Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

"aszály kormozza életünk
arcomon sziksó virága
bús esőkkel szépen öntözz
ne érjek korai halálba"

Pénteken reggel telefonon megbeszéltünk, visszaviszem a canont. Nem Ő jött ki a kapuba: - Apuka most alszik. - mondta Andrea. Már a gép elkérése is ürügye volt egy találkozónak - Menjünk ki Csere Jánoshoz! Épít megint valami látványosságot. Éreztem, hogy mosolygott a telefonba. Nem jött. Andrea hozta ki a gépet a kapuig. - Apuka üzeni, majd máskor elkísér, s mindegyik akkumulátort feltöltötte. Persze, hogy éreztem, ahogy Ő írta - "testbe lőtt ólom a fáradság -  ronggyá szaggatja a szavak zászlait".

Valamikor a nyolcvanas évek elején egy fiatal értelmiségi pár érkezésének örültünk többen Balatonbogláron, s gyorsan meg is találtuk egymáshoz a hangot. Ilona és Tibor. Aztán mások is jöttek s együtt hoztak valami újat abba a Balatonboglárba, ahol rangja volt a műveltségnek. Erős vágyat érzek, hogy felidézzem mindazt, ami Tibor nélkül nem született volna meg. Nem fogom tudni ebben a szorításban, most nem. Újraolvasom a kötetét a Felhőmadár-t, a Boglári Múzsában lévőket - többet részleteiben kívülről is tudok. Mindig is nagyra tartottam - talán nagylászlói - gyönyörű sorait, ahogyan a Miújságban hagyott üzeneteit, a havi leveleket.

Szeretett írni, s szépen is tette azt. Egyszer egy kísérleti - úgy is mondhatnám, hogy eléggé szürreális - filmet forgattunk amúgy a magunk örömére, s Tibortól kértem hozzá egy szöveget, de úgy, hogy a filmet ne nézze meg hozzá, ne narráció legyen, hanem önálló alkotás elmesélt képekből. Minden várakozást felülmúlt - a Tükörcserepek. "Az ég, és az ég alatti határán állva / - megérthető - / rongybaba minden ami él, / végtelen úton / önmaga árnyékát követi."

Tibor sokunknál sokkal többre lehetne méltán büszke, s én, ha most szomorúan is, de büszke vagyok a barátságára, hogy részese lehettem - igen! - a barátaid szíved köré terveznék a rend épületét.

Vásárhelyi Tibor 2017. október harmadikán hajnalban elment.

k.j.

A Helyiérték Egyesület és a Balatonboglári Települési Értéktár Bizottság nevében ezúton köszönjük támogató hozzáállásukat a Megyei Értéknap megvalósításához. A rendezvényen több somogyi település állított ki. A Nemzeti Művelődési Intézet Somogy megyei Irodájának munkatársai készítettek fotókat. Az installáció Budapesten is bemutatkozott.
Nem volt kétséges, hogy sokan örömmel fedezték fel kedvenc boraikat a standunknál. Nagy köszönet még egyszer, és jó termést, sikeres szüretet és jó egészséget kívánunk.

Szalai Tünde és Dávid István

A Janibácsi megásta a Bugaszegi Köztársasági Elnöki Palota és Kancellária Hivatal kettős épület alapjait. - De kerül bele börtön is - ezeknek! Beütött a növényházba egy kis tűzvész, s azt kellett újratervezni. Ment. Sőt! Elkészült az új növényház, nem is akármilyen tűzfalakkal.

Csak ámul-bámul a látogató - s azzal is föltartja a kifogyhatatlan szorgalmat: főiskolás vizsgafilm, hátittmegmilyencsodavan látogatók, honnantudjamagaezt érdeklődők...

Már teljesen megérett az elhatározás, elkészítjük télen a Bugaszeg könyvet. Megérdemli az a sokaság, aki csillapíthatatlan figyelemmel van a bugaszegi történések, bölcseletek iránt. Janibácsi még vonakodik, de abba a versenybe csak-csak beszáll: a könyv avagy az épületei állják jobban az idő múlását.

  • 01
  • 02
  • 03
  • 04

Íme egy kisfilm a tűzvész emlékéről
(készül a folytatása)

Gondoltam, ezt a "vizsga-munkát" is megnézem. Itt már szép számban voltunk. Nézők a színpadon, szemben a kivilágított kápolna. Nagy hevülettel elmondva megtudtuk, mi fog történni a következő jó egy órában. Nagyformátumú rendezői elképzelés, izgalmasnak tűnő stációk. Itt, és most a dombot barangoltuk be - néhol sötétben, botladozva, kissé tétovázva is - de ez pont így volt izgalmas, mert vezényszavakkal kiválóan működött a kollektív ismeret.

