Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Nehéz függöny az ajtó mögött fogja a benti meleget. A lépcső alján már érződik, egész nap fűtöttek. A nehéz belső ajtó mögött egy egész sokaság, az éppen zajló Méta kurzus összehúzásának az utolsó számára csöppenek be. Lányok, fiúk húzzák együtt a mesterekkel - de jó kis bevezető! Berendezkedik a színpadon a Dió Banda. - Elkészült a lemezetek? - Á, még nem, de úton van. Ezután az történik, hogy akinek keze ügyében van a hangszere, az bekapcsolódik, föláll jó pár formáció. Igen jó a hangulat, áthatja a pincét az együtt zenélés öröme, s csak egyre jobb lesz a hangulat. A Seniorosok nagy asztal körül ülnek. Jó kedvűek, régen találkoztak egymással. Az asztalon sokféle sütött finomság - mindenki hozott valamit (mint a népmesében: "Lesz ott étel, ital bőven, csak hojzanak magikval!") Balázs sem maradt ki forró langallóival fokhagymás mártásaival. A tánc is maga a gyönyörűség! Fiatal párok talán még gyönyörűbbek. A kislány kicsit feszélyezett, a fiú bátran fogja a vállát. Össze-össze mosolyognak minden pörgetéskor. Amikor a zenét Szazsó lekolompolja, a pár leül, a fiú még finoman tartja a párja kezét, s az arcához emeli szemérmes odamosolyal. A zenét leírni nem vagyok képes, de a nagy részéről készült amatőr felvétel, azt azért megemlítem, amikor egy pillanatnyi szünetben Luca a Santa Driverből felveszi a hegedűjét, húz párat a gyantával, igazít a hangoláson, s kéri Balogh Kálmánt, hogy játsszon valamit. - De nem ismerem a repertoárodat. - Mindegy, valamit kezdj el. A Harmadik percben már csend lett, sokan körbeállták a duót, akik szépen belevitték egymást az endorfin termelésbe. Biztatás is volt: - Ne hagyjátok abba!
Azt sem igen tudnám elfelejteni, ahogyan a cimbalom mögött tömörült legények mulattak. Megismételhetetlen este volt!
k.j.
■ ■ ■
...aki ma nem megy el a koncertre, holnap zokog a bánattól, hogy mit hagyott ki!!!!!! És ez nem vicc!!!!
Tücsi
Valahogyan tényleg így volt. Igen érdekes, meglepő hangzású előadást hallgathatott a (boglári mértékkel) szépszámú kíváncsi közönség. Ahogyan az előadó a bevezetőjében elmondta, az elmúlt időszak karanténjai írták nagy részben az előadás forgatókönyvét, ami csak izgalmassá tette az amúgy is eléggé egyedi kiállást. Izgalmas hangszerek, remek loop-ok. Jól el lehetett utazgatni egyik-egyik számon. El is meditáltam, ha későbben, egy mostani Mozart messzeségnyi időben egy régész csapat találna egy doboznyi mobiltelefont, azoknak megfejtenék-(restaurálnák) a felvételeit mekkorát néznének? Mindez az filmen utolsó előtti, varázslatos téli hangulatba belecsalogató produkció alatt láttam. (Kitalálható, ez tetszett a legjobban!)
k.j.
Pár fotós galéria az eseményről
■ ■ ■
Összenéztünk, egész jó kis zene! Aztán a szünetben még hozzátettünk pár mondatot, ha jól kibeszélnénk, lenne pár megjegyzés, de nem az a lényeg, hanem volt valami, ami nagyon megragadott. A szövegek, a zene, a hangszerek, az izgalmas szólamok, a rendesen odatett basszus, a vokál, na és a szóló ének - valami különleges hangulat. Egy izgalmas lepellel betakart expresszív, egy-helyben utazás. Remek produkció!
Szívházak Blues - Omló tornyok ...
Az Illetve Zenekar a 2013. év elején született meg két gondolatból, két embertől. Csűrös Tímea és Márkus Rita egy távoli helyen, szilveszter éjszakáján fogalmazták meg, hogy együtt szeretnének énekelni. Ehhez viszont kell egy zenekar is. (És milyen jó, hogy lett is.) Az alapító Márkus Rita így vall: Az írás és az előadás, éneklés számomra olyan, mintha kis történetekbe helyezném a lelkem részeit. Jöhetnek szerelmek, Istenek, ördögök, kapcsolatok, amikor utazom vagy a gondolataim kergetnek le kell írnom. A dalok is ebből születnek, és a zenekarom kitűnő partner ehhez.
