„Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évébe
letekintett az Úristen a földre
onnan nézte egész Magyarországot,
hogy harcolnak benne a szép huszárok.”
Bizonyára többen vannak, akik már türelmetlenül várják a boglári Kossuth vacsorát. Jómagam régóta tartozom közéjük, s ilyenkor gondolatban végiggyönyörködöm az előző évin, az azt megelőzőn, de minden alkalommal a 2012. évinél időzök nagy-nagy örömmel. Akkor nem elég korán érkeztem, nemigen volt már hely a teremben, fölmentem a karzatra. A színpadon, a függöny előtt egy székelyruhás leányzó belekezd egy Erdélyben tanult énekbe. Azonnal érződött, hogy valami nagyon nagy dolog készülődik. Látom Kis Antalt a kamerájával izgatottan dolgozni. A dal közben nyílik a függöny, előlépnek a néptáncosok, a zenekar belép, az ének kiteljesedik a boglári vegyeskar férfiaival, majd a női tagokkal. Fantasztikus érzés bizsergeti a jelenlévőket. Örökre beégett, mindig meleg érzéseket kiváltó emlékké vált.
(Kis Antal próbált a megváltozott helyzethez igazodni, "megfogta" a hangot, amíg új kamera-pozíciót váltott. Nálam is van kamera, gondoltam, besegítek neki, mert ezt meg kell örökíteni. Az est végén el is mondtam neki, hogy van egy második kamerás felvétele is, nagyon megörült neki, össze is vágta.)
Az esten készült film kezdetéből láthat a kedves olvasó egy négypercnyi részt. A teljes felvételt a város honlapján, a média archív gomb alatt, a 2012. évi anyagok között megtekintheti.
-kj-







