Bugaszeg, 2019. január 18. Este a növényházban. Janibácsi szöget egyenget, s korábban megígért történetet meséli el. A sündisznót. Ahogyan megszoktuk, mindig van valami előzmény, és mindig van valami konklúzió. Most sincs különbül - hál' Istennek. Arra nem volt cigiszünetnyi idő (egyikünk sem dohányzik), hogy a növényház világítását a felvételhez lehessen igazítani, mert Janibácsi sokszor belép az árnyékba, vagy úgy is lehet érteni, hogy a sötétből gyakran kilép a fényre, miközben üzen a túlóratörvény ellen tüntetőknek az Ébredjetek" című kiáltványával: "Lelkileg veletek vagyok!        -kj-

--------------------------------------------------

...míg az Országgyűlés 2017-et Arany János emlékévvé nyilvánította (fővédnök Németh Szilárd!), addig az Ady-centenárium – néhány PIM-es (Petőfi Irodalmi Múzeum) eseményen kívül – szinte semmilyen figyelmet nem kapott a hivatalos kultúrpolitika részéről, hacsak nem számítjuk annak az említett Magyar Idők-cikket, az Ady100 sorozat szereplőit pocskondiázó origós szövegeket, illetve Bayer Zsolt Ady-mentegetését egy Polgárok Házában tartott könyvbemutatón. (idézetek 24.hu: Félnek Adytól, mint a tűztől című irásából)

" …kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget.

Ady véleménye Széll Kálmánról Nem lehet? című publicisztikájában, Nagyváradi Napló, 1902.

" Éppen eleget vesződtünk ezer év óta az ármányos Nyugattal. Unjuk már ezt a barátkozást. (…) Csak egy új, demokrata Magyarország haladhatna dicsőségesen a Nyugattal. A mai Magyarország valóban nem. Magyarország mai urai tehát visznek bennünket a Balkánra és Kelet felé.

Los von Occident, Budapesti Napló, 1906.

" Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. (…) Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…

Tóth Benőék, Debreczen, 1899.

" A magyar társadalom problémái között alig van jelentősebb, mint a középiskolai nevelés kérdése. A nemzeti értelmiség kérdése ez egyben, s benne van talán talán minden egyéb, más problémánk. Sok bajunknak, vergődésünknek, nyomorúságunknak vajon nem az az oka, hogy a magyar iskola rosszul nevel?  (…) Életre, igazi életre, a komplikált, a nehéz életre nevel-e a mai magyar iskola s mindenek fölött a középiskola?

Milyen legyen a középiskola?, Budapesti Napló, 1905.

" Itthon tudniillik kevés embernek van joga és módja élni. Angolul tanulnak hát, és elmennek innen az emberek. Még boldogak, akik olvasni tudnak. Ezek nyelvtannal s szótárral mívelik magukat. Igazán kellene már valamit tenni Magyarország analfabétáiért. Ha olvasni fognak tudni, sokkal hamarabb ráveszik magukat a kivándorlásra. Mert azt már látjuk, hogy a kivándorlás nem igen fáj az ország urainak.

Angol vezényszók, Budapesti Napló, 1906.
                     
" És nem csodálatos, hogy éppen a hazafias föllendülés idejében sztrájkol a gólya? A nagy hazafiak százszámra születnek egy esztendő óta. A kis hazafiak egyáltalában nem akarnak megszületni. (…) A kivándorlás szomorúsága ellen még csak találtunk egy-két hazug vígasztalást. Az elégedetlen ezerek panaszai ellen is. De mit tegyünk az elmaradó kis magyarokkal? Hazaárulózzuk le őket?

A gólya, Budapesti Napló, 1905

" De a Természet nem tűri az elnéptelenedést ott, ahol a szaporodásra ő minden eszközt megadott. Egy millió határrendőr se akadályozhatja meg a Természet korrigáló munkáját. A kivándorolt s meg nem született magyarok helyett, akik föld nélkül élni nem tudnak és nem akarnak, jönnek idegen, keményebb fajták, amelyek föld nélkül is tudnak életharcot vívni. (…) Az idegeneket szidni pedig annyit tesz íme, mint nem érteni magunkat és a Természetet.

Az idegenek, Budapesti Napló, 1907.

Bennünk azonban Európa a maga haladásának egyik jövendő veszedelmét látja. (…) Egy ország, ahol a huszadik században megtűrik az oligarchiát, veszedelme a kultúrországoknak. Ezt írják és ezt hallják az idegen szemlélők. Azt mondják: a magyar mágnások nacionalista paprikával bármikor a kultúra ellen tüzelhetik Magyarország népét.

Jóslások Magyarországról, Budapesti Napló, 1906.

" Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embereket nevelnek neki? Olyan egyszerű e dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez – kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék.  Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek.

A hazafiság revíziója, Budapesti Napló, 1905.

Forrás: Félnek Adytól, mint a tűztől c. írás https://24.hu/kultura/2019/01/27/ady-endre-publicisztika-kiraly-levente/

Második napi eseményekből pár kocka a magával ragadó hangulatokból.

-kj-

 A Janibácsi hetvenegyedik  (március 1.) születésnapja előtt, este, a növényházban, szög egyengetés közben, egy szál negyvenes égő fényénél elmeséli a gyerekkori aerodinamikai kísérleteik történetét (de más, lényeges dologra is kitér.)

Isten éltesse a Janibácsit!