Az ezredforduló közeledtén, Németh István Péter - Naplósorok meg-megcsillanó boglárokról című versében így írt: "... a boglári partot járva ma is ugyanazzal az izgalommal kérdem a Balatont: MIT HOZTÁL? MIT HOZTÁL?"
Ez jut mindig eszembe, amikor arra a hajóra gondolok, ami először hozta hozzánk Bősze Ádámot. Ma is ugyanazzal az izgalommal várjuk a vele találkozást, ha jön, vagy, ha mi megyünk akár vendégségbe, akár előadásra - az egykori, elfogódott rajongás mostanra baráti szeretetté szépült.
Nemrégiben, Sümegen László Ferenccel együtt hallgattuk páratlan páros előadásukat Lisztről és Sissiről. Végre láthattam a kritikust is, akitől ezer helyről, ezer témában olvashattam, hallhattam addig - a Prológot is mindig, Bartókon - mert ő mesél.
Tavaly, október végén, Fonyódon ígéretet is kaptunk Ádámtól, hogy "elhozza Ferit" Boglárra.
No, ez érkezett el január 31-én. Hó, szél és fagy nélkül.
Négy óra előtt mentünk a kultúrházhoz - tudva, hogy Ádám (miként mi is) mindig egy órával korábban érkezik előadásokra. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, már kanyarodtak ők is be - az újratalálkozás örömét kár részletezni.
Könyvek - kincsesládák, bőséges és mély tartalommal - színesen. Ezek bemutatása nem kis feladat, főleg, hogy négyen "vannak". Persze, a két történész-szerző jelenléte minden aggodalmam feloldotta. Sziporkázóan szellemes, érdekes összefüggéseket bontogató leírásaik, azt hiszem, érdekessé tennék a világ legunalmasabb jelenségeit is.
Kik ők? Ennek felderítésére számtalan lehetőséget kínál az internet, interjúk, bemutatók, beszélgetések sorát találhatjuk YouTube-on is, így én sem vállaltam magamra ezt a sokadik szerepet - mutassák be egymást ők! És ez nagy találatnak bizonyult, ilyen tán még sosem fordult elő, hogy a két nagy nem zeneszerzőkről, írókról, művekről vall, hanem páratlan párosuk együttműködéséről, illetve ennek egyéni meglátásáról.
Feri kezdte - és a korábban már megtapasztalt, elegáns, néha alig észrevehető, finomsága ellenére ütős humora itt is vitte a prímet - azóta már, nem tudom hányszor ezt is meghallgattam, ahogy bemutatja az országot bejáró, s sokakat komollyal szórakoztatni tudó embert. Ádám bemutatása pedig, akár a sajátomé is lehetne Feri sziporkázó közlésképességéről.
Négy könyv - nem túl ismert írókról, az operett világáról, szerelmes zeneszerzőkről és mindenféle varázslényről. Egy közös azért van bennük, két olyan ember gondolatait, gondolkodását tapasztalhatjuk meg bennük, ami mindannyiunk számára feladatot ad: tovább keresni a válaszokat bennünk felmerült kérdésekre, azzal a figyelemmel tekinteni mindenre, mindenkire, ahogy ők teszik, kedvességgel, emberséggel. Ahogy Vörösmarty gondolta a könyvtárban - Ez jó mulatság, férfi munka volt!
-szg-
