Aki még nem találkozott távolkeleti - jelesül - koreai filmmel, igazán pontosan Kim Ki-duk rendező filmjeivel, az bizonyára egyfajta kételkedéssel lehet: fogja-e szeretni? Pont az ilyen kételkedőknek ajánlom, meg persze azoknak akik már túl estek ezen, meg azoknak akiket már magával ragadott ez a nagyon más, de mégis ismerős, egy kicsit néha túlfűtött, de mégis magával sodró mesélés. Emil Lellén még az Hommage filmklubban vetített ettől az igazán különleges rendezőtől, melyet a jelenlegi filmklub tagjai szívesen idéznek fel (nem tagadom, élen járok ebben). Hogy ne a saját véleményem befolyásolja az esetleges érdeklődést, ezért egy nagyon tehetséges szombathelyi filmes barátom, Boros Ferenc - esztétikát, filmet tanít - kritikai írásából idézek, melyet a Vaskarika című online kulturális magazinban olvastam:
Csend, lebegés, szerelem, álom, és valóság. Hisz az egész alkotás olyannyira lebegő, és álomszerű, hogy már nem is tudjuk hol kezdődik az álom, és hogy létezik-e valóság, vagy eredendően egy másik valóság... Nagyon szép mese azoknak, akik nem csak 180 fokkal tudnak látni a láthatón túl...
Kim Ki-duk első filmje, az 1996-os Krokodil óta minden évben rendez, filmjeit hozzánk a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz című (Ezt a valószínűtlenül gyönyörű környezetben játszódó filmet vetítette Emil, s Az ij címűt is.) buddhista tanmesét idéző 2003-as alkotása óta játsszák a mozik. A koreai filmművészet nagy tehetségű, ám ellentmondásos alakjaként tartják számon a világon. Filmjei egyesítik a mély melankóliát és a sokszor brutális összeütközéseket, végletes erotikus cselekedeteket. Gyakran mesél a társadalom kirekesztettjeiről, olyan űzött karakterekről, akiket bűntudat mételyez.
A Lopakodó lelkek (Bin Jip) egy szívet melengető történet - egy fiúról, aki szellemként jár házról-házra, és belakja magát arra az időre, amíg a lakók nincsenek otthon. Azt, hogy kik nem tartózkodnak otthon, onnan tudja meg, hogy a kilincsre aggatott szórólapot nem vitte be senki. Nem lop el semmit, sőt, rendben tartja a házat. Ha valamelyik tárgy nem működik, gondosan szétszereli, megjavítja, egyszerűen lélekkel tölti fel. Életet lehel belé. Az egyik nap találkozik egy lánnyal, akit az erőszakos férje elnyom és megaláz. A két szereplő a világtól való elrejtőzésben talál egymásra, mely találkozás szerelem lesz első látásra. És együtt fojtatják a szellemjárásukat.
Kim Ki-duk e filmje két, mély sebeket hordozó, egymás mellé sodródó, magányos, tékozló lélek halhatatlan románcáról szól. Akik a múltban elvesztették a kapcsolatot a valósággal. Kim Ki-duk hősei átlagemberek, akiket az egymásba vetett hit erősít. A lelkek meg nem értett magányban lebegnek, a Földön találkoznak, lassan összeérnek, majd összeforrnak, hogy a végtelen felé vegyék az útjuk, hisz a teljes beteljesülést csak ott érik el. Talán azért mert ebben a világban nincs több esély az emberek számára.
E földtől elrugaszkodó kapcsolatukat mindvégig titok övezi, titkok még egymás számára is. A film végére a lány rálel arra, hogyan fogadhatja el a sorsát. Úgy törődik bele a magányos házasságba, hogy csak hinnie kell. Hit és remény, hogy a fiú ott van vele, és figyeli minden mozdulatát. Mindketten megtalálják saját börtönüket, ahol bezárva is szabadok, mert egymás rabjai. Ők így hittől vezérelve, külön is vágyva egymásba, repülni akarnak és átnyúlni a magány fojtotta időn és életen. Túl a képzeletbeli rácsokon, két lélek találkozása, négy mezítelen láb, nullát mutató mérleg. Higgyünk benne, hogy ez a földtől elrugaszkodó összeforrás sikerült, és a léleknek nincs súlya.
Lassan csordogáló gyönyörű képek váltják egymást, melyek már túlhaladnak a giccsen, és különleges emberi érzelmeket, élethelyzeteket képesek nagyon finom, érzékeny, szokatlan, a realitáson túlmutató eszközökkel megjeleníteni. Hatni, hatást gyakorolni a nézőre. Megérinteni, és belé hatolni. Beleivódni a gondolatokba és érzésekbe. Gyönyörű film!
Emil bizonyára a fentiek miatt választhatta, no meg maga is nagy kedvelője a keleti rendezők alkotásainak. Persze meg lehet nézni otthon egyedül a számítógépen, biztosan megtalálható valamelyik nagy videómegosztón. Szándékosan nem kerestem, s azért sem, mert Kim Ki-duk filmjeit kis feszengéssel is "terhelten", társaságban igazán élvezetes megnézni.
Pont erre a legalkalmasabb a Kultkikötő szerdai mozija!
(S beszélgetés a végén - ha nem is indul majd azonnal, s amit majd egy lelkes terempakolással fog a társaság elpalástolni.)
-k.j.-
