Ismét Bogláron rendezte a Magyar Függetlenfilm Szövetség az évi, országos filmfesztiválját. A két vetítési napon ötven körüli film pörgött le. Jók, nagyon jók, nagyon nézhetők, izgalmasak, visszafogottabbak. Engem egy fiatal pécsi lánycsapat filmje fogott meg igazán. Jókat beszélgettem is velük, meg a mentorukkal. A film üde volt, nem követett semmilyen dogmát, érdekes is volt, s leginkább elgondolkoztató. Azon vagyok, hogy pár másikkal együtt egy romkocsmai moziban le lehessen vetíteni.
Egy idézet segített eligazodni a versenybe került filmeken: „ Aki ma magyar független filmet néz, ne számítson semmi jóra és felhőtlen szórakozásra, de számítson pofonokra, szembenézésre és arra, hogy húsz év múlva ezek az alkotások fogják megmutatni milyen volt ma élni, milyen volt a mindent elárasztó mainstream mocsok mellett filmeket készíteni.” Igaza van!
Egy különleges performansz kísérte a fesztivált, amit nagy élvezettel lehetett befogadni. Ők így jellemezték magukat: „A Kaos Camping elnevezésű formáció által szimultán vetített, archív super 8-as és 16 mm-es filmjein alapuló installációkat láthat a közönség. A 2000-ben alakult formáció akcióiban a mozielőadás, az ismeretterjesztő prezentáció és egy anarchista performance elemei keverednek. Kizárólag analóg vetítőeszközökkel (diavetítő, lemezjátszó, gramofon, szalagos magnó) hoznak létre installációkat.” Középen a székrekedés installációval.
| Két képben mesélnénk el, amit nem igazán lehet. | |
|
|
![]() |
<a fotókat simontamas.hu készítette>
-kj-









