"1985-től 1987-ig nevelőtisztként dolgoztam az ország akkoriban legmodernebb büntetés-végrehajtási intézetében, a Baracskai Fogház-és Börtönben, amit a börtönszleng Bahamáknak nevezett. Az 1989-ben elkészült kéziratra a Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó kötött velem szerződést, ám a lektorok egyike a kiadást csak abban az esetben javasolta, ha beszerzem a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) engedélyét. Erre körülbelül annyi esélyem volt, mint a tevének átmenni a tű fokán, hiszen az írás – legalábbis szándéka szerint – feketén-fehéren leleplezni igyekszik a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben tapasztalt manipulált, irreális és velejéig korrupt rezsimet. A könyv nem jelent meg..." - írja a szerző Tódor, János a Börtönhakni című könyve előszavában.
A börtönügyekkel a regnáló hatalom bizniszel! Hosszú évek után lekerült a tiltólistáról, így szeptember elején a könyvesboltok polcaira kerülhetett Tódor János regénye, a Börtönhakni. A ’80-as évek közepén a baracskai börtönben nevelőtisztként dolgozó szociográfus-újságíró művében saját élményeit, a fogvatartottak és őreik sorsát, a büntetés végrehajtási intézmények belső működését igyekezett olvasói elé tárni.
"A kötet címe a könyv egyik fejezete, amely elmeséli, milyen is az, amikor egy fővárosi mutatványosokból álló haknibrigád szórakoztatja a rabokat. Hát meglehetősen vicces és abszurd. Akár egy Ionesco színdarab. Többen azt gondolták az én kétéves smasszer pályafutásomra céloz a cím, de bár ez is igaz áttételesen, nem erre gondoltunk a kötet szerkesztőjével, Stépán Balázzsal és tervezőjével, Ivanics Zsolttal."
"Az engem támadók szerint én eleve a miatt mentem oda, surrantam-épültem be botcsinálta Günther Wallraffként, hogy írjak róla. Ez így nem volt igaz, mindamellett az elképesztő viszonyokat tapasztalva tudtam rögtön, hogy könyv lesz a vége."
"Többször is próbálkoztam, hogy bejussak és szabadon írhassak a börtönről, de ez akkoriban nem volt egyszerű. Tegyük hozzá, ma sem az. Egy pszichológus barátom hívta föl a figyelmemet, látva mennyire érdekel a kriminológia, hogy menjek el nevelőnek a büntetés-végrehajtáshoz. Otthagytam a szerkesztőséget, és „beadtam a téeszt”, ahogy akkoriban mondták."
"Aki nem akarja végig elolvasni a meghökkentő élethelyzeteket és sorsokat ábrázoló kötetet, az már a pár oldalas előszóban választ kap arra, milyen is volt a magyar szocialista mintabörtön, no meg arra is, hogy milyen az élet manapság a sitten."
Lesznek (voltak) kérdések.
■ ■ ■
