Augusztus 18-20 napokon rendezett Bujtor István Filmfesztiválon - mint zsűritag - nem tudtam leplezni elragadtatásomat egy alkotáson, melyet a Soproni Petőfi Színház stábja készített: ez a Mindörökké Júlia című film.

Az alkotók engedélyével ajánlom megnézésre, nem titkolva irodalom szakos tanárok (általuk sok-sok tanuló) figyelmét is felkeltve.

A szerző, Németh Ervin előzetese:

„Emlékem elől ne fussatok...”

Színpadi játék Szendrey Júliáról versek, naplók, levelek és újságcikkek vallomásai alapján. Az emberek többségének tudatában valószínűleg igen egyoldalú kép él Szendrey Júliáról: olyan nőalaké aki hálátlanul, de pontosan teljesíti be a szeptember végén című Petőfi-vers látomásos jóslatát. S ezzel a nagyközönség (és a mindenkori iskolás diákok) számára sorsa bevégeztetett. Pedig hátravan még az életéből jó másfél évtized, amely alatt fölneveli Petőfi fiát, megszül még két fiút és egy kislányt, s életének utolsó pillanatáig gondoskodik róluk. Ezek a puszta tények, de nem sokat mondanak el arról, hogyan telt el az a tizennyolc év. Többet árul el az a jövendölés (már megint!), amelyet a naplójába jegyzett föl Júlia 1850 tavaszán: „Élni akarok, meg akarom kísérteni a boldogság nélküli életet. (...) Ez életösztön az első rossz lépés, az első alap, melyre jövendőm épülni fog. Mi áron? Mi következéssel? Jaj nekem! és ezerszer jaj!” Ez  a  rendkívül  érzékeny lelki  alkatú  nő megsejtett valamit,  amelyet  akkor  még  nem
tudatosíthatott,  az  utókor  viszont  elveszettnek  hitt,  majd  előkerült  naplótöredékeiből, leveleiből tudhatja: Szendrey Júlia  –  mindvégig vállalva a Petőfiné nevet  –  megtalálja és megőrzi önmagát, de közben családi életében a pokol mélységes bugyrait járja meg.

A filmben nagyon fontos szerepet kap egy Chopin-etűd (Op. 25 – No. 11., a-moll „Vihar”) hangzik fel  –  ez  volt  Júlia  kedves  zongoradarabja,  maga  is  szívesen játszotta.  A  színpadi  játék  –  mellőzve  minden  fikciót  –  csupán  Szendrey  Júlia  leveleinek, naplójának  és  a  halálos  ágyon  apjához  írt  megrázó  vallomásának  szövegeiből,  valamint Petőfi verseiből és leveleiből építkezik, s  ezeket egészítik ki a legjobb barát, Arany János versei meg néhány korabeli újsághír.

Apró kapaszkodók szellemi múltunkból

A költő sivár, hideg, szorongó magányában - áhítva a jobb sorsot - himnuszt ír a hazának, ami annyi bajból, betegségből, kétségbeesésből, balsorsból kisegít minket, magyarokat. A szemnek reménysugarat nyújt, a fülnek biztató hangokat, a léleknek megnyugvást, a szívnek bátorságot ad emberöltőkön át. Történelmi léptékűen, országosan, vagy csupán a település határáig terjedően. A kultúra – írtuk már korábban is – szép magyar szó, a szellemi értékek összessége, egy közösség, egy társadalom életmódja, életfelfogása, szokásai. Ott van minden tettünkben, őrizzük nyelvünkben, táplálja lelkünket, hozzáad, és egyben óvja is hagyományainkat. Kultúrkincseinket mindig jóleső érzéssel idézzük fel, általa éljük meg nemzeti, tájegységi, települési identitásunkat. Őrzését, gyarapítását, továbbadását belső késztetésnek, kötelességünknek érezzük.

