László Ferit Sümegen, Bősze Ádámmal közös előadása során láttam először. Ezt, persze megelőzte tartósabb messenger-üzenetváltás - utóbbiak hangulata tükrözte a személyes találkozásét. Tehát, ahogy Bősze Ádámról elmondható, ugyanúgy a történész-kritikusról is, hogy végtelen kedves ember.
Külön csodálattal azért nézek rá, mert a Máraihoz hasonló ismerettömeggel a fejében - jó, nincs statisztikám - az emberiség nagyon kevés tagot számláló csoportjába tartozhat. (Ennél jóval kisebb kapacitás birtokában szeretnek tündökölni sokan.)
Soha nem kerültem közel az operához (egyedül a Don Giovannit láttam végig), az operetthez mégúgy sem. De a kedd esti Prológot - László Ferenc bevezetőjét a Bartók rádión, mindig örömmel hallgattam-hallgatom. Két könyve is hasonló - ha a témájukat nézem, biztos átlapozok a lehetőségen - de, mert Feri írta, így inkább bele.
A Honi bestiárium, XX. századi írókról mesél. Abody, Bánffy, Darvas, Eötvös, Fehér Klára - kezdődik az írók sora. "Jellemzően olyan szerzők, akiket nem szoktunk a legnagyobbak között említeni - sőt a túlnyomó többségüket manapság voltaképp még csak emlegetni sem szokás. Mondhatni, egész jól megvagyunk nélkülük." Őket megismerve, számos ponton rátalálunk a kapcsolatra, ami mégis összeköt minket - az egykori írót a ma emberével.
Az operett világa az Operettországtól kap nemesebb elismerést. Girardi, Blaha Lujza, Kálmán Imre, Lehár, Huszka Jenő, Honthy Hanna, és többek nevét mindannyian ismerjük - de gyerekkorukat, pályájuk hullámait, viszonyukat a korhoz, annak normáihoz, pályatársakhoz már kevésbé. Ezt a mélységet tárja fel (ahogy az előzőleg említett íróknál is) könnyed és hiteles formában a könyv.
A nagy zenészek is voltak szerelmesek - persze, nem a Olümposz csúcsán alkották szerzeményeiket, itt-ott villámokat szórva a nagybecsű közönségre - maguk is átélték mindazt, amit, ahogy bárki közülünk. Mozart, Beethoven, Haydn, Schubert (Gesualdo-t vagy Wagnert, mondjuk ne kövessük) is megkínlódta az emberi kapcsolatok nehézségeit.
A muzikális bestiák is a mi bestialitásunk kivetítődései, angyalostul-ördögöstül, sárkánnyal, boszorkánnyal, zenéstül, QR-kóddal, számtalan kérdésünkre ők adtak válaszokat. No, hogy ezek mit oldottak meg, néha nem túl meggyőzően, de népszerűek még ma is - s mindben megjelenik útkeresésünk - amire a halál elkerülhetetlen ténye minduntalan késztet.
Ezek a könyvek olyanok, mint jóféle desszertek - ha elunjuk a monotont, a szürkét, csak bele kell olvasni, s mindjárt felfénylik az ember kedve. Ami pedig számomra a legkedvesebb - az ember. Akár író, akár zeneszerző, akár fantázia alkotta lény, akár Feri és Ádám - gondolkodnak, éreznek, tűrnek és viselnek (jól-rosszul), de közösséget szeretnének, szebbet, jobbat, mint, ami máig adatott.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
