De klassz jazz-koncertet adott ez a banda! No persze, ami el-el vonta a koncert elején a tekintetet, s talán egy kicsit a figyelmet is az egy hatvanéves Hammond Classic elektromechanikus, csöves erősítővel működő, lábpedálos, két forgóval szerelt hangládával kapcsolt, közel három mázsás gyönyörűség. Nem tudtam elterelni a feltörő emléket: Valamikor az évezred elején indult a Cserfői Jazz Fesztivál egy Nagykanizsa közelében fekvő majorságban. Erdélyi ácsok raktak össze egy vagány színpadot az alkalomra, lekaszáltak egy nagyobb részt a majorban nézőtérnek. Többszáz ember nyüzsgött - nem sokkal előtte egy esős lakalommal a valamikori takarmánytárolóba zsúfolódva egy Dress-esten - egyik ígéretes koncert előtt. A színpadon egy mostanival azonosnak gondolt Hammond díszelgett, s kis idő múlva leült mögé Rhoda Scott. Meg sem várta a viharos fogadó tapszápor végét, bele is vágott. Óriási hangulat volt. Iván, a fesztivál szervezője - csak a keresztnevén hívom, sok ideig zenélt együtt Amerikában remek zenészekkel, kiváló néger bandákkal is - a színpad mellett fékezhetetlen izgalommal szorongatta a szaxofonját, s egyszer csak nem tudta megállni, fölugrott a színpadra s egy fergeteges jam-be keveredett a művésznővel.
Ez tódult elő emlékként az Organ Station remek koncertjén. Róluk, az előadásukról szóljon a film, ami talán nem árulja el, hogy nehéz volt levenni a szemet az énekesnőről.
■ ■ ■







