Bugaszeg Köztársaság - a kikapcsolódás és a megnyugvás fészke

Kedves helyek Bogláron - Bárka kávézó

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarból

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Napvitorlák a parton

Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egyesület szervezésében www.helyiertek.hu

Percz János: Vitorlások (acél)

Világító feliratok készítése kültérre, beltérre lézer vágással, led világítással.

Gyakran van, hogy egész éjjel szól a Bartók - szándékosan, nem csak úgy marad. Némethy Attila hat előtt elköszönt, a hatórás, pár mondatos vírusriadalom után (szerencsére nagyobb propaganda ide még nem tolakodott be) Becze Szilvia köszöntötte az ébren lévőket. Hamarosan egy gyöngyszemet vezetett fel, a Párizsi szimfóniát - Mozart egyetlen párizsi sikert hozó koncertjéről az apjának írt levéllel: „…Raaff mellettem állt, és mindjárt az első Allegro közepén volt egy rész, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog majd; a hallgatók el voltak ragadtatva és óriási taps volt. – De mivel én tudtam, mikor írtam, hogy ez milyen hatást kelt majd, az egészet megismételtettem, da capo-t csináltunk. Az Andante is tetszett, de különösen az utolsó Allegro. Miután hallottam, hogy itt a záró Allegrók, akárcsak az elsők, valamennyi hangszeren, többnyire unisono kezdődnek, így hát én a kezdetnél csak két hegedűt, piano alkalmaztam, mindössze nyolc ütemen át – majd rögtön egy forte következett, közben a hallgatók (ahogyan ezt vártam) a piano-nál felszisszentek – és rögtön jött a forte. Ahogy a forté-t meghallották, nyomban tapsolni kezdtek. A szimfónia után örömömben nyomban a Palais Royalba mentem, ettem egy jó fagylaltot, elimádkoztam a rózsafüzért, amint azt megfogadtam, és hazamentem, mint ahogy egyébként is otthon vagyok a legszívesebben”. Ez a fiú kétszázötven évvel ezelőtt tudta, hogy ezzel is le fog nyűgözni - könnyű így pozitívan ébredni.

Nem is igen emlékszem az utána lejátszottakra, mígnem Purcell: Dido és  Aeneas operájából Dido búcsúáriáját föl nem konferálta Szilvia. Na, itt kinyílott a szemem! Nagyon szeretem ezt az operát (egyszer még Emilnek is ajánlottam egyik Kultkikötő filmklub műsorára egy filmes változatát - még nem került sor rá). Viszonylag rövid opera, csupán két hegedűre írta a szerző a zenekari részt, de mégis valami gyönyörűség az egész, tele a barokk minden szépségével. Több előadótól megnéztem/hallgattam, de a legjobban tetsző Maria Ewing Didoja, mellette Belinda szerepében Rebecca Evans-szel. Füleltem is, ki fog énekelni? Patricia Petibone, a francia díva - Bősze Ádám nem titkolt kedvence. Elismerem, hogy az előadása nagy dobás volt, hatalmas hangterjedelmet járt be az énekes, érzékien, szenvedélyesen, de bennem csak maradt kevéske rosszallás. A halálát váró Dido nem kiabálja szét a világba a felszakadó fájdalmát, nem is illene a darabba, nem is illene egy nehezen megnyíló, érzését titkoló királynő jelleméhez.

Kedves Ádám! Úgy egyeztem meg magammal, hogy Patricia művésznőnek ez egy gyönyörű szóló-előadása, ami bizonyára minden hozzáértőt elragad, de tőlem, mint botfülű zeneszeretőtől nem kapott 10-est erre a produkciójára.

k.j.

 

■ ■ ■