Világító feliratok készítése kültérre, beltérre lézer vágással, led világítással.

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

Bugaszegi Téglagaléria - "a kikapcsolódás és megnyugvás fészke".

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Esti kikötő

Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egyesület szervezésében www.helyiertek.hu

"A művészetben egyedül a megoldhatatlan, a sakk-matt helyzet reményteljes. A többi az élet gondja. A művészet viszont valami olyasmire vállalkozik, amire az élet nem vállalkozhat. Különben mi szerepe lehetne? Élet és halál közt közvetítő; akkor szól leghathatósabban az élet érdekében, amikor épp a halállal tárgyal."

Nagyon szeretem a romantikusokat. Például nagyon szeretem Chopint. Aki a zongorán oly tökéletes törékenységgel és invencióval beszélt, ami szintén egyedüli. De szeretnék beszélni az öreg Schubertről, aki számomra például sokkal többet jelent Beethovennél. A romantikát végtelennek és formátlannak mondjuk, de ugyanakkor számomra mindig a börtönt is jelenti a romantika. Ahogy például — mit tudom én — Bachnál ez a kérdés így nem vetődik fel. Vagy akár Mozartnál sem, ugye? Minél nagyobb ez a formátlanság, a nosztalgia, az elvágyódás, a határtalanság, annál inkább jelen van egy leláncoltság. Szóval ez a titánok, a Prometheuszok, a ...szóval a bezártaknak a zenéje. Az öreg Schubertnél viszont van valami gyerek... gyerekkori nosztalgia, úgy látszik, a gyerekkori romantika — gyerekkori nosztalgia — képes átlépni ezen a börtönrácson. Kikészítettem a Schubert Quintettet, amit az öreg Gabriel Marcel filozófustól kaptam, együtt hallgattuk, ő már vak, olvasni nem tud hosszú ideje, napi 10-12 órát hallgat zenét, itt szólal meg oly csodálatosan a romantika, hogy valóban az ember úgy érzi, nincs fejlődés a zenében, hogy ez újra egy rendkívül érvényes, tiszta és pótolhatatlan állomása a zeneirodalomnak. Az új kötetembe is írtam egv rövid verset, nem Schubertnek ajánlottam, de rágondoltam, ezért elmondanám, mielőtt a lemezt lejátsszuk, s kivált a lemeznek van egy tétele, ami — lehet, hogy tévedek, de számomra mindig olyan, mintha cigányok adnának szerenádot télen, és aztán elmennek a havazásban. Nem tudom, hogy ez tényleg cigánytétel-e. S erre írtam ezt a kis rövid verset, címe:

Baleset

Madarak vérzik be a mennyet,
cigányok és gyerekek léptei
lyuggatják át a szerenádnál szűzibb
kemény havat. De ez a szép, ez a
gyönyörűségen ejtett
örökös baleset.

06-25

■ ■ ■

Középiskolás voltam, amikor megjelent a Trapéz és korlát című verseskötete. Volt egy osztálytársam, aki nagyon furcsa volt, nem a mi (akkori beat-) nyelvünket beszélte: Sartre, Kierkegaard, Kafka filozofikus dolgairól beszélt,  E. A. Poe Hollóját angolul is megtanulta. Ő mutatta be néhányunknak Pilinszkyt s a költészetét, mert azért páran csak-csak ráfigyeltünk. Megérte, hálás is vagyok érte. Neki köszönhetem az irodalom szeretetét.

A Bujtor Filmfesztiválok állandó zsűritagjaként, idén már 12. alkalommal zsűrizhetem, a mára már jóval száz fölötti számú versenyfilmet, közöttük vagy negyven versfilmet is. A tizedik fesztiválon szép számú és igen magas színvonalú versfilm szerepelt. Elragadtatásomban egy vers-pólót nyomtattam magamnak az alkalomra - elejére egy logót, a hátára Pilinszky János: Éjféli fürdés című versét a költő fényképével. Dolgom volt akkor a postán, sorba is kellett állni. Előttem fiatal hölgy állt, a derék-tetkóját talán fejből le tudnám most is rajzolni. Mögöttem egy őszes úr, s mikor elléptem a másik ablakhoz, utánam szólt: "Bocsásson meg egy pillanatra, az utolsó sorokat még nem olvastam el."

06-19 - kj -

■ ■ ■

Lemondani a tavalyit már nagy erőpróba volt, s minden bizakodás ellenére az idei boglári Pünkösd is csendesen elmúlik nyolcszáz ifjú néptáncos fájdalmas hiányával. Veszít ezzel a szépszámú szervező csapat, a befogadó város, a sok-sok fellépő, akik évekig erre az alkalomra készülnek, erre az alkalomra gyűjtenek. Veszít vele a népes táncoktató, segítők hada, s mindazok veszítenek vele, akik ezt a gyönyörűséges nemzeti lélekmelegítő seregszemlét végigélnék.

"Kérünk mindenkit, akik szerint lehetetlen, ne zavarják azokat, akik már csinálják!" Maristól ismerős ez a mondat. Drága Maris! Ha lennél még, te biztosan csinálnád. Rád is gondolva válogattunk emlékként pár képet abból a sok ezerből, amihez Te is sokat hozzátettél.

kj

  • meta_02
  • meta_03
  • meta_04
  • meta_05

Romhányi József író, költő, érdemes művész, ahogyan a rajzfilmek kedvelői szívesen emlegették: a rímhányó Romhányi

Nagytétényben született 1921 március 8-án. Zenei iskolát végzet, brácsázni tanult. Dolgozott a rádióban, az állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál, s a Magyar Televízióban művészeti vezetőként, dramaturgként. Írt szövegkönyveket, fordított librettókat, többek között a híres Macskák című musicalt is.
A nagyközönség előtt inkább a rajzfilmekhez írt szövegei alapján lett nagyon népszerű. Mézgáék, Bubóék, Mekk mester, Hófehér, Ludas Matyi parádés párbeszédeit, a Flinstone család szövegeit még ma is sokan emlegetik, szövik bele jókedvű beszélgetésekbe. A legeredetibb (szerintem) írásait a Szamárfül című kötetében jelentette meg. A tétova teve, az apróka pók apóka és a többi állatversei, briliáns nyelvi játékai, ironikus nyelvtörői talán beszédtechnikai tananyag - komoly nekirugaszkodás kell sokukhoz. 1983-ban hunyt el.

 kj 

■  ■  ■

A Rafael Mário Trió standard jazz darabokból válogatott a május 14-én este, az év első szabad koncertjén a BábelPincében. Voltak már itt hárman, de most Munkácsy Eszter énekessel teljesedett ki az együttes - Rafael Mário - zongora, Bartók Vince - basszusgitár, Hidász Tamás dob. Jó félévnyi kultúr-hiány után igazi felszabadulás volt az egész este. Nem voltunk sokan, pedig azt gondolná az ember, hogy sokan vágynak kulturális levegőre, de ez semmit nem von le az élményből. Jól föl is pörgött a társaság, elképesztő futamokat produkáltak!
Nem tartozom (még!) a jazz-rajongók táborába, de ezt a produkciót nagy kár lett volna elmulasztani. Vissza-taps, és Bravó!

  • jazz_klub_2021-05-14_01
  • jazz_klub_2021-05-14_02
  • jazz_klub_2021-05-14_03
  • jazz_klub_2021-05-14_04