"1 szer az ajtóm nyitva van, 2 szer bent találom magam, 3 szor kiöntöm azt a kört, 4 szer hasítom fel a bőrt, 5 ször a szívemet kiteszem, 6 szor a szám elé teszem, 7 szer a bárban üvöltök, 8 szor a semmiben ücsörgök." Az expresszionista stílusjegyeket viselő dalszövegek találkoznak az alternatív, a blues, a jazz, a rock, a pop és olykor az ethno zene hangzásával.
Nekem lett is itt egy nagyon kedves - Allen Ginsbergre emlékeztető - dal, amit a film végére rendereltem, és már vagy 10 szer meghallgattam. Másoknak más lehet a kedvesebb, de ezt a kis írást én írom
-kj-
■ ■ ■
1823. januárjában milyen hideg volt, azt már nehéz lenne megtudni. Ekkor már gőgicsélget Petrovics Sándor kis bölcsőjében, s a kis Madách Imre rugdalódzik egy másikban. De arról vannak feljegyzések, hogy Szatmácsekén az árván, társtalanságban felnőtt költő, a harminchárom éves Kölcsey Ferenc, depressziós sivár téli magányában, 22-én megírja szebb tavasz után sóhajtozó Himnuszát. Akkor nem is tudhatta, amit a legsötétebb magányában vetett papírra, az lesz a magyar nép nemzeti imája, amit Erkel Ferenc 1844-ben megzenésít. Még közvetlenül a rendszerváltás előtt kerül törvénybe a dátum, a magyar kultúra napja, január 22.
De szép gondolat: Magyar Kultúra Napja! Csupa szépet és értékest ünnepelni, amit a magyar alkotott, a hagyományt, az emlékeket. A múltat, a jelent, a jövendőt.
Az országot, amiben csupa boldog ember él, amelyhez minden ember hozzájárul, ad, amelyben az egyének helyét társadalmi egyetértés szüli. Mindezt úgy, hogy az embernek békés a kapcsolata a múlttal, a jelennel.
Csakhogy pont ezeket emésztjük most a valódi közművelődés hiányával, a propaganda mindent átszínező hatalmával, a múlt hamis átírásával, a társadalmi egyetértés kizsarolásával, félelemkeltéssel, a közélet elsorvasztásával, a silány kultúra kirívóan eltúlzott támogatásával.
A legfrissebb példa a többség nyomorára épülő meggazdagodást intézményesített végrehajtói fej körüli, miniszterhelyettesig futó botrány. Természetesen nem egyedi, természetesen következmények nélkülivé olvadó, mint már annyi sok másik.
Micsoda távolságok! Farhát-stopp vs Gránit Bank - felszólított a legnagyobb Hivatal, hogy a kamarai díjat ezután oda kell utalni, a maszek bankba. "Andi, nézd milyen szép a panoráma! A neveden van."
Dr. Kovács Miklós egykori polgármester felmentése a FÜSZÉRT-nél vállalt tisztsége miatt, összevetve a mai polgármester hasonló esetével. Akkor felállították a tisztségből, akkor "akkurátusan védte a törvényt" a többségi testület, most ugyanaz a többség - naná, hogy - nem fogja. Minden ember egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Óhatatlanul is eszembe jut a Csiky Gergely Színház egykori, felejthetetlen produkciója - Orwell: Az állatfarm. Spindler Béláék parádésan alakították a meghízott disznókat, remekül uralták a farm lakóit. Mintha ma lenne. Nem lenne! Van!
A kultúra szép szó, pozitív szó, pozitív tartalmú szép szó. A kultúrának ma is vannak szívet, lelket melegitgető menedékhelyei. A magyar kultúra él és élni fog, még akkor is, ha a mai urai ma másképp beszélnek róla, de nem úgy történik.
"... Hozz rá víg esztendőt, megbünhödte már e nép a multat s jövendőt!" - és felhangosítom a bölcsességet kutató Sába királynője nyitányát.
Hamarosan megjelenik egy civil újság - Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük mottóval.
kj
■ ■ ■
Nemrég hivatkoztam egy reggeli zene kapcsán az egyik legkedvesebb operám Purcell: Dido és Aeneas című művére, főleg annak egyik legkedvesebb Didojára Maria Ewingre. Még Bősze Ádámmal eltöltött komolyzenei estünket is ennek az operának a nyitányával nyitotta Szeri Gabi, mintegy beemelni a közönséget a barokk zene csodáiba.
Fájdalom, Maria Ewing 2022. január 9-én elment, s most képzeletben végiggondolom az opera záró jelenetét, ahogyan az égen elúszik Karthágó halott királynője. Isten vele kedves Mária!
-kj-
■ ■ ■