Kérdések és válaszok Tódor János kötetének bemutatóján
- Miért kezd el egy tucatnyi tű-precíz szociográfiát, novellát publikáló oknyomozó újságíró verseket, ráadásul egyre jobb verseket írni?
- Több mint harminc éven át dolgoztam riporterként, a Magyar Narancsnál és a Népszavánál szinte kizárólag oknyomozó, tényfeltáró cikkeket írtam. Fél tucat riport-szociográfia kötetem is megjelent ez idő alatt. Példaképem, Günter Wallraff nyomán több alkalommal ott hagytam évekre a szerkesztőségeket, amivel kivívtam kollégáim döbbenetét. Jogi végzettségem, kriminológia kíváncsiságom okán dolgoztam rakodómunkásként, gyámhivatalban, börtönben, ifjúsági javítóintézetben. Ezekből a tapasztalatokból születtek a könyveim. Több mint tíz évig voltam az Amaro Drom cigány havilap külsős munkatársa, ottani riportjaim alapján írtam meg előbb a Kritika folyóiratban, aztán a Vadászjelenetek Magyarországon című szociográfiámban a legdurvább hazai gyűlölet-bűncselekményeket, középpontban a romák elleni sorozatgyilkossággal. A szerkesztői rövid ajánló szerint azért kezdtem el immár obsitosként magamban kutatni, verses szövegeket írni, mert megcsömörlöttem a magyar valóságtól, ami igaz is. Mindazonáltal jelenleg is dolgozom két szociográfián az állami gondozás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás anomáliáiról.
- Jómagam még nem találkoztam verses kötetben lábjegyzetekkel. Jól gondolom, hogy a szerzőnek nagyon fontos, hogy rögzüljön az olvasóban, kik tartoznak legközelebb hozzá?
- A véletlen hozta a fülszövegeket, ami a kötet szerkesztőjének nem tetszett, mert szerinte így olyan lett a könyv, mint amilyen a régi Diákkönyvtár sorozat volt. Vitatkoztunk, de végül úgy döntöttem maradjanak, mert a versek szerves részét képezik. Na meg nem kell az olvasónak, ha nem ismer vagy ért valamit a google-n búvárkodnia.
- A Lomtalanítás cím nem éppen egy lírai gyűjteményt sejtet, miért ez lett a címe a könyvnek? A borító a sok szeméttel, kukákkal, patkányokkal akár egy hulladékszállító cég reklámja is lehetne.
- Ez igaz, már amennyiben ezek trash szövegek líraiak…Sajnos sem a fő hazai szemétkereskedő, a MOL, sem annak alvállalkozói nem szálltak be a szponzorok közé. Csak a végén született ez a kötetcím, a Félreélet és a Közhelyek és hazugságok is versenyben voltak. Végül is Petri György kádárkori Örökhétfő című szamizdat könyve mellett egy nyári tényleges lakáslomtalanítás és depressziós magamba szállás okozta ezeket a vers-karambolokat.
- A kötetben egy jól felkészült, bölcskorú filozófus szólal meg profán című versek mögött kellemesen komponált irodalmi stílussal. A bölcsesség kiábrándulása, vagy a kiábrándulás bölcsessége?
- A bölcskorú filozófusból csak a vénség stimmel. Mindig is filozófiát szerettem volna tanulni „főállásban”, ami nem jött annak idején össze. Szerencsére nálunk már az átkosban is hozzáférhető volt minden fontos nyugati filozófiai munka, Schopenhauertől Wittgensteinig, hogy csak a kötetben sokat emlegetett szerzőket említsem. Persze én is Lukács György Az ész trónfosztásával kezdtem, mint annyian, amiben a nagy marxista filozófus a német idealista elhajlókat ostorozta. Ez nekem felhívás volt keringőre. Aztán jöttek az egzisztencialisták, na meg Feuerbach, akinek A kereszténység lényege című főművét ajánlom a keresztényfasiszta magyar kormány tagjainak figyelmébe. Kedvenc fikozófusaimból sohasem ábrándultam ki, annál inkább a senki tömegemberek demokráciának hazudott, kleptokrata diktatúrájából.
- Egy Petrinek tisztelgő könyvből természetesen nem maradhatnak ki a magyarországi diktatúrát, az ukrán háborút , ahogy a szerző írja, a becsicskult hazát fölemlegető politikai versek. Finoman szólva az indulatos költő nem fogja vissza magát.... Mi több kijelenti egyik versében, hogy állampolgári jellegét már rég elvesztette... Ennyire nagy a baj?
- Aki itt él ebben az országban, és nem tartozik a vezérürüt kritikátlanul követő bégető nyájhoz, az tudja, hogy szó sincs itt holmi bajról, szimpla tragédia esete forog fenn. A nemzeti magyar lavór végképp léket kapott, süllyed. Bingó!
- Az olvasónak többször kell egy-egy verset- lehetőleg nyugalomban – elolvasni, időt lopni a feldolgozásához. Talán még el is lehet jutni, ha nem is a teljes megértéshez, legalább a követésig, de a sajátos gyerekversek szinte kivéreztetik az olvasót. Merre tartunk?
- Merre? Hát előre, csak éppen hátrafelé, ahogy a REN, akarom mondani NER propaganda sulykolja nap, mint nap. Zombi népnek nincs hazája. A gyerekversek bár nem mindig vidámak, mi több problémásak sok szempontból, mégis az egyetlen reményt jelentik. Ha nem is a versek, de a gyerekek mindenképpen.
