ijeszti el sem plakát, sem szónoklat, sem csúcsra járatott média. Régi a mondás: amicus certus in re incerta cernitur - most lehet szortírozni.

Egy keleti mese jut eszembe.
Megjelenik a gazdag embernél a halál.
- Gazdag ember holnap reggel érted jövök!
Az gyorsan eladja mindenét, lovakat, tevéket vásárol, a lehető leggyorsabban, legtávolabbra menekülni. Megállás nélkül vágtat. Reggelre egy távoli város terére ér. Előtte áll a halál, s mondja:
- Gazdag ember, már vártalak.

k.j.

Sokan nem így képzeltük, ahogyan lett, de - sajnos - lesznek sokan még a kultúra mártírjai. Régóta elöl van Kaffka Margit életrajza, Színek és évek regénye - hát most lett rá idő.

No, persze a költészet napja József Attilával kezdődik, s mellette nálam Tóth Árpád, Pilinszky János, Ladányi Mihály, Baranyi Ferenc, - s a helyiek - Vásárhelyi Tibor, Németh István Péter vannak elején a hosszú sornak, amibe pár éve előkelő helyet szerzett a Leánykérés c. vers és szerzője. Ő Kaffka Margit.

Mind nagyon sok, zenében, képzőművészetben, irodalomban maradandót alkotó, neki is sanyarú gyerekkor jutott. Szellemi lázadás az internátusban, elszürkülés kisvárosi tanítónőként, menekülés a rangos, rangtalan kérők üzleti indítékai elől.

Álmok, vágyak, kilátástalan küzdelmek, tehetség, helykeresés a férfiak uralta kultúrában, küzdelem az egyenrangú szerepért a családban, a társadalomban. Végletekig fokozott vágy az igazi, a mindent elsöprő szerelem után - még egy "jó parti" kérőjének átengedése árán is húga számára.

LEÁNYKÉRÉS
 

Mégegyszer szólt a szérüskert megett:
- Édes kis madaram! Fáradt lehet!
Adja a karját! - S ment hallgatagon,
Hozzásimulva Mária hugom.

 

 

Hihetetlen kitartással, s nem kevésbé szorgalmának, tehetségének köszönhetően befogadta az irodalom, befogadta a Nyugat is. Zaklatott életébe csak nem jött a vágyott szerelem - "Igent mondok az első, valamire való kérőnek." Boldogtalan, egymástól eltávolodó házaspár, gyerek, válás. Mindene az irodalom, az írás. Sikeres versei, novellái, s az irodalmi társasági élet, a lapok ösztönzésére regényei megírásába fog, amihez szerény jövedelmet biztosító tanári állását egy időre feladja - majd többször, aztán végleg. Megszületik a Színek és évek. Még, ha keserűen is kell lenyelni többeknek, kritikusoknak, a regény sikeres. Közben megtalálja a nagy szerelem is és az esztelen háború, azért ír. A Mária éveit már vegyesen fogadja az akkori kritika, A zárdai emlékekből született Hangyaboly regénye kiveri a biztosítékot a nagyon konzervatív - ez inkább az uralkodó - utálatos - nézet-uralom, de mindinkább az egyházi dogmatikusainál.
A tervekkel teli, békés hitvesi ölelésre vágyott időt ígért a véget érő háború. Szeretett orvos férj hazatérhetett. "Ha megkapom a honoráriumomat, veszek egy zeiss mikroszkópot férjemnek a kutatásaihoz."

 

Fényben

 

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…

 

Nem így sikerült. A háború nyomorúságát újabb ártalom sújtotta, a vírus, a spanyol nátha. Margit is elkapta, s anyai  szeretetet már épp nem nélkülöző fia is. Előbb Kaffka Margit, majd másnapra László is áldozata lett. Harmincnyolc éves volt.

 

"Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság."

Ady Endre a Nyugatnak kritikájában "gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte.

-kj-

  

 

kisfilmünk a Civil TV-ben

 

 

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Négy éve, 2016. március 1-én a város önkormányzatának megbízásából vettem át Vásárhelyi Tibortól a Balatonboglári Hírek újság szerkesztését. Nagy tervekkel vágtam bele és szerettem volna, ha a lehető legtöbben írnak, küldenek cikket, észrevételt, hozzászólást. Ez sajnos nem valósult meg, elfoglalt, időzavaros világban élünk.

Ugyanakkor, úgy érzem sok minden megvalósult. Bemutattunk érdekes, itt élő embereket, nagy öregjeinket és feltörekvő fiataljainkat egyaránt. Magyarítottuk a képviselő testület beszámolóit, és ott voltunk mindenhol, ahová meghívtak. Ahová nem, onnan is igyekeztünk hírt és fotót szerezni.

