|
Az igazi hívó szó maga a nadrágszereplő Cecilia Bartoli volt. Nem mertem remélni, hogy egyszer élőben is láthatom, hallgatom a nagyon kedvelt mezzoszopránt. Megrögzött Bartók rádió (csak Bartók rádió!) hallgatóként is csak véletlenül tudtam meg úgy október elején, hogy Magyarországra jön egy koncertszerű előadással december 15-én, Christoph Willibald Gluck „Orfeusz és Eurüdiké” operájával. A művésznő csodálata mellett magát, a barokkot is nagyon kedvelem, ezt az operát is, s így azonnal vettem két jegyet online, már alig volt. Christoph Willibald Gluck „Orfeo ed Euridice” című operája a görög mitológiából ismert Orpheusz-történetet dolgozza fel, az érzelmek tiszta és egyszerű kifejezésére összpontosítva. Az opera Orfeusz és Eurüdiké boldog szerelmével indul, amelyet Eurüdiké hirtelen halála szakít meg. Orfeusz kétségbeesésében alászáll az alvilágba, ahol énekével meglágyítja az istenek és a fúriák szívét. Az alvilág urai megengedik neki, hogy visszavezesse Eurüdikét az élők közé, de csak azzal a feltétellel, hogy útközben nem nézhet rá. Az opera a barokk díszítettséggel szemben az érzelmi őszinteséget, az egyszerű dallamvezetést és a drámai egységet helyezi előtérbe. Én, aki még nem jártam a MÜPÁ-ban, nagy ámulattal gyűjtöttem be minden látnivalót. Köszönet Misinek, aki már gyakorlott MÜPA látogató. Az előadás egy leírhatatlan élmény: Bartoli művésznő Orfeusz, Francesca Aspromonte Eurüdiké, Laura Andreini Ámor, a zenekar, a kórus, az effektek itt is, ahogyan máshol is Európában hatalmas közönségsiker, húszperces vastaps. (Drága Gabikám mondta egyszer egy Karl Jenkins zenére: "Ha ilyen szép a mennyország, akkor én már szeretnék meghalni." Most értettem meg.) -kj-
|
![]() |








