„Zord éjre kékszemű reggel nevet, S arannyal hímez minden felleget...„ Bárhányszor gondolok az előttem álló próbára, mindig ez a shakespeare-i jóslat kerül elém, pedig még a magyar irodalom is csordultig van ideillő, azokból bőven idézhető sorokkal. Persze, a kételyeimet nem oszlatja el teljesen. Nem nekem kellene itt állni, nem nekem kellene megállítani, visszafordítani az országot uraló, az élet minden rejtett zugát is elfoglaló, feudális erőszakot. Nem nekem kellene leleplezni, s legfőképp kiirtani a gigászi hazugságokkal mérgező goebbelsi médiát. Nem nekem kellene megállítani, a közpénzből milliárdosokká hizlalt oligarchák mindent megszerezni akaró gátlástalanságát. Nem nekem kellene a székükbe beégett hatalmaskodókat felállítani, s legfőképp, nem csak nekem kellene a félelmet messze űzni.

Akkor mégis miért? Egy, talán megmosolyogni való állatmesével próbálok válaszolni: Kimenekülnek az állatok az égő erdőből, s visszanézve látják a kolibrit, ahogy csőrében lázasan hordja a vizet a tűz fölé. A medve kérdésére lekiáltja – megteszek mindent, ami tőlem telik.
Hallani a rendszer roppanásait, érezni, a fásult hallgatások is lassan felengednek. Új szereplőket követ az egyre növekvő tömeg, s nem is az ígéretei miatt, hanem a változás utáni vágytól vezérelve. Közeli szomszédainknál többen merik bevállalni a közéleti szereplést. Olyan is van, aki nem kéri a korábbi fidesz-jelzőt a neve mellé, olyan is, aki „átadja” a szerepét.

Pár hete írtam a "JÓVANAZÚGY" kifakadásomban, hogy Balatonbogláron csend van, az igazán alkalmas személyek többsége kitér, mind a képviselő-jelöltség, mind a polgármester-jelöltség elől. Mi, páran úgy gondoljuk, hogy EZ MÉG SINCS ÍGY JÓL".

Két választás előtt áll az ország. Mindkét választás mérföldkő lesz: Európa vagy az orosz medve szorítása. S ezt - akármekkora a propaganda, akármekkora a plakát, akármekkora az ígéret, akármekkora a nyomás - szavazóként EGY! voks fogja eldönteni!

Ha már Shakespeare-rel kezdtem, azzal is zárom. „…Emberben, fűben: a Jó és a Rossz. És hol a Rossz erősebb haddal áll, Az élet hervad – tort ül a Halál.”

Hogy mi lenne mégis az igazi dolgunk? Ezt talán legszebben drága bicebóca Gabikám írta meg Harangozó Ica néni életéről szóló, Gyöngyök a homokban című könyvének utószavában: "... a gyöngyöt keresni kell, mert rejtőzik homokban, önzésben, bálványok között – ilyen világban élünk. Ezer éve is ilyen volt az ember, s ha lesz még ezer évünk, változást akkor sem hiszek. De a nagy Pedagógus jól eltervezte: küzdenünk kell, dolgozni szakadatlan, bevonni a szennyet, sérülést ezer gyöngyház-réteggel, s csodaszép, fénylő gyöngyöket növesztenünk, hogy beleragyogjon a világ.”

Kalász József - 2024-05-04

■ ■ ■

Egy kis kamera mikrofonja nem képes visszaadni az élő élményt, de még így is bemutatja azt a fantasztikus zenét, amit ott hallottunk jópáran.

 ˘ ˘ ˘

Bármivel is folytatódik ez az írás, legelőször is nagyon köszönöm a bizalmat, a személyemre leadott szavazatokat, amivel szorossá tették a helyi választást. Sajnos éppen csak egy kicsi kellett volna még. Nem lett elég, de igazán nincs is mit csodálkozni rajta. Talán nem is voltam időben kellően felkészülve a választásra, s a hatalmas félelem-gyűrű miatt minimális létszámú stáb sem. Óriásplakátokkal kitakart városképpel, a másokkal megfizettetett propagandával, a másokkal kihordatott szórólapozással, a házról-házra járó megdolgozással szemben jó magunk végigjárhattuk kétszer is a várost a saját magunk fizetett/készített anyagainkkal. Értékessé váltak a személyes találkozások során váltott pár mondatok, a személyesen bejárt városban a járdák, árkok, utak állapotának "felmérése". Talán az is előny, hogy akár személyesen, akár a virtuális térben meg lehetett ismerni sokakat - Seneca szavaival azonosítva - Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart. Mint korábban írtam, nem is nekem kellett volna ringbe szállni. Annak viszont nagyon örülök, hogy a rövid kampány alatt megismerhettem jó pár kedves embert, módom volt szót váltani értelmes, ragyogó gondolkodású városlakókkal - nagy örömömre - több művészeteket kedvelő, új ismerősökre is leltem. Ugyanakkor közelebbről megismerhettem jó néhány álságos figurát is, de azokról inkább nem szólnék.