Készültek izgalmas és készültek laposabb számok is, de úgy érzem, a megjelent 48 példány egyikével sem kell szégyenkeznem. Ha most a búcsú perceiben be kellene lépnem Vásárhelyi Tibor cigifüstös irodájába, s kedélyesen elbeszélgetnénk, talán nem lenne olyan lapszám, amit nem mernék előtte vállalni. Igaz, lennének észrevételei.

A szerződés lejárt, más veszi át a lapot. Új stílus lesz, ami nem baj. A változás jó és hasznos is lehet. Más szem mást fog észrevenni, mást tart majd fontosnak. Az elmúlt négy év pedig történelem lesz, amit a könyvtár őriz majd. Büszke vagyok rá, hogy születtek olyan írások, melyek év-tizedek múlva is fontosak lehetnek, vagy talán pont akkor lesznek majd fontosak szeretett városunk történelmében.

Köszönöm Balatonboglár, hogy életed része és krónikása lehettem! Köszönöm azoknak akik a legtöbbet segítették: Horváth Ivánnak és Kalász Józsefnek a cikkeket, Samu Mihálynak a tördelést és Szeri Gabinak a korrektúrát (volt mit).

Végül, idézve egyik kedvenc írómat: „Viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams/

Tisztelettel: Szentes László leköszönő szerkesztő

 Boglári Hírek számai

Tegnap /2020-02-20/ meghalt Ilonka néni. Ma van évfordulója annak, hogy Márai véget vetett életének. Megnéztem a filmet, ami a legutóbbi Kultkikötő moziban volt soron, és az utolsó mondatairól eszembe jutott egy nemrégiben látott, hollywoodinak induló, de annál többet mondó Luc Besson rendezés is - Lucy.

A tudás átadása.

Ez volt az, amit kulcsmondatként kihallottam belőlük. Talán még a paphiány, ami nem mai probléma, de úgy látszik, nagyon nem akar oldódni.

Többünkben többször kikristályosodott, hogy az ember - bár az idő ezerévszám telik - nem változik. Pedig egyre többet tudunk, egyre többet fedezünk fel a világ titkaiból, egyre gyorsabb és nagyobb volumenű az információk elérhetősége. Hiába, az ember dedóba illő hülye gyerek marad (nem én mondtam). Van véleményünk mindenkiről (nekem is), ami inkább negatív, mint dicsérő, sokkal könnyebben elfogadjuk a hízelgést, mint a kritikát, megelégszünk a fészbúkon talált bölcselkedések megosztásával, gondolván, ezzel megváltjuk a világot, de teszünk bármit, vagy sem - elfolyunk az árral. A csendes, bölcs józanság helyett ma a középszerűség ordít, színesen, mozgalmasan, és letehetetlenül, ahogy a gyerek (sőt, már felnőtt is) ránő az okostelefon nyújtotta talmi "kalandokra".

Ebből a hangzavarból pedig nem tudjuk kiszűrni, mi az a tudás, a valódi, amit gyűjtöttek előttünk, s átadni készek emberek (az emberség, emberiség - az Isten), de mi süketen kerüljük ki ezeket. A bolygónak elege van belőlünk. Létfontosságú szerveit kinyírjuk (vágjuk, koszoljuk), az állandó ellenségeskedéssel, kicsiben és nagyban folytatunk háborúkat, hazudunk, lopunk, csalunk, értékeljük az értéktelent, és lekezeljük az értéket. Végjáték.

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni, miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudattalanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogy riadtan bezárkóznak a betegségbe, elvesztik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudatlanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni." (Márai)

Zoránnal együtt vallom, hogy "kell ott fenn egy ország", amit nem biztos, hogy ott keresünk, ahol van, és nem olyan, amilyennek elképzeljük. De mindenképp léteznie kell, ha már az élet, a maga megejtő természetességében és felépítésében, ennyire fejlett szinten létrejött. Nem lehet ok nélkül.

Tehát a tudás létezik. Hagytak sokan, sokat ránk, Máraitól Semmelweisig, Aranytól Béres Józsefig, és, ha szűken, csak Boglárt nézzük, Gaal Gaston, Varga Béla, Szőllősi atya, Karácsonyi Kornél, Pados József, Lakatos András, Dr. Kovács Miklós, Harangozó József, és, persze, Ilonka néni, a felesége is - a sor hosszan folytatható...

Mai újságban megjelent cikkben olvastam egy megjegyzést: "paradoxon helyzet, hogy egyes politikusok a kereszténységre hivatkozva kívánják megóvni Európát az iszlámtól, miközben az itt élőknek lassan fogalmuk sincs a kereszténységről".

Ki tehet róla?

Szerigabi
fotó: Kotnyek István: Látható csend