Világító feliratok készítése kültérre, beltérre lézer vágással, led világítással.

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

Bugaszegi Téglagaléria - "a kikapcsolódás és megnyugvás fészke".

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Esti kikötő

Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egyesület szervezésében www.helyiertek.hu

Középiskolás voltam, amikor megjelent a Trapéz és korlát című verseskötete. Volt egy osztálytársam, aki nagyon furcsa volt, nem a mi (akkori beat-) nyelvünket beszélte: Sartre, Kierkegaard, Kafka filozofikus dolgairól beszélt,  E. A. Poe Hollóját angolul is megtanulta. Ő mutatta be néhányunknak Pilinszkyt s a költészetét, mert azért páran csak-csak ráfigyeltünk. Megérte, hálás is vagyok érte. Neki köszönhetem az irodalom szeretetét.

A Bujtor Filmfesztiválok állandó zsűritagjaként, idén már 12. alkalommal zsűrizhetem, a mára már jóval száz fölötti számú versenyfilmet, közöttük vagy negyven versfilmet is. A tizedik fesztiválon szép számú és igen magas színvonalú versfilm szerepelt. Elragadtatásomban egy vers-pólót nyomtattam magamnak az alkalomra - elejére egy logót, a hátára Pilinszky János: Éjféli fürdés című versét a költő fényképével. Dolgom volt akkor a postán, sorba is kellett állni. Előttem fiatal hölgy állt, a derék-tetkóját talán fejből le tudnám most is rajzolni. Mögöttem egy őszes úr, s mikor elléptem a másik ablakhoz, utánam szólt: "Bocsásson meg egy pillanatra, az utolsó sorokat még nem olvastam el."

- kj -

■ ■ ■

Lemondani a tavalyit már nagy erőpróba volt, s minden bizakodás ellenére az idei boglári Pünkösd is csendesen elmúlik nyolcszáz ifjú néptáncos fájdalmas hiányával. Veszít ezzel a szépszámú szervező csapat, a befogadó város, a sok-sok fellépő, akik évekig erre az alkalomra készülnek, erre az alkalomra gyűjtenek. Veszít vele a népes táncoktató, segítők hada, s mindazok veszítenek vele, akik ezt a gyönyörűséges nemzeti lélekmelegítő seregszemlét végigélnék.

"Kérünk mindenkit, akik szerint lehetetlen, ne zavarják azokat, akik már csinálják!" Maristól ismerős ez a mondat. Drága Maris! Ha lennél még, te biztosan csinálnád. Rád is gondolva válogattunk emlékként pár képet abból a sok ezerből, amihez Te is sokat hozzátettél.

kj

  • meta_02
  • meta_03
  • meta_04
  • meta_05

Romhányi József író, költő, érdemes művész, ahogyan a rajzfilmek kedvelői szívesen emlegették: a rímhányó Romhányi

Nagytétényben született 1921 március 8-án. Zenei iskolát végzet, brácsázni tanult. Dolgozott a rádióban, az állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál, s a Magyar Televízióban művészeti vezetőként, dramaturgként. Írt szövegkönyveket, fordított librettókat, többek között a híres Macskák című musicalt is.
A nagyközönség előtt inkább a rajzfilmekhez írt szövegei alapján lett nagyon népszerű. Mézgáék, Bubóék, Mekk mester, Hófehér, Ludas Matyi parádés párbeszédeit, a Flinstone család szövegeit még ma is sokan emlegetik, szövik bele jókedvű beszélgetésekbe. A legeredetibb (szerintem) írásait a Szamárfül című kötetében jelentette meg. A tétova teve, az apróka pók apóka és a többi állatversei, briliáns nyelvi játékai, ironikus nyelvtörői talán beszédtechnikai tananyag - komoly nekirugaszkodás kell sokukhoz. 1983-ban hunyt el.

 kj 

■  ■  ■

A Rafael Mário Trió standard jazz darabokból válogatott a május 14-én este, az év első szabad koncertjén a BábelPincében. Voltak már itt hárman, de most Munkácsy Eszter énekessel teljesedett ki az együttes - Rafael Mário - zongora, Bartók Vince - basszusgitár, Hidász Tamás dob. Jó félévnyi kultúr-hiány után igazi felszabadulás volt az egész este. Nem voltunk sokan, pedig azt gondolná az ember, hogy sokan vágynak kulturális levegőre, de ez semmit nem von le az élményből. Jól föl is pörgött a társaság, elképesztő futamokat produkáltak!
Nem tartozom (még!) a jazz-rajongók táborába, de ezt a produkciót nagy kár lett volna elmulasztani. Vissza-taps, és Bravó!

