1796-ban, a boglári rendesi Bárány György uradalmában dolgozó, rendesi summások június elején engedélyt kaptak hazamenni a búcsúra. Annak rendje és módja szerint lezajlott az ünnep, mely akkor még háromnapos volt, és a summások június 9-én, a pálkövei révkikötőben hajóra szálltak. Mivel a révhajózás is a Bárány család tulajdona volt, így eltekintettek a szokásos előírásoktól, és a harminc fő szállításra alkalmas dereglyére 58 ember zsúfolódott fel. Bárány György uraság megjelölte a napot, a július 10-én kezdődő aratást, és ezért sietniük kellet az utazással. Verőfényes reggel volt, a vízen még bodor szellő sem rezdült, a túlsúlyos dereglye négy hatalmas evezőjének vízbe merülésével meglódult a boglári rév felé. A Balaton közepére érve, az „öreg révész legény” észrevette, hogy Keszthely felől sötét felhők jönnek, a vihar baljós szele megcsapta arcát. A nyugatról jövő vihar hatalmas hullámokat hozott, a hullámok egyre magasabbak és erősebbek lettek, a nehéz dereglye megtelt vízzel, és a rémült, kétségbeesett summásokkal felborult. Az ötvennyolc embernek a Balaton lett temetője. Emléküket egy oszlop őrzi a boglári parton, melyet a révfülöpi és a boglári lakosok közösen állítottak 1998-ban.

Ferryship Disaster

It happened in 1796. The noble, György Bárány let his workers to go home for the church-ale, in the beginning of June. When the church-ale ended, the workers boarded to the ship on 9th June. The ferry shipping company was also owned by the Bárány family so they let 58 people to the ship, altough it had just 30 seats. The sun was brightly shinning and there weren't even a little wind, so the ship left the ferry of Révfülöp in the morning. When the ship was in the middle of the lake, the "old ferryman" noticed that dark clouds are coming from Keszthely, and he had dread on his face. The storm was coming fast and it brought gigantic waves and the waves started to grow bigger and stronger. The heavy ferry ship filled up with water and it overturned. For that 58 people, the Lake Balaton was their cemetery. The monument was putted up by the community of Boglar and Révfülöp, in 1998.

Summás (sommás) élet már az 1700-as évek elején kezdet kialakulni Magyarországon, főleg az 1000 holdas uradalmaknak volt az idénymunkásokra szüksége. Az uradalomban élő, állandó béres cselédek látták el a közvetlen alapmunkákat, az állatgondozás, szántás, vetés, erdőgondozás feladatait. Betakarításkor segítség kellett. Erre a munkára szegődtek a summások tavasztól őszig, aratástól répaszedésig. Szegényebb megyékből kerültek ki az úgynevezett summásbandák. A boglári és környékbeli uradalmakba Zala- és Vas megyéből szerveződtek. Vezetőjüket, a „bandagazdát” maguk közül választották, általában egy közösségből, egy településről álltak össze a hat hónapi munkára. A munkát a vezető summásgazda irányította, ő osztotta el a mindennapi feladatokat, és a szerződés lejáratakor a fizetséget, amit általában gabonában kaptak meg. A férfi „egész kezes”, egész részt kapott, a nők és fiatalkorúak „félkezesek”, azok fél és negyed részt kaptak. Bár nem egyszer a nők is ugyanazt a munkát végezték, mint a férfiak, mégis kevesebbet kaptak az osztásnál. Az élelmezést a munkát adó uradalom adta, heti és havi kiosztásban. A bandagazda jelölte ki a szakácsot. A reggeli, fekete cikóriakávé mellet csak este volt meleg egytálétel. Napközben a magukkal vitt száraz ételt ették, ahogy a sommás dal is mondja: „van veres hagyma a tarisznyába, keserű magában”. A szállást szintén az uradalom adta, amik általában a tavasszal kiürült, kiganézott, friss szalmával feltöltött birkaaklok voltak. Abban szállásolták el a 40-60 fős summás bandát. Szigorú rend uralkodott a summások között A szálláshely deszkapalánkkal ketté volt választva, így a férfiak és nők - még ha házastársak is voltak - külön kellett aludjanak. Az állandó uradalmi béresek és cselédek lenézték a summásokat, nem is igen vegyültek közéjük. Igen szép summás lánynak kellet ahhoz lenni, hogy valamelyik helyi legény elszeresse, vagy nőül vegye.
Az őszi betakarítás befejeztével kiosztotta a kasznár úr a summások gabona járandóságát, „pozsonyi mérőben” számolta (1 pozsonyi mérő 62,7 liter - 40 kg). "Egész kezes" rész búzából 15 mérő = 600 kiló, rozs vagy árpa 8 mérő = 320 kg, ezen felül, ha az uradalomban jó termés volt, akkor valamennyi pénzt is fizettek a summásoknak. A boglári és környéken dolgozó summások kiosztott részesedését szekerekre rakták, és a boglári révhajó kikötőjébe vitték. Onnan aztán - átkelve a nagy Balatonon - tértek haza zalai vagy vasi falujukba.