Nagy élményben volt azoknak része, akik végignézték, végigélvezték az idei Lucabált. A boglári Szelence, a vendég karádi Néptánccsoport, a Dió Banda és barátaik egy nagyon kedves, nagyon élvezhető, és színvonalas műsorral készültek. A készültek szót többszörösen kiemelném, amiben mind az oktatók, mind a szülők, mind a támogatók gigászi munkáját lehetett - minden részletben - fölfedezni, a gyerekek fölkészülését, igyekezetét, közösségi teljesítményét, produkcióit nagyra értékelve. Gyönyörű példája a magyar hagyományok őrzésének, példája a szülői, a felnőtt összefogásnak. Ha más nem, akkor csak a felajánlott tombolák, a rántotthúsos szendvicsek, a hagymás zsíroskenyerek mennyiségét tekintve is jóleső érzés bizonyítja a széles társadalmi összefogást. Nekem igen nagy élmény volt, s sokaknak jár köszönet, melyet a jelenléttel, a tapsokkal lehetett meghálálni. Szép volt!

 pár fotó

-kj-

Már nem az első összehúzás, ami csak "kihallatszott" annyira, hogy meghallja, akinek füle van rá. (Egy történet is igazolja: Helyi kísérőjével egy indián sétál a 66. sugárúti nyüzsgésben. Az megáll egy pillanatra, fülel. - Tücsökhang! - mondja nagyobbra nyíló szemekkel. - Ezt hogyan lehet meghallani!? - álmélkodik a kísérő. - A ti fületek is meghallhatja, csak nem arra van idomítva. - s pár darab aprópénzt szór a járdára, s a siető járókelők azonnal leállnak, odafordulnak az apró neszre.)

Lehet, hogy bonyolult a példamese, de városunkban, ha valakit tényleg érdekelne a kultúra valamely formája, az meg is találná azt. Legyen az jazzkoncert-sorozat, néptánc-népzene est, filmvetítés, komolyzenei pódium, s mindezek igen komoly, rangos szereplőkkel. Nem állítom, hogy nagyon igyekeznének a hírekkel, tudósításokkal az arra hivatottak, bár lehet nekik van igazuk - fölösleges, pár embert érdekel csupán.

No, de az összehúzás most a lényeg. A Méta tábor egy-egy eseménye egy népzenei kurzus, amelyben a népzene mesterei tanítanak fiatal vonósokat, népi hangszereseket, s annak zárása az össznépi összehúzás. Jól megfigyelhető - öröm nézni! - ahogyan a tanítvány szépen fölveszi a mesterek ritmusát, válik részévé a produkciónak.

Amikor est folyamán megérkeztek többen a Luca-napról (a Dióbanda, a Seniorok, Tücsi...) Közben belépett Balázs is (a város pékje) egy nagy tál, forró langallóval, hideg tejföllel, na akkor fokozódott a hangulat ének és táncházzá.
Elismerem, elfogult vagyok. A népzene, a néptánc nekem is  - még ha csendes hallgatóként is - igazi gyönyörűség, s jómagam igen nagyra értékelem azok művelőit, azok éltetőit.

Kiváló zeneiskolánknak ha lehetősége lenne tovább bővülni, biztosan nagy örömmel jelentkeznének többen vonós szakra.

-kj-

Drága tanár úr! Még, ha nem is a rám jellemező, de sokat, és sok mindenről tudnék Önnek panaszkodni. Legelőbb, hogy ma utcát sehol nem fognak elnevezni Önről. A nagyon is meghökkentő kérdésére (2008)  válasszal ma már talán nem is bibelődik senki, pedig csak értelmes kérdésre lehet értelmes választ adni - egyszerűbb ma azt lesöpörni: "Mi történne, ha Magyarország egyik napról a másikra, se szó, se beszéd, eltűnne a Föld színéről? Nyolcvan egynéhány ismert közéleti személyiség válaszol e furcsa, bizarr kérdésre e kötetben. Van, aki nagyon komolyan, van aki játékosan, van aki játékos komolysággal. A Budai Vár helyén rozzant csőszkunyhó áll majd, a Moszkva tér elsüllyed, a Parlament belecsúszik a Dunába - írja, a tréfa kedvéért, egyikük. Az elsüllyedt ország helyén megjelenik újra a Pannon-tenger, és kompjárat köti majd össze Pozsonyt és Szabadkát - jósolja valaki más. A Magyarország helyén tátongó lyuk köré kerítést építenek, hogy bele ne essenek az errefelé játszadozó kis szlovákok, románok, osztrákok - így egy harmadik. Magyarország lovas nemzetként vágtat el, a nyeregben Gábor Zsazsa és Széchenyi, hónuk alatt számítógép, hidrogénbomba, Rubik-kocka, kezükben 56-os lyukas zászló. Van, aki egy félig nyitott ajtót lát, amelyen valaki örökre eltávozott... Magyarország nem fog eltűnni. De a kötet írásai arra figyelmeztetnek, hogy ez az ország akkor lesz majd igazán jelen a világban, akkor kezd majd igazán sugározni, ha a kultúra, a művészet, a tudomány csillogó függönye mögött kirajzolódnak egy szorgalmas és tisztességes, dinamikus és sikeres ország körvonalai." Ha a propaganda olimpiai szám lenne, azt visszamenőleg, s előre is mi nyernénk - annak mekkora befolyása van a mai magyar értékrendre, arról - gondolattorlódás miatt - meg sem tudok/merek szólalni. Gondolom, inkább kiveszek pár könyvét (a Vikipédia elárulta hogy az összes azért nincs meg) a könyvtárból, hátha jövőre hasznossá válik.

