Egy kedves fotós ismerősöm mesél egy internetes történetet. Nagyon gyakori eset egyikét, ami folyományának részese lett. Távoli rokon, jó hatvanas hölgy fülig szerelmes. Interneten ismerkedett meg, pontosabban a fészbukon szólította meg egy jóképű, amerikai pilóta, mivel nagyon megfogta őt a profilja. Jöttek-mentek a levelek, kedves, ártatlan bókok, bátrabb udvarlások, vallomások mindkét irányba, s kimondott vágyak. Most épp további fotót kér a pilóta százados. Mutatja az udvarló fotóját a meszendzseren. Kell új ruha, új frizura, új kiegészítők, kozmetikus, s mindezt ellentmondást nem tűrő, kipirult arccal rendelkezi. Profi fotó is kell, s közben elmeséli a történetét. Nagy izgalommal újságolja, hogy hamarosan találkozni fognak.
Hogyan mondják meg neki, hogy – mert ügyesen átküldték, s képkeresőn megfuttatták a lovag képét – a fotó egy délszláv politikus fotója, s nyilván az egész egy nagy lenyúlás kezdeti, kiválóan felépített elemei. A folytatás többféle is lehet: … kedvesem, itt vagyok a müncheni reptéren, a csomagomat más reptérre vitték benne a tárcám, a pénzem, segítség kellene….
Milyen érdekes, előtte olvasom az állami szintű poloskás fenyegetést, ami inkább uszítás, amelyet híven példáz a Tisza párt ünnepére vonult tömeget megordibáló, megfenyegető - a részletek végtelenül elszomorítóak – obsitos kompánia. És miért jut eszembe Wass Albertnek a tanulságos mesének kitüntetett Patkányok honfoglalása című novellája? A gondosan fölépített, érzelemre apelláló, de végül is a vitathatatlanul a gyalázatos üzenetet hordozó írása mára jó mesterré lett. Kilátás van patkány, csótány, áttelelő poloska irtására, s talán még egy Vass Albert szoboravatás is belefér a kereszténynek prédikált gondolkodásba. Bevallom, kezdem röstellni, hogy egykor szívesen olvastam tőle.
2025-03-18 -kj-







