2020. november 13. Kinézek a postaládára, látom, kiáll belőle egy nagyobb küldemény sarka. Megjött a Lyukasóra! Már több alkalommal lelkesítettem másokat is ennek a kevesek által olvasott irodalmi, művészeti magazin – ahogyan Ők mondják szerényen: olvasói lap – lapozgatására. Mainak az a különlegessége, hogy egy egész 24 oldalas mellékletet szán Erdélyre, s abban földink Klotz Miklós fotográfus művészeti tevékenységére. S hogy elég nagy ölelésbe fogja a nagy ívű gondolatsorokat Jókai lelkes mondataival nyitja a lapot Sági Ildikó főszerkesztő lapindító írása: „Erdély volt mindig lelkem édes álma. S örömmel taposom a földet, melynek mindent köszönhetek, mi legkedvesebb nekem: írói legszebb gondolataimat, legjobb barátaimat, szeretett nőmet.”
Akik ismerik Klotz Miklóst - mert többször volt kiállítása is Bogláron, mert itt is tart évek óta tanítványainak egy-egy hetes kurzust - láthatták már torockói képeit, forgathatták Torockó népművészetéről készült könyvét, hallhatták (akár most a nyáron a Babel-ben) azt a mély szeretetet sugárzó mesélését az ottani világról, azok különös örömmel fogják olvasni ezt a számot, fognak gyönyörködni a fotókon.
Erről szól a Lyukasóra – a Magyar Írók Szövetségének lapja - mai száma. A balatonboglári Klotz Miklósról, Tündérkert és lakóiról. Sajnos a folyóiratnak nincs digitális változata, s a könyvtár is zárva van, de karácsonyig csak megváltozik…, addig szívesen útjára bocsájtom elolvasásra – kézről kézre a saját példányomat.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
■ ■ ■
■ ■ ■