Sokan nem így képzeltük, ahogyan lett, de - sajnos - lesznek sokan még a kultúra mártírjai. Régóta elöl van Kaffka Margit életrajza, Színek és évek regénye - hát most lett rá idő.

No, persze a költészet napja József Attilával kezdődik, s mellette nálam Tóth Árpád, Pilinszky János, Ladányi Mihály, Baranyi Ferenc, - s a helyiek - Vásárhelyi Tibor, Németh István Péter vannak elején a hosszú sornak, amibe pár éve előkelő helyet szerzett a Leánykérés c. vers és szerzője. Ő Kaffka Margit.

Mind nagyon sok, zenében, képzőművészetben, irodalomban maradandót alkotó, neki is sanyarú gyerekkor jutott. Szellemi lázadás az internátusban, elszürkülés kisvárosi tanítónőként, menekülés a rangos, rangtalan kérők üzleti indítékai elől.

Álmok, vágyak, kilátástalan küzdelmek, tehetség, helykeresés a férfiak uralta kultúrában, küzdelem az egyenrangú szerepért a családban, a társadalomban. Végletekig fokozott vágy az igazi, a mindent elsöprő szerelem után - még egy "jó parti" kérőjének átengedése árán is húga számára.

LEÁNYKÉRÉS
 

Mégegyszer szólt a szérüskert megett:
- Édes kis madaram! Fáradt lehet!
Adja a karját! - S ment hallgatagon,
Hozzásimulva Mária hugom.

 

 

Hihetetlen kitartással, s nem kevésbé szorgalmának, tehetségének köszönhetően befogadta az irodalom, befogadta a Nyugat is. Zaklatott életébe csak nem jött a vágyott szerelem - "Igent mondok az első, valamire való kérőnek." Boldogtalan, egymástól eltávolodó házaspár, gyerek, válás. Mindene az irodalom, az írás. Sikeres versei, novellái, s az irodalmi társasági élet, a lapok ösztönzésére regényei megírásába fog, amihez szerény jövedelmet biztosító tanári állását egy időre feladja - majd többször, aztán végleg. Megszületik a Színek és évek. Még, ha keserűen is kell lenyelni többeknek, kritikusoknak, a regény sikeres. Közben megtalálja a nagy szerelem is és az esztelen háború, azért ír. A Mária éveit már vegyesen fogadja az akkori kritika, A zárdai emlékekből született Hangyaboly regénye kiveri a biztosítékot a nagyon konzervatív - ez inkább az uralkodó - utálatos - nézet-uralom, de mindinkább az egyházi dogmatikusainál.
A tervekkel teli, békés hitvesi ölelésre vágyott időt ígért a véget érő háború. Szeretett orvos férj hazatérhetett. "Ha megkapom a honoráriumomat, veszek egy zeiss mikroszkópot férjemnek a kutatásaihoz."

 

Fényben

 

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…

 

Nem így sikerült. A háború nyomorúságát újabb ártalom sújtotta, a vírus, a spanyol nátha. Margit is elkapta, s anyai  szeretetet már épp nem nélkülöző fia is. Előbb Kaffka Margit, majd másnapra László is áldozata lett. Harmincnyolc éves volt.

 

"Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság."

Ady Endre a Nyugatnak kritikájában "gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte.

-kj-

  

 

kisfilmünk a Civil TV-ben

 

 

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

“Szíves és finom jelenség volt, csupa közvetlenség, elfogulatlanság és tágra nyitott szemű kíváncsiság. Már úgy látszott rajta a százfelé való nyugtalankodás, de életet még alig élt, könyvet még keveset olvasott, jó-rossz fordításban néhány külföldi regényt, egy-egy foszlánya valamely modernebb filozófia, szociológiai gondolatnak is eljutott hozzá, de már megvolt az a talentuma, hogy e töredékeket feldúsítsa s később – művészi fejlődése folyamán – igazi élettel telítse.” (Fenyő Miksa: Kaffka Margit, Nyugat, 1918) 1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

1918-as verseskötetéről Ady írt a Nyugatnak kritikát, amelyben “gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek, azaz költőnek” nevezte Kaffka Margitot.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.