„Zord éjre kékszemű reggel nevet, S arannyal hímez minden felleget...„ Bárhányszor gondolok az előttem álló próbára, mindig ez a shakespeare-i jóslat kerül elém, pedig még a magyar irodalom is csordultig van ideillő, azokból bőven idézhető sorokkal. Persze, a kételyeimet nem oszlatja el teljesen. Nem nekem kellene itt állni, nem nekem kellene megállítani, visszafordítani az országot uraló, az élet minden rejtett zugát is elfoglaló, feudális erőszakot. Nem nekem kellene leleplezni, s legfőképp kiirtani a gigászi hazugságokkal mérgező goebbelsi médiát. Nem nekem kellene megállítani, a közpénzből milliárdosokká hizlalt oligarchák mindent megszerezni akaró gátlástalanságát. Nem nekem kellene a székükbe beégett hatalmaskodókat felállítani, s legfőképp, nem csak nekem kellene a félelmet messze űzni.

Akkor mégis miért? Egy, talán megmosolyogni való állatmesével próbálok válaszolni: Kimenekülnek az állatok az égő erdőből, s visszanézve látják a kolibrit, ahogy csőrében lázasan hordja a vizet a tűz fölé. A medve kérdésére lekiáltja – megteszek mindent, ami tőlem telik.
Hallani a rendszer roppanásait, érezni, a fásult hallgatások is lassan felengednek. Új szereplőket követ az egyre növekvő tömeg, s nem is az ígéretei miatt, hanem a változás utáni vágytól vezérelve. Közeli szomszédainknál többen merik bevállalni a közéleti szereplést. Olyan is van, aki nem kéri a korábbi fidesz-jelzőt a neve mellé, olyan is, aki „átadja” a szerepét.

Pár hete írtam a "JÓVANAZÚGY" kifakadásomban, hogy Balatonbogláron csend van, az igazán alkalmas személyek többsége kitér, mind a képviselő-jelöltség, mind a polgármester-jelöltség elől. Mi, páran úgy gondoljuk, hogy EZ MÉG SINCS ÍGY JÓL".

Két választás előtt áll az ország. Mindkét választás mérföldkő lesz: Európa vagy az orosz medve szorítása. S ezt - akármekkora a propaganda, akármekkora a plakát, akármekkora az ígéret, akármekkora a nyomás - szavazóként EGY! voks fogja eldönteni!

Ha már Shakespeare-rel kezdtem, azzal is zárom. „…Emberben, fűben: a Jó és a Rossz. És hol a Rossz erősebb haddal áll, Az élet hervad – tort ül a Halál.”

Hogy mi lenne mégis az igazi dolgunk? Ezt talán legszebben drága bicebóca Gabikám írta meg Harangozó Ica néni életéről szóló, Gyöngyök a homokban című könyvének utószavában: "... a gyöngyöt keresni kell, mert rejtőzik homokban, önzésben, bálványok között – ilyen világban élünk. Ezer éve is ilyen volt az ember, s ha lesz még ezer évünk, változást akkor sem hiszek. De a nagy Pedagógus jól eltervezte: küzdenünk kell, dolgozni szakadatlan, bevonni a szennyet, sérülést ezer gyöngyház-réteggel, s csodaszép, fénylő gyöngyöket növesztenünk, hogy beleragyogjon a világ.”

Kalász József - 2024-05-04

■ ■ ■