A Fischl-házról mindig (Geosits) Gyula hetvenedik születésnapja jut eszembe. Igen, régen volt, de az alkalom nekem örökre az ő emlékét építette be a falakba.
Most balatoni múlt-kutatók, -őrzők gyűltek itt össze, szívesen vállaltam az érkező vendégek fogadását. 
Az ötvenfős csoport - ötven élet, ötven sors, de a téma miatt ez tán beszorozható százzal is (sőt, ha a facebook példáját vesszük, néhol többszázzal vagy ezerrel is, akár) térben és időben is tekintélyes létszámú közösség életéről-múltjáról, elmúlt életéről emlékeznek a jelenlévők.
Hogy pontosan kikről, mikről - az épp most folyó előadások szólnak. Ez egy külön kiadvány lehetne, bízom benne, hogy gyűjtőiknek hathatósan sikerül megőrizniük a jövőnek.
Érdekesek nekem inkább az érkezők, maguk voltak. Tudva mindenkiről, hogy a múlt, értékrendjükben ugyanúgy előkelő helyen szerepel, mindegyiküket, szinte, mint régi ismerős köszöntöttem, s kezdés előtt még beszélgetni is volt módunk. Ilyenkor derülnek ki érdekességek, például, hogy miért volt "divat" néhol egykor a sorban, jellegzetes vörösre festett ház, vagy miért voltak egységesen szürkék a tetők - ez a Fischl-ház kék részei miatt került elő. Aztán az etimológia és a családnevek jelentései is terítékre kerültek, megtudtam, hogy mennyire bízzak a helységnevek-eredetében, s talán azt is megtudom nemsokára, anyai ágon merre vezet vissza családunk története.
Persze, voltak ismerősök is, Minczinger Kati néni Fonyódról, a múzeumból - holnap megyünk a gyerekekkel madarászkodni hozzájuk. Lellei barátnőm fia, Kovács Péter, aki kutatásaival hozzásegített egy, a csavargőzös által egykor hozott lap címzettjének remélt megismeréséhez. Fenyvesről Krizsai Mónika, akivel pár napja még együtt gondolkodtunk a környékbeli települések kapcsolatának lehetőségein, tervezve egy jövő év eleji, újabb "összeülést" Lellén, de egy közeli programon is hamarosan, újra találkozni fogunk. Szemesről, Kiss Lászlóval, valamikor két éve beszélgettem a boglári könyvtárban, és most - mintha nem telt volna el idő - tudtuk folytatni a dialógust.
Dr. Takács Gábor - az ötletgazda, ezzel a kitalálással is csak igazolta kivételes egyéniségét, és véletlen, de személyiségében, termetében, mimikájában is, mintha azt a Kovács Gábort látnám, aki nálunk, Bogláron is hagyott emléket faragász-munkájával.
Ebédidő érkeztekor indult el az intenzív beszélgetés - az ideális, amit embernek, EMBERNEK produkálnia volna szép minden esetben: bárkihez fordultam, mosolygott, ha kérdeztem, mondtam bármit, figyelemmel fogadta, s amit hozzátett, érték volt. (Milyen boldog hely lenne a világ, ha mindenkinek fontos lenne a "másik ember".)
Mezőszentgyörgy, Aliga, Világos, Siófok, Szemes, Lelle, Fonyód, Fenyves, Máriafürdő, Keresztúr, Kéthely, Keszthely, Berény, Szentgyörgy, Akarattya, Kenese, Fűzfőfürdő, Almádi, Káptalanfüred, Füred, Tihany, Szepezd, Kővágóörs, Badacsony - remélem, nem hagytam ki "senkit" a sorból - látogatott el hozzánk ezen a szép, őszi napon.
Fixa ideám, hogy a digitális csak segítség - a valódi, az emberi világháló az, amiben régi és új barátságok, felfedezett rokonságok, ismeretségek, földiségek szövik míves darabkáikat az emberiség szakadt abroszába.
szerigabi