-kj- 2021-12-26

■ ■ ■

Tekintse meg ajánlatainkat.

■ ■ ■

Úgy, ahogy eltelt a 2021-es év, a hivatalos kultúrában a szokásosnál szegényebben. Pár kiállítás megnyitó a nyár folyamán, egy-két (nagyrészt fizetős) Kultkikötő program és semmi más. Sem egy irodalmi beszélgetés, sem egy pódium beszélgetés, sem egy saját szervezésű est, bemutató, közéleti, kulturális, ismeretterjesztő alkalmi rendezvény. Sem költség igényű, sem anélkül is megoldható. Biztosan alapos oka van, biztosan el is lehet fogadni, de akkor legalább a különleges okok miatt elmaradt rendezvények plakátjait lehetett volna látni. Pl. a nem visszafogott pompával körbeépített Országzászló, vagy Hősök emlékműve kopott tábláin szereplő nevek mögötti sorsokról, azok esetleges leszármazottairól. még föllelhető hozzátartozókkal megszervezett, tiszteletadásnak is alkalmas beszélgetés/fórum/rendezvény  Covid-19 miatt elmarad!  plakátját látva mondhatott volna az ember egy "A FRANCNBA!" bosszankodást - méltányolva hiábavaló igyekezetet. De még hasonló sem! Megtiszteljük őket pár tízmillió kővel, közben maga az ok a lőtéri kutyát sem érdekli.
No, de mielőtt még valami frissen ideköltözött megróna: "Magának semmi sem tetszik?!" bölcseletével, ugranék is odébb.

Nem csináltam leltárt, nem is terveztem, nem is voltam mindegyik rendezvényen, csupán a képekkel, videókkal megtelt telefonom "rendbetételekor" találtakon elgondoltam. Volt pár igencsak emlékezetes hangulatú - még a fergeteges szó sem túlzás, - persze kinek-kinek más. Elsa Valle - ahogyan a képen is észrevehető - mikrofonnal a kezében, fülledt latinos erotikával "végig udvarolta" a partnerét a lebilincselő előadása alatt. Az büszkén - el-el pirulva ellenállt. Volt pár néző, aki hamarabb föladta volna, körbe is ülték, ugyanis az előadás után egy italra a közönség közé ült. Nemkülönben a nagy izgalommal várt Barabás Lőrinc, aki valami egészen eredeti szóló koncertet adott, s egy merőben más oldalát mutatta be. Neki is két ráadással kellett meghosszabbítani a koncertjét. Volt igazán vidám észtországi csapat, egészen kezdő formáció is, nomeg vérprofi főleg. Nem leplezem a Meszecsinka volt a szívem csücske, bár bandában jobban bejön, mint duóban, de az egy másik előadás. Nagy élmény volt az első Méta összehúzáson Salamon Bea hegedűjét is hallani. Csak szerényen említem Bősze Ádám zenetörténésszel fémjelzett Komolyzenéről könnyedén teltházas estet, a Mindörökké Júlia filmvetítést, a koraőszi kultúrterasz rendezvényeket. Csupán a pontosság kedvéért ezek mind nyitott, civil rendezvények voltak a Babel Camp pincéjében, teraszán, romkocsmában.

- egy igazán rövid, telefonnal készült emlék-felvételek némelyik eseményről -

Pár kép ugyanezekről - nem tudatosan gyűjtött képek, csak úgy - minden eseményt nem tudnék felsorolni, így inkább csak fotók magukban.

- kj - 2022. 01. 02.

Nemrég hivatkoztam egy reggeli zene kapcsán az egyik legkedvesebb operám Purcell: Dido és Aeneas című művére, főleg annak egyik legkedvesebb Didojára Maria Ewingre. Még Bősze Ádámmal eltöltött komolyzenei estünket is ennek az operának a nyitányával nyitotta Szeri Gabi, mintegy beemelni a közönséget a barokk zene csodáiba.

Fájdalom, Maria Ewing 2022. január 9-én elment, s most képzeletben végiggondolom az opera záró jelenetét, ahogyan az égen elúszik Karthágó halott királynője. Isten vele kedves Mária!

-kj-

■ ■ ■