|
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. / Le is feküdtem. Ám a gép az agyban / zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, / csak forgolódtam dühösen az ágyon, / nem jött az álom... ... Egy csipkefátyol / látszott, amint a távol / homályból / gyémántosan aláfoly / egy messze kéklő, / pazar belépő, / melyet magára ölt egy drága, szép nő / és rajt egy ékkő / behintve fénnyel ezt a néma békét. / a halovány ég túlvilági kékét, / vagy tán egy angyal, aki szűzi, / szép mozdulattal csillogó fejékét / hajába tűzi / és az álomnál csendesebben / egy arra ringó, / könnyűcske hintó / mélyébe lebben / s tovább robog kacér mosollyal ebben. / aztán amíg vad paripái futnak / a farsangosan-lángoló Tejutnak / arany konfetti-záporába sok száz / bazár között, patkójuk fölsziporkáz. Képek |
|
... mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam.
k.j








