Bájos hölgy az ajtó mögött becsukja a laptopját, ahogy meglátja a nézelődésre érkezőt. Kis idő múlva beavat - Nekem szerencsém van, mert ahogyan itt ülök mindig a kedvenc képemet nézhetem. Befele nyíló zsalugáteres pinceajtó - sokszor festett - ereszti a fényt a rendezett pincebelsőbe. Aztán ez meg is adja a hangot a vendéglátó Vörös Kápolna kiállítási anyagához. Holányi Julianna ismét eljött Balatonboglárra. Mint vonatról nagy csomaggal érkező nagynénit, úgy fogadta a város.
Talán szerencsés is vagyok vele. Egy karácsony körüli téli estén egy filmvetítés miatt a lellei kultúrházba léptem, ahol a nagyterembe kísérve épp az igazgató ajánlotta a kiállítás megtekintését a filmvetítés előtt. Jé! Holányi Julianna kiállításod van? - kérdeztem hangosabb meglepődéssel, melyet az ott lévő, velem együtt érkezők valami kimagasló műveltségnek tudhattak be, s mintegy felkértek kiállítási kalauznak. Bevallom, jól esett a megtisztelés, s örömmel eleget is tettem - szerintem nem bánták meg a tízperces film-csúszást. A tihanyi ház, Bazsarózsák, Nyári csokor, Balatoni vitorlások, Tavaszi lombok a Vörös kápolnánál, Őszi lombok Kék Kápolnánál, Csónakok reggeli fényben, Vihar előtti fények, Út a Kishegyi Kápolnához, Napraforgós nyári csokor, Öreg présház, Balaton-parti alkony, Hullámtörő, Pinceajtók - peregnek a művek címei itt a Vörös Kápolnában, zömében már kedves ismerősként fogadják a tekintetem, de mint egy sokadszor olvasott remek regény - új és új titkot mutatnak meg magukból.
Észrevették, hogy az alkotó olyan helyeket örökít meg, ahol az emberek jól érzik magukat, olyan látványokat, ami az emberek érzéseit szépíti, nemesíti? Észrevették, hogy Holányi Julianna át is rendezi egy kicsit - a szó szoros értelmében - rendet rak a képen? Valahogyan azt az érzést kelti, melyet költő barátomtól tanultam: ... barátaim a szívem köré építenék a rend épületét. Minden bizonnyal így lehet. Az öreg présház megérdemelt fényben, szépen rendezett mályvákkal az előterében szinte hívogat egy békés kiülésre. Több képen is szel
íd alázattal, mintegy lábujjhegyen járja be az öreg pincét, s közben nagy csokor virággal gazdagodik. Aztán a boglári, a balatoni képek. Nincs bennük semmi különös, mégis mindegyik megejtő finomsággal, a meleg színek simogatásával intim pillanatot teremt.
Julianna, a minket körülvevő környezetnek, egy rácsodálkozást talán soha ki nem érdemlő részét menyasszonyi ruhában tudja bemutatni. Talán ebben rejlik az ereje, talán ez a megérintés hullámhossza, amivel szívesen fogadja Őt nemcsak a helyi közönség.
Szinte katarzist érezve, elérkezettnek gondolom kitenni a végét jelentő pontot, amikor az Evangélikus templomban meghallgatott gyönyörű koncert után végignézem a galérián kiállított képeit, s földszintit is. Holányi Julianna duplafenekű bőrönddel érkezett - javítom a korábbi hasonlatot. Elvisz Erdélybe, Székelyföldre, Nagyenyedre, mintegy meghív Őhozzá, mint kedves vendéget, s megmutat magából is egy darabot - rovásírással rajzolt Székely Himnuszt kopjafákkal. Asztalhoz ültet, szépszövésű damaszttal takart kosárkából helyi kalácsot kínál.
Itt már röstelkedve fészkelődök: Kedves Julianna, megérdemeljük az Ön nagy szeretetét?
kj -2011
