1960-ban már a Somogy elődjeként Somogyi írás címmel indult kulturális lap, majd 1965-ben Somogyi Szemle néven újult meg, 1970-ben indult újra SOMOGY címmel a helyi írók és szellemi élet felkarolásának színteréül. A kiadást a Berzsenyi Társaság 1994-ben vette át a Megyei Könyvtártól. 2014-évben egy megjelent számmal ismét elcsendesedett, de 2015 február 2-án tartott választmányi ülés határozataival, ahol Bába Ivánt választották főszerkesztőnek, megújult a SOMOGY.
A 2017. III. számával eljöttek Balatonboglárra a könyvtárba bemutatni az itteni olvasó-közönségnek, melyet a Berzsenyi Társaság elnöke Prof. Dr. Szakály Sándor, valamit a kulturális lap főszerkesztője, Dr. Bába Iván tett meg végtelen kedvességgel, természetességgel a lap történetétől a képviselt értékig. (Bevallom - bár amúgy is nagyon örülök, hogy jelen lehettem - Németh István Péter idejövetele vonzott jobban. Korábban is mentem, hátha a protokoll előtt tudunk egy kicsit beszélgetni. Persze, hogy tudtunk, nem is volt protokoll. Ez egy könyvtár, ahova azonos érdeklődésűek járnak, nem is várja talán senki az udvarias-fölösleges köröket.)
Nagyon hangulatos est lett, bár a vége előtt el kellett jönnöm, a másik ágon kezdődött az énekkari próba. Belelapoztam. A belső borítónál egy néma odagondolás - fekete keretben az örökös főmunkatárs Takács Gyula bácsi neve. Új Helikon? Szekéren zörgött Berzsenyi / e berken át és Kisfaludy / szirtek közt és kies Keszthely alatt / látták a Múzsát és a kócsagokat… / Tündér visz engem, hófehér / szárnyán egy kis olasz Fiat. / Tihany ormán a Rege presszó, / majd Füred kútfeje fogad, / s hol Csokonai járt, gyalog, / nem vak-remény, márvány s beton ragyog. Aztán újabb állj - Németh István Péter: Laudáció - Czigány György köszöntése a Berzsenyi-díj átvétele alkalmából. ... szívbéli öröm tölt el, hogy 2017-ben a Somogyot szerető költő Berzsenyi díjához az elsők között gratulálhatok. S még hat írás a Szép Szó (de szépen is hangzik!) rovatból, s magáról a főszerkesztőről egy írás - A törökkoppányi suszter fia - a Hazai tájakon rovatban. "Az úriember nem jobb- vagy baloldali kategória: az úriember, az úriember" Majd egy szomorú írás a Takács-család kitelepítéséről az Élő múltban. Kitekintés, Könyvajánló címek alatt is egy-egy írással.
Maradt még olvasnivaló bőven benne - nem is olyan gyorsan átszaladtató. Csönd kell hozzá s egy meleg sarok - mindegyiket meg lehet élni, legalábbis ezeddig így volt...
Elő kellene talán fizetni?! Könyvtáros Krisztivel meg lehet beszélni.
