"Találjuk ki Magyarországot!" - Hankiss Elemér szociológusi gondolatai nyomán.

Először lelkesített, majd némi kételkedést hozott: nem hiszem, hogy nekünk magyaroknak történelmi múlt hiányuk lenne, s amiatt az identitás zavar. Aztán olvastam egy tanulmányát a magyar és az amerikai értékrendről, a magyar értékrend beillesztése az amerikai értéktérbe és viszont. Akkor megértettem, hogy micsoda jó ötlet ez, mennyire fontos lenne a civil szféra igazi megismerése, s annak az elismerése, hogy a civilek a maguk területén micsoda fontos dolgokat művelnek (művelhetnek). Az igazi demokráciát a civil részvétellel lehet és szabad fölépíteni, s abból azt kihagyni társadalmi és politika zsákutca felé viszi a nemzetet. S ezen az irányon az sem változtat, ha a politika mesterségesen próbál civil kurázsit gerjeszteni.
Azóta eltelt lassan húsz év, s a társadalom legnagyobb része még mindig nem tanult a Tanár úrtól. (De ha egyszerűbb, s mélyebb emberi érzésekkel szőtt gondolatokkal könnyebben szeretne valaki eligazodni, úgy az orvos testvér /János/ Hajnali három c. kötetét vegye a kezébe!)
Még a nyolcvanas évek közepén - a Gyorsuló idő sorozatban - jelent meg a Társadalmi csapdák c. szociológiai tanulmánykötete. Persze, azonnal elolvastam - köszönet Eiter Sándor könyvesboltosnak, aki mindig tudta, hogy kinek, mit kell félretenni, ajánlani! - hogy úgy mondjam, igencsak felnyitotta a szememet. Talán többen emlékeznek a szóban forgó szociológiai modellt bemutató példára - még csak rosszul megválaszolt kérdés is volt a tv több műveltségi vetélkedőjében - "Egy nyári hétvégén a Balatonról Budapest felé araszol a végeláthatatlan kocsisor. Az autókban ülők nem tudják a torlódás okát. Amikor közelebb ér egyik-egyik autós a problémához, akkor látja, hogy az előtte lévő autóknak kerülgetni kell egy elveszített napozóágyat. Amikor az autós odaér, látja milyen egyszerű a probléma, mint az előzőek, megteszi gyorsan a kikerülést, s gázt adva elsuhan. Egyvalaki megáll az akadály előtt - akik még nem tudják a probléma okát, a hátul lévőkből többen hangosabban dudálnak - fogja a napozóágyat, s levonszolja az útszélre." Ki Ő? Nagyon furcsa válaszok születtek, a csak a modellt meghallgatók között. Ő a Véletlen Hős! Az észrevétlen, az önzetlen, a mit adhatok a közösségnek kérdést önmagának feltevő ember.
Mindenáron szerettem volna egy vitadélutánt Dr. Hankiss Elemérrel a BB Kombinátban. Tudtuk, hogy a családnak Balatonbogláron van nyaralója, s Ő is rendszeresen kerékpározott nyaranta a boglári utcákon, s ezen is felbátorodva írtam neki egy udvarias, meghívást is sejtető levelet egy esetleges társadalmi csapdákról szóló beszélgetésre. Válaszolt, s sokáig csemege volt a címzés a borítékon, mert ő is odatette a címzett neve elé a dr. jelzőt (még megvan a levél!). Elfoglaltsága miatt nem jött létre az őszre tervezett beszélgetés, de elfogadta a meghívást egy pohárköszöntő erejéig a boglári szüret akkori megnyitó ünnepségére.
Ne felejtsük, akkor még egypártrendszer volt! Egy siófoki, ifjúsági konferencián felszólaltam, s a társadalmi csapdák példáját megszemélyesítve megjósoltam a KISZ-mozgalom közeli szétesését. Lett egy nagyobb meghökkenés, síri csend az egymás közti dumcsizást közben abbahagyó sokadalomban. Több újság szerette volna elkérni az előre leírt beszédemet, de nem voltam akkor elég bátor azt kiadni a kezemből. Sok jó tanulmányát olvastam, értettem meg - Az emberi kaland, a Diagnózisok, az Érték és a társadalom,  A befejezetlen ember...  körül kellene nézni mi is van még így hirtelen!
 A Mindentudás egyetemen is alig vártam egy-egy előadását úgy mint a Gólyavári Esték előadásaiban is. Jómagam kedveltem a másoknak furcsa, szóvégi hangfelemeléses beszédstílusát - talán Pilinszkyhez hasonló, csak magasabb hangtartományban.
Nagyon-nagy személyiség távozott! Illene újraolvasni szellemi hagyatékát, intelmeit, tanításait, korát megelőző ötleteit, meglátásait, s meg kellene tanulni hogyan kellene igazán nekiállni és elkezdeni a "Találjuk ki Magyarországot!" vagy akár a Találjuk ki Balatonboglárt!

Balatonboglár, 2015. január 11. - egy őszinte olvasója - k.j.

Este 10 után pörgött egy 10 éves riport az M1-en vele - gyönyörű találkozás, könnyen utat találó bölcsességekkel a gondolat nagyszerűségéről, a szabadság valóságáról, a közgondolkodás felelősségéről. (Nem tagadom szomorúan illesztem be a jelenlegi értéktérbe, mint vergődő madarat.)