Végül azoknak a keveseknek mondok - nagy tisztelettel - köszönetet, akik nem féltek, felvállaltak, akik sokat segítettek. Legvégül a megválasztott képviselőjelölt társaim nevében is megköszönném a példátlanul magas szavazatokat, az azzal járó bizalmat!  Remélem a 6:3 elég felhatalmazás lesz arra, hogy Balatonboglár lekerüljön a FIDESZ által vezetett városok listájáról.

kj - 2024-06-11

 Somlyó György: Szülőhely

Egy hely, ahol a Kultúrák találkoznak, keverednek és újjászületnek

Tegnap (2024-07-22) megkezdődött az idei nyári fesztivál. Sajnos tavaly kimaradt. Napi öt fellépő hat napon át.

Tegnap csak hármat tudtam végigélvezni, s abból mindegyik hatalmas élmény volt. A zenekar nevekkel nem könnyű boldogulni, így a DzsinnKalaDzsi együttes is titkot rejtett. Egy igen színes, népzenei alapú, magyar zenekarnak lehetett tapsolni. "Az együttes nemcsak zenekarként, hanem zenei alkotóműhelyként is működik, az évek alatt különböző nemzetiségű zenészek csatlakoztak hozzájuk hosszabb-rövidebb időre, akik mind hagytak valamilyen zenei lenyomatot." „Szeretünk és lételemünk más zenészekkel együtt alkotni valami közöset, ami egyik zenekar stílusára sem hasonlít igazán, mert valami egyedi dolog lesz belőle.” - írják magukról. Sajnos ebben a felállásban (citera - klarinét – gitárok - dobok – ének) még nincs kész CD-jük, pedig szívesen vettem volna.

Kint a szabadban, a nagyszínpadon egy katalán együttes játszott vagy másfél órát, a Ensemble Spatium. Sokféle hangszerre komponált – mintegy történeteket elmesélő - zenét játszottak. A szólamot többnyire a hegedű vitte, de volt, amikor egy quanun-szerű keleti pengetős, vagy egy tradicionális lant. A nagyon szuggesztív, magas szinten hangszerelt, remek énekekkel, dalaikkal a kiválóan felkészült zenészek drámai történeteket mesélhettek el varázslatos zenével. Elhatároztam, hogy valamilyen formában utána nézek, annyira megérintett. Ha nem fordítva ültem volna a széken, akkor elég lett volna a beharangozót elolvasni ahhoz, de így talán még érdekesebb: „ Kortárs régizene Az Ensemble Spatium 2021-ben jött létre a “Jaume I, música de fets i llegendes című zenei szvit előadására, mely Robert Santamaría 20 évnyi munkájának eredménye. Öt sokoldalú zenész és egy táncos viszi színpadra ezt a komplex műsort, melyet kortárs népzene, régizene, klasszikus és világzenei elemek, keleti és nyugati hangszerek sokfélesége; valamint történelmi és verses szövegek tesznek igazi beavató utazássá Katalónia egyik történelmi kulcsfigurájának izgalmas korába.”

Későn este a Pub-ban tényleg az történt, amit az előzetesben ígértek: „Julián Olivares, aki éppolyan magas fokon sajátította el a tradicionális műfajokat, mint a modern és haladó stílusokat, saját projektjével egy gazdag fúziós zenét alkotott, melyben a jazz, a bossa nova, a kubai son, a flamenco és egyéb műfajok keverednek. Ezen keresztül mutatja be – évtizedes zenészbarátainak kíséretével – a spanyol és latin zene érzelmeit, szenvedélyét és erejét, más világzenékkel való kölcsönhatásait. A műsort a káprázatosan tehetséges Patricia Álvarez táncprodukciója gazdagítja.” Virtuóz előadás volt, benne olyan ritmusképletekkel, olyan táncmozdulatokkal, amit már a pólyában el kell kezdeni tanulni.

Negyed egykor csendesen leléptem, pedig a dzsemmelés igen nagy erővel érett a levegőben – erről talán mások szólnak.

Lényeg az: nem kellene kihagyni egy percét sem!

részletes program: www.babelsound.hu

- 2024-07-23 -
-kj-

Kellemes nyári est, a város névnapja. A borudvar padjai lassan megtelnek a nyaralókkal. Az arra járók megállnak egy pillanatra, megváltoztatják úticéljukat, s úgy döntenek, hogy egy pohár rozé csak kijár. A helyi pedagógusokból összeállt banda -  a naptár szerint a Thursday Big Band - igen kellemes muzsikát játszik, klassz sztenderdeket nyomnak. A poharakban csillognak a borok, a lábak zöme együtt jár az ütemmel, a szólókat taps jutalmazza. Az idő lelassul, az idegek elhúznak egy időre a beksztédzsbe. Lassan szentül a nap is - székely barátom mondja így. Gyúlnak a gyertyák... Nagymosást tart a zene a lelkekben. Nagyszerű jutalom ez az este!

-KJ-