Elkészült az Édes Boglár első kötete, a Résre nyitott ajtók, melyet április 19-én mutatunk be a városi könyvtárban. Nekünk tetszik ez a szokatlan könyv, melynek a készítését talán kis botladozások is kísérték, aminek során magunknak kellett sokat tanulni. Tudni, úgy bekopogni, hogy ezt, a mai kort átszövő bizalmatlanságot a kerítésen kívül lehessen hagyni.

Itt szeretnénk megköszönni minden kedves beszélgetőnk, forrásadónk bizalmát. Azoknak, akik ebben a könyvben szerepelnek, azoknak is, akikkel a következő kötet lapjait írjuk, s azoknak is, akik ezután tisztelnek meg azzal. Megköszönjük a NMI-nek a kölcsön adott HP nyomtatót - papírral, tartalék festékkazettával -, mellyel a többszáz oldalas korrektúra és bemutató példányokat nyomtattuk, a NEA-nak a nyomdaköltségre adott 400 eFt támogatását (amivel a további kötetek nyomdai költségeit is megalapozta, igazolva a kétszer ad, ki gyorsan ad mondást), a Helyiérték Egyesületnek a sokrétű segítségét.

Szeri Gabi - Kalász József

... az idén már a negyedik igen rangos kulturális esemény!

- A BoglárMédia forgatott - hamarosan visszanézhető lesz. -

Közben ma este (12-én) kaptunk egy szívhez szóló levelet Tapolcáról, Német Pistától:
"... Nagyon jó érzés volt leszállnom a boglári állomáson, s Veletek lenni a tegnapi napon a könyvtárban, ... Úgy szaladt el az év, mint egy pillanat, szerencsére, egy-egy momentumot ki lehet nagyítani, el-eltűnődhetünk mellette. Nagyon szép a könyvetek: a Résre nyitott ajtók - igazi mikrohistorizmus, amit valóban nem a győztesek írnak, de éppen a történelmet a legmélyebben átélők, akikről soha nem szóltak a tankönyvet, amik  helyett szóltok: Ti!..."

Hozzánk, balatonbogláriakhoz szóló gyönyörű mondatait, boldogságát örömmel megosztjuk 19-én, a könyvbemutató résztvevőivel Bogláron a Tavasz utcában. "...  ahol a Közeletekben csöndesen el tudnám képzelni alkotó öregségemet..."

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a Fonyódi Múzeumban a múzeum helytörténészei tegnap - március 23-án. Mi csupán annyit tudtunk, hogy a múzeum épületét - ahogyan arról egy emléktábla is tanúskodik - a Velics család építette nyaralónak. Péntek délelőtthöz képest egy sokaság vett részt a koszorúzással kezdődő ünnepségen. Kicsit korábban érkeztünk - Minczinger Kati néni, a múzeum vezetője (egykori irodalomtanárom) hívott meg bennünket, s milyen öröm, véletlenül összetalálkozni a boglári helytörténész találkozón megismert Kovács Ilonáékkal Balatonberényből, s Németh István Péterrel, aki Tapolcáról buszozott Fonyódra. Igazán színvonalas előadásokból nagyon sok, és fontos dolgot tudhattunk meg, magáról a dátumról, mint a helytörténészet napjáról, melyet a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakjáról, Bél Mátyás polihisztor születésnapjáról nevezett el a hálás utókor. Velics László diplomata életéről, kitelepítéséről. Az igazán gazdag, és tartalmas élet torokszorító befejezéséről, s arról, hogy a család kedves helyét Fonyódot, a villájukat nem is láthatták többet. Mindebben Kati néni szerepe érintett meg leginkább, s az a tisztelet, az a hatalmas munkával, kitartással, áldozattal is járó kutatás, szervezés, amivel mind a család ma élő tagjait, a különböző múzeumok, levéltárak munkatársait erre az emlékezésre összehozta. S persze mindaz is, amivel ezt az épületet - a múzeumot - az egyesület rendbe hozta, az, amilyen színvonalas tartalommal azt rendszeresen megtölti. Nem győzök meghajolni előtte, amihez ezen a szimpózium végén felszólaló - anyai ági unoka, már idősebb úr - Lipthay Antal szavaival is kifejezett.
Pistával beszélgettünk hazafele. Egy telefont is kapott Tapolcáról - elkészült egy festő barátjával közös könyvük. - Majd hozok belőle április 11-én. - Akkor "cserélhetünk", mert a napokban jön ki a nyomdából miénk is, az Édes Boglár első kötete, a Résre nyitott ajtók. Egy óra múlva jött a busz, amivel Füred céllal Aligáig tudott elmenni, s onnan valami mással tovább. Mi meg a Berzsenyi úton jöttünk hazafelé a 14. szám, a volt Iparos Kör szebb napokat megélt kultúrháza előtt arra gondolva: Nem örülne annak Varga Béla, Karácsonyi Kornél, Tamás Sándor, Thurzó Pista bácsi, ha ismét közösségi, helytörténeti ház lenne? Fontos eladni? Más épületre, építményre is mosolygott már a szerencse...

-kj-