Részt vettünk egy kedves meghívás során, Városvédő és Helyiérték egyesületek 2-2 fős létszámmal (halmazelmélet szerint 6 fővel) a Balatoni Önkéntes Hálózat meghívására egy somogyszentpáli találkozón. Mivel Tücsit sokan üdvözölték ismerősként (és elég nagy örömmel!), ezáltal mi is "értékesebbek" lettünk. Hűvös limonádé mellett meghallgattunk egy kis tájékoztatót a Somogyszentpálon, szegregációban évek óta tevékenykedő, nagy bizalmat kiérdemlő Társadalom Klinika Egyesület munkájáról, valamint az őket befogadó polgármester asszonytól - ezeket angolul is, mivel a VEB szervezésében, jó húsz fős fiatal, nemzetközi önkéntes is szerepelt a vendégek között. Megtekintettük (a szerintem nagy kockázatot bevállaló) utcai, művészeti kiállítást - Somogyszentpáli Street Art. A helység számtalan középületére, elismert streetart művészek készítettek - a különböző társadalmi rétegek kapcsolatát erősítendő/bátorítandó - alkotásokat. Ezek az érdekes és izgalmas "épület-tetoválások" elismerő fogadtatást kaptak széles körben - válhatnak turisztikai látványossággá is. Megmutatták a közösségi házakat, melyekben tetten érhető volt a tevékeny jelenlét - tiszták, rendezettek voltak, látszott, hogy a használók vigyáznak rá.
Nagy figyelemmel, s nagyra nyitott füllel hallgattam Katát (kislányát egyedül nevelő, saját lakást vásároló, kultúrmunkás végzettségű, de takarítónőként dolgozó, fiatal roma anyukát), aki meglepő világosan, pontosan látja a szegregátumban élőket, a problémájukat, az életről alkotott képüket, viselkedésüket, s azt a szinte elszakíthatatlan, visszahúzó - kiszakadást nehezítő - erőt, ami egyben tartja mind a generációt, mind az egész famíliát. Mindezt szép hangon, mosolyogva, talán tűpontosan. Bogláron is lesz egy hasonló találkozó, Tücsi kérte a polgármester asszonyt, hozzák el arra magukkal Katát is.
Az igazán érdekes esemény este, a gyerekekből álló Független Színház előadása volt a Titkok hálója. Jöttek is a testvérek, szülők, rokonok, nézők, babakocsikat toló fiatal anyukák karjukon nagyobbacska gyerekkel. Be sem fért mindenki a tágas tornaterembe - este második előadást is tartottak emiatt. Szakértő segítséggel a gyerekek saját történetet fogalmaztak meg, játszottak el. Kitalált történetet, de a saját világukból, saját vágyaikból, saját ízlésük szerint. Na ez volt ám a freiudi elszólás! Nagyszerű színház volt. Azon kívül, hogy igen mozgalmas, pörgős volt, egészen jó dramaturgiával, láthatóan élvezte benne mindenki a maga jól alakított szerepét. Ha rajtam múlna, bemutatnám pár helyen - nagyon értékes üzenet volt.
Nem igazán lepődök meg könnyen, de valamelyest átértékelődött bennem egy fontossági sorrend és érték: mind a társadalmi szükséglet, mind az igazi civil, önkéntes munka terén.
-kj-