Gaal Gaston lankadatlan buzgalommal fásította be városunk tereit – pillantson rá bárki csak a vasútállomással szemközti két, szabadon álló óriásplatán törzsére -. Balatonboglár fejlett településsé válásáért hozott, számtalan egyéb jótettét még ma is élvezzük mindannyian. Varga Béla templomot, kultúrházat, a nagyvárosi értelmiségiek gyönyörű villákat építenek. Dr. Kögl Lénárd káplán ifjúsági fúvószenekart szervez, tanít be, labdarúgócsapatot toboroz. Nyaralótulajdonosok, élükön Sümegi Vilmossal, fürdőegyesületet működtetnek, és ő az az újságíró aki tanulmányi alapítványt is létrehoz az élenjáró tanulók számára. Az iparosok saját székházat építenek, színdarabokat tanulnak be, zenekart, dalárdát működtetnek. Karácsonyi Kornél iskolaigazgató szervezi, vezeti a község zenei életét. Missziós nővérek kisdedóvót működtetnek, leányegyletben készítik fel felnőtté, feleséggé, anyává a falu ifjú hölgyeit. Tamás Sándor tanító a lengyel gimnáziumban a magyar nyelvet, a boglári fiataloknak pedig színjátszást tanít. Kovács József kereskedő neves költőket, írókat fogad nyáron (saját költségén) nyaralni, többek között Sinka István, Kossuth-díjas kiválóságot. Somlyó György verseiben örökérvényűen hű Balatonboglárhoz. „… ezek a mindig változó színek / a tejfehértől a pléh – galamb – eső és acélszürkén / szellőkéken vagy viharzöldön át az ősi borszínűig / az ég mindig változó tükre előtt / minden pillanatban átöltöző vízen / még mindig / ez a templomtoronnyal a parthoz szögezett két domb / ezek a mindig a tó felé induló platánok…”. Bagó Bertalan ecsetjével örökíti meg Balatonboglár szépségeit: az egykori kisiskolát - a festmény az egykori színdarab-rendező, jóbarát Jusits Győző hagyatéka - az árnyat adó fával, egy forró nyári napon, vagy a befagyott Balaton jegén a rianást, az odvába hullt betlehemi csillaggal, és örök kedvencével, a Kis szigettel. Pados József tanár úr határon túl is sikereket elérő zenés, irodalmi színpadot vezet, komoly darabokat tanít be, és ad elő Herold István zenei kíséretével. Országos nyilvánosságot kiérdemlő novellákat ír, amelyeket a Tavalyi levél és a Folytassátok, ha már nem leszek kötetekben őrzünk. Szabó Kálmán, tanácselnök kiváló érzékkel Balatonboglárra hozza a Vízbelépő lány szobrát, és a Xantus Jánosról elnevezett gömbkilátót. Hegedüs László komoly, országos érdeklődéssel kísért nyári színházat, kápolnatárlatokat szervez, Mészáros Győző BB vezérigazgató támogatását maga mellet tudva. Utóbbi az a boglári, aki egykor sikeressé tette a „Boglári Szüret” nevű rendezvényeket. Geosits Gyula maga köré gyűjt számos fiatalt, s keresztény értékrendben filozófiát, esztétikát, és kikapcsolódásként sakkot tanít. Verseit Az élet rokona című kötetünk őrzi. Szőllősi Ferenc plébános orgonát, majd Szőlőskislakon templomot épít, befogadja a Teleki szobrot ami a templomkertben került felállításra. Bujdosóné Klárika a széles körben elismert néptánccsoport tevékenységét egyengeti. Pados Józsefné hímző szakkört vezet, minden évben nagy érdeklődéssel kísért kiállításokkal. Ugyanekkor Kiss József a faragó szakkörösöket igazgatja. Dr. Török Sándor orvos elévülhetetlen érdemeket szerez a helyi vöröskeresztes mozgalomban, legendásak az általa szervezett vöröskeresztes bálok. Fasching Ferencné karnagyként irányítja a vegyes kórust, akiknek műsora a település ünnepségein elmaradhatatlanná válik. Ágoston Ernő, és Dr. Kovács Miklós városvezetők nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel, és teljes nyitottsággal támogatják a település kulturális rendezvényeit, eseményeit. Fejes Lajosné Angéla, az országban elsők között honosítja meg a „Szép magyar beszéd” mozgalmat, melynek hosszú éveken át neves állomása lesz Balatonboglár. Gulyás János kultúrházi igazgatósága alatt teljesedik ki a lengyel-magyar barátságunk. Nagy Józsefné Éva tanárnő több éven keresztül szervezi a „Diákmúzsa” találkozókat. Békés András és Békés István tanárok, könyvtárosok mind az olvasási kultúra, mind a helytörténet terén szereztek el nem felejthető érdemeket. Vásárhelyi Tibor költőnk gyönyörű sorai – melyekből válogatást az Át a gyöngyöző időn című kötetünkben őrizünk - talán örökre beleégnek emlékeinkbe. „… erdők fáira kiterítve száradó vászon a tavaszi ég…”

Van okunk örömre, ünneplésre, hiszen örökségül kapott dolgaink számosak. Tisztelni való elődeink, az elmúlt több mint száz évben, mind - mind városunk kulturális életét gyarapították munkásságukkal, tevékenységükkel. Emlékük megőrzése és hagyatékuk kutatása mindannyiunk, a jelen és a jövő generációinak közös feladata.

„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”