A hatvanas évek elején még nem volt tévénk. Édesanyámmal - villanyt sem kapcsoltunk, hogy jobban "lássunk" - lekuporodtunk gyakorta a rádió mellé színházi közvetítést hallgatni. Emlékszem egyre. Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony. Gobbi Hilda volt a főszereplő, no és Darvas Iván is játszott benne - édesanyám őt nagyon kedvelte. Úgy láttunk, hogy a történéseket súgta egy bemondó: - Paratov észrevétlenül bejön... - Ogudalova int a pincérnek... és végig, végig, mint egy kedves barátnő, s mi csöndben figyeltünk. S katartikus élménnyé is lett.

Valami ilyesféle érzésem volt ezen a különleges előadáson: tánc, zene, miniszínpadok. Kandeláber pislogása, a palackok lidérces fényei, telefonok, mint sötétet hasító rivaldafények. Hangosítás nélkül a szövegeket apró gallyak, kavicsok ropogása sokszor érthetetlenné szabdalta. Mégis valami jóleső érzés járt át egyik színpadról a másikra menet, mert meg-megcsillant egy-egy jól elmondott szöveg, egy-egy jól megtalált helyszín, egy-egy nagyon ígéretes jelenet: - Július 23-án Horvátországban balesetet szenvedtünk... nagyon erős megjelenése, avagy a vizsga izgalmas kuszasága. Alszunk! Álmodj! Ébredünk.

Aztán le a Házba. Énekelve vonulókat el-el húzott függönyök sora mögül érdeklődő tekintetek kísérték. Vártam valamiféle "konfliktust", (közel 10 óra...) hisz oly jellemző ez ránk - fellélegeztem.

A kultúrház megtelt, maguk a táborlakók is szép számmal voltak, s gondolom barátok, szülők is zömmel (kis pletyi: két boglári házaspárt is láttam). A tábor filmes szekciója mutatta be a vizsgamunkáját az álom témáról. Virtuóz munka! Óriási siker! Érdemes lenne megszerezni. Még Boglár-filmnek is erős lenne!

A film ebből az alulvilágított csillogásból próbál némi élménnyel szolgálni.

 

A Bogláron megjelenő projektnek (ejha, de bántó ezt így írni, lélektelen a szó...) két tábora alakult. Szerencsére nem szervezett formában, így inkább véleményoldalakról beszélhetünk.
Van, akit zavar, mert zajos (ahogy az új sín járművei, a nyaralók, a nyaraló fiatalok, a helybéli fiatalok, a seregélyriasztók, a szomszéd fűnyírója, flexe, a gyűlölködő, hazug plakátok, vezércikkek, álszólamok, stb... - persze ezek zöme sem jogtalan háborgás). Van, aki nagyon örül neki - ahogy én is.

Volt egyszer egy BB.

Központi parkjában szállítás, oltványtermelés, nyilvántartás, számfejtés, szálló, könyvtár, pince, konyha, étterem. Sokunk számára tele élettel, emlékekkel.

Aztán, amikor elkelt a BB, a terület elcsendesült, elanyátlanodott, a természet koptatni kezdte az építettet, s fájt a szívünk érte. Évekkel később - nemrégiben valaki felfedezte. Felfedezte, és, amit beleálmodott, azt hiszem kedves mindazoknak, akik a könnyen vehető-ehető mellett valami tartalmasabbra vágynak.

Ez a soknyelvű, sokhangú, tartalomgazdag Babel Sound.

Tavaly nagyobb merítéssel, idén nem kevésbé színesen, Boglárszerte, számos helyen találkozhattunk távoli országok képviselőivel, zenéivel, előadásaival. Bár nyaralóhelyen lakunk (ergo egész évben nyaralunk :-), sokaknak ez is marad az éves szabadság - most külföldre látogatás helyett a világ kopogott ajtónkon, s hozta ízét, illatát, dallamát, ritmusát.

Eredeti spanyolt hallani élmény volt, szembejövő vadidegennel összeköszönve mosolyt cserélni élmény volt, mert színt hoztak, kedvet kerekítettek itt, a Balaton partján: a baleári, az olasz, a katalán, a görög, az izraeli, az indonéz, az indiai, a chilei, a holland és a számos afrikai..

Azt hiszem, aki végigélte a hetet a parton, magába szívhatott egy jó adag élményt közösségben, szívesen adott ajándékokkal, tehát kaptunk, sokat kaptunk.

A Babel Sound gyüttment - afféle, ami hoz és ad, olyan, aminek szíve, esze is van. Ezért érzem szögletesnek a projekt meghatározást. A Bábel pedig, ami a Bibliában szétszórta az Isten ellen szervezkedőket, itt épphogy embereket összekovácsoló toronyépítéssé kell, hogy legyen!

Nagyon jó, hogy vagytok, maradjatok, és továbbra is töltsetek Boglárba színt, ízt, hangulatot, mi pedig, lassan megtanulunk pozitívan is visszajelezni - ebben még erős fejlődnivalónk van, nem csak helyileg, országosan, akár világszinten is.

Nagy-nagy köszönet!

Ma családi évfordulónk van, s ajándékba, egy régen vágyott, de arról lemondott tárgyat kaptam. Nem díszdobozban vagy becsomagolva, a földből kellett (hozzáértő utasítása szerint három nap után) előkotornom.