  • jazz_klub_2021-05-14_01
  • jazz_klub_2021-05-14_02
  • jazz_klub_2021-05-14_03
  • jazz_klub_2021-05-14_04

Gyakran van, hogy egész éjjel szól a Bartók - szándékosan, nem csak úgy marad. Némethy Attila hat előtt elköszönt, a hatórás, pár mondatos vírusriadalom után (szerencsére nagyobb propaganda ide még nem tolakodott be) Becze Szilvia köszöntötte az ébren lévőket. Hamarosan egy gyöngyszemet vezetett fel, a Párizsi szimfóniát - Mozart egyetlen párizsi sikert hozó koncertjéről az apjának írt levéllel: „…Raaff mellettem állt, és mindjárt az első Allegro közepén volt egy rész, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog majd; a hallgatók el voltak ragadtatva és óriási taps volt. – De mivel én tudtam, mikor írtam, hogy ez milyen hatást kelt majd, az egészet megismételtettem, da capo-t csináltunk. Az Andante is tetszett, de különösen az utolsó Allegro. Miután hallottam, hogy itt a záró Allegrók, akárcsak az elsők, valamennyi hangszeren, többnyire unisono kezdődnek, így hát én a kezdetnél csak két hegedűt, piano alkalmaztam, mindössze nyolc ütemen át – majd rögtön egy forte következett, közben a hallgatók (ahogyan ezt vártam) a piano-nál felszisszentek – és rögtön jött a forte. Ahogy a forté-t meghallották, nyomban tapsolni kezdtek. A szimfónia után örömömben nyomban a Palais Royalba mentem, ettem egy jó fagylaltot, elimádkoztam a rózsafüzért, amint azt megfogadtam, és hazamentem, mint ahogy egyébként is otthon vagyok a legszívesebben”. Ez a fiú kétszázötven évvel ezelőtt tudta, hogy ezzel is le fog nyűgözni - könnyű így pozitívan ébredni.

Nem is igen emlékszem az utána lejátszottakra, mígnem Purcell: Dido és  Aeneas operájából Dido búcsúáriáját föl nem konferálta Szilvia. Na, itt kinyílott a szemem! Nagyon szeretem ezt az operát (egyszer még Emilnek is ajánlottam egyik Kultkikötő filmklub műsorára egy filmes változatát - még nem került sor rá). Viszonylag rövid opera, csupán két hegedűre írta a szerző a zenekari részt, de mégis valami gyönyörűség az egész, tele a barokk minden szépségével. Több előadótól megnéztem/hallgattam, de a legjobban tetsző Maria Ewing Didoja, mellette Belinda szerepében Rebecca Evans-szel. Füleltem is, ki fog énekelni? Patricia Petibone, a francia díva - Bősze Ádám nem titkolt kedvence. Elismerem, hogy az előadása nagy dobás volt, hatalmas hangterjedelmet járt be az énekes, érzékien, szenvedélyesen, de bennem csak maradt kevéske rosszallás. A halálát váró Dido nem kiabálja szét a világba a felszakadó fájdalmát, nem is illene a darabba, nem is illene egy nehezen megnyíló, érzését titkoló királynő jelleméhez.

Kedves Ádám! Úgy egyeztem meg magammal, hogy Patricia művésznőnek ez egy gyönyörű szóló-előadása, ami bizonyára minden hozzáértőt elragad, de tőlem, mint botfülű zeneszeretőtől nem kapott 10-est erre a produkciójára.

k.j.

 

■ ■ ■