A Csavargőzős fedélzetére volt hirdetve, de a jó nyolcvanas szél igencsak megtépázta volna a berendezést. Lett egy igazán jobb hely, a Hemingway Csónakház kis-színpada. Dobozban feltálalt isteni lájmos csirke tésztával, kellemes koraesti idő, egy pohár narancslé... s pár fotó, egy kis filmecske - ja és egy klassz, meditációs zene!

Esti séta a parton. Gyerekek világító valamiket lövöldöznek magasra maguk fölé. Minden lövésnél örülnek. Sétáltatott kutyák váltanak pár szót egymással a mólón, a gazdák - bár szorosabbra fogják a pórázt, de - nyájasan nyugtatják egymást: "Nem kell félni, minden tud." "A miénk is." A Csónakház büfénél kézben tartott dobozból valami nagyon finomat falatozhat egy társaság majd mindegyik jókedvű tagja. A Bárka büfénél kanalak koccannak a koktélos poharak falán. A Babel Soundról áthallatszik a kellemes zene. A kikötőbe beosonó hajókról az árboclámpáik árulkodnak. Az idilli nyugalmat a viharjelző kilencvenes ritmusa megzavarja. "Pakoljunk! 15 perc múlva itt van a vihar."

... sötét erők a vihar előfutárai.

2018. július 28. Balatonboglár, Kikötő part. Kopasz Árpád barátokkal, jó ismerősökkel, hűvös koktélokkal, csavargőzös kiflivel, sajttállal, háromszintes tortával - rajta tűzijáték - ünnepeli a Bárka kávézó - ahogyan azt már nagyon sokan tudják: a Gondolatok bölcsője - ötödik nyarát.

A minap épp azon studéroztunk - no meg azon, hogy az ötévest nem egybe kell-e írni? -, hogy egy település, egy város hogyan szólítja meg a lakóit - idegenforgalomban a vendégeit? Megszólítja intézményeivel, épületeivel, tereivel, helyeivel, szellemiségével, történelmével, s azokat hogyan fogadják az emberek, a lakók, a vendégek. Többféle fogadtatási formában rendeződnek a kapcsolatok, a visszajelzések: a negatívtól az egészen pozitívig, a racionálistól, az érzelmiig - többféleképp. Mitől jó, ami az, s mitől nem egy másik, s mitől lenne jobbá téve? Érdekes gondolatok születtek, afféle lokálpatrióta érzékekkel... Azon nem volt semmilyen vita, hogy a Csavargőzös Múzeumhajót és  a Bárka kávézót hova sorolják a városiak. Persze, hogy sokan elfogadtuk Árpád meghívását.

Ki ne ismerné a Bujtor filmeket, Ötvös Csöpit, Kardos doktort - most újra vetítik Balatonszemesen a IX. Bujtor István Filmfesztivál keretében. Ma este épp a Csak semmi pánikot, holnap a Pogány madonnát és még másokat is. Szemesre érve nagy transzparens fogad, nagyméretű plakátokon a IX. Bujtor István Filmfesztivál programja. A kultúrház társalgójában egész falat betöltő molinó hirdeti az eseményt.

Balatonszemes, zenepavilon. Előtte padok, székek. Többen a fűben ülnek, jópáran állnak. Bakos-Kiss Gábor énekel népszerű slágereket zongora kísérettel. Sok a fiatal néző. Aztán fönn a kultúrházban Karamell lép fel a nézői nagy örömére, sok fiatal előtt. Majd le a szabadtéri mozihoz. A párnákkal bélelt retró székek mindegyike foglalt. Alaposan körülnézek: micsoda klassz hely! Lutter Imre fesztiváligazgató megnyitja az esemény-sorozatot, invitálja a nézőket - szemesieket, nyaralókat - a háromnapos fesztivál programjaira, a versenyfilmek vetítésére. Be is mutatja a zsűrit (na, itt jövök a képbe). Itt is sok a gyerek, s megtudom, hogy közöttük lennének a boglári dráma-tagozatos gyerekeink is, ha azt a ragyogó, a szellemet művelő pályázatot el nem bénázzák, el nem irigykedik.

Nálunk bezárt már a Kultkikötő, más kultúra dübörög éppen. Itt 25 - előzsűrin átment - film versenyzik a közönség és a zsűri előtt. Tíz versfilm Latinovits Zoltán emlékét idézve, hat kisjátékfilm, ugyancsak hat kísérleti/animációs film, s három dokumentum film. Mi, zsűritagok már megnéztük otthon mind. Persze, hogy lett is kedvenc. A Hídavatás versfilm egészen lenyűgözött, ha filmes eszközökben nem is gazdag, de versmondásban valami gyönyörűség a Macska (Weöres Sándortól). Így a Dsida Jenőnek az Itt feledtek című versére készült versfilm drámaisága a mobiltelefonba zárt magányról azt hiszem nagy visszhangot fog kiváltani...

Balatonszemes, 2018. augusztus 18. - holnap esete folytatom: k.j.

Még augusztus 16-án mentünk el közel busznyian - lelleiek, bogláriak - Kurucz Ádám - Latinovits-díjas - versmondó József Attila estjére Marcaliba. Addig - addig nézelődtünk abban az igazán elegáns Kulturális Korzóban, amíg nélkülünk telt meg az előadásnak helyt adó konferenciaterem.

Nem fértünk be.

Bár az előadó, az ígéretét megtartva megismételte az előadását, amit mi busznyian mégsem vártunk meg.

Ez, a végtelenül kedves, tehetséges fiatalember elhozta az estjét Lellére augusztus 26-án öt órára a kimaradottaknak.

Széttárt kezek fogadták, s föl nem vett telefonok, s jómagam az akkori buszból, s gyerekeim, valamint páran, akik hallották az előadás hírét.

Lacika - láttam a Mamát ő is motyogta - kérdezte is a végén : Apa, te hányast adnál egy tízes skálán? Kilencesben egyeztünk meg.

Szívesen meghallgatnám más költői estjeit is.

° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° °