Kedves Ferikém!
Lassan Január közepéig császkáltunk, az idő jó, a szívem egy kicsit jobban van, így tehát minden kelléke megvan annak, hogy írjak Neked.
Legelőször is nagyon köszönöm a disznótoros csomagot, nagyon finom dolgok voltak, s mikor az asztalon párolgott és sistergett a tepsi, valóságos disznótorban éreztük magunk; szinte láttuk a tüzet is, mi a disznót perzseli. És láttam a Te szorgos, friss, hajlékony alakodat, amint egy nagy késsel ott a piruló cacák körül forgolódik... Adjon a mi jó Istenünk Neked sok, sok évet és sok, sok cacát.
Az ősszel, mikor olyan jó idők voltak még az én hazajövetelem után, gondoltam, még visszamegyek. De igen megromlott a szívem állapota, s így nem mentem, gondolván, hogy ha nagyon komolyra fordúl a dolog, orvost olyat, aki szívgyógyász, itt Pesten mégis csak hamarabb találhatok; most minden második-harmadik nap négy-öt injekciót is kapok, az idő is jobb, s úgy érzem, mintha javúlnék egy kicsit, bár ez a javúlás lehet átmeneti is. Jöhet egy rosszabb periódus még. De talán, talán, hátha sikerűl megjavúlni még. S akkor jótavasszal, azt hiszem, meglátogatlak Benneteket.
Tudod, ez a pesti füst, pesti izgalom, pesti tél, pesti piszok elrontja az ember idegeit, s ez a szívre megy, kivált ha már a szív nem olyan egészséges. Mindenesetre, Bogláron nekem jobb, mint Pesten.
És Ti hogy vagytok, Ferikém? Gondolom, a bolt ezer dolgai, bajai között fáradtan. Fiaid tanúlnak-e, otthon vannak-e? Kedves - növény, állat és virágnevelő és szerető Feleséged egességes-e? Add át neki üdvözletemet és kézcsókomat. És a fiúk? A kedves jó Bede Sanyi, a bölcselkedő jómosolyú Kormos Feri és a könyv- és borszerető Kovács Jóska hogy vannak? Összejöttök e még néha Bede Sanyinál meccset hallgatni? Add át nekik is üdvözletemet.
Kedves Ferikém, ezzel be is fejezem ezt a levelet. Jó egésséget Neked, vidám kedélyt, hozzá vasárnapokat, napsütést égen, szívben, s mindezek mellé egy kis édeskés ízű révfülöpit... Egész Családod szeretettel köszöntöm, Téged nagyon sokszor ölellek:
Sinka Pista
Budapest, 1955. január 15.
Sinka István életrajza és munkássága
Bevezetés Sinka István (1897–1969) a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, a népi írók mozgalmának meghatározó költője. Életművében a paraszti életformát, a társadalmi igazságtalanságokat és a magyar vidék világát örökítette meg.
Gyermekkor és fiatalság Sinka István 1897. szeptember 24-én született Bihar megyében, a mai Románia területén található Érmihályfalván. Egyszerű paraszti családból származott, és már fiatalon megismerkedett a nehéz testi munkával. Iskoláit csak részben tudta elvégezni, mivel korán munkába kellett állnia.
Pályakezdés és költői kibontakozás Sinka István kezdetben juhászként dolgozott, de már ekkor verseket írt, amelyeket "fekete bojtár" stílusban jegyzett. Költészete erősen támaszkodott a népköltészet hagyományaira, ugyanakkor egyéni hangját is hamar megtalálta. Első versei az 1920-as években jelentek meg, de igazi elismerést az 1930-as évektől szerzett magának. Ekkoriban kapcsolódott be a népi írók mozgalmába, amely a parasztság sorsának bemutatását és a társadalmi felemelkedést hirdette.
Irodalmi sikerek és nehézségek 1937-ben jelent meg első verseskötete, a "Húsz év, harminc év", amely nagy visszhangot váltott ki. Ezt több kötet követte, például a "Fekete bojtár vallomásai" és a "Május elébe". Műveiben a magyar vidék sorsa, a szegénység és a társadalmi küzdelem hangsúlyos szerepet kapott. A második világháború és az azt követő politikai változások azonban nehéz helyzetbe hozták. A kommunista rendszer kezdetben támogatta, de később háttérbe szorult, mivel nem volt hajlandó teljesen igazodni az új politikai irányvonalhoz. Ennek ellenére tovább írta verseit és prózai műveit.
Kapcsolata Balatonboglárral Sinka István Balatonboglárral is kapcsolatban állt. levelezéséből tudjuk, hogy több barátja is élt a városban kik nyaralását vállalták, csomagokkal segítették, megemlíti, hogy itteni ismerőseitől kapott támogatást és élelmiszercsomagokat. Egy 1954-ben kelt levelében Sinka István egy balatonboglári barátjának, Ferinek írt, megköszönve a disznótoros csomagot, és említést tett szívproblémáiról is.
Életének utolsó évei és hagyatéka Sinka István élete végén egészségügyi problémákkal küzdött, de mindvégig aktív maradt költészetében. 1969. június 17-én hunyt el Budapesten. Munkássága nagy hatással volt a későbbi népi írókra és költőkre. Versei és prózai művei ma is fontos részét képezik a magyar irodalmi örökségnek.
forrás: internet
