Kedves helyek Bogláron - Bárka kávézó
Vízbelépő Lány
Ködös kápolna-domb
Jégjanicsárok
Napvitorlák a parton
Jazz és a Bor fesztiválja nyaranta a Helyiérték Egyesület szervezésében www.helyiertek.hu
Percz János: Vitorlások (acél)
Sokan énekelik: "Nekem a Balaton riviéra..."
Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Harangozó Józsefné tanítónő 100 éves
|
„Trianoni gyerek vagyok. 1920. február 7-én születtem, Máriapócson. Akkoriban vonultak ki a románok – ekkor be is lőttek az ablakon, s épp a bölcső deszkáját találták el. A bölcső felborult, s az akkoriban szokásos pólyába bugyolálva kerültem az ágy alá – a pólyának köszönhetően épségben maradtam. Édesapám, Rinyu Miklós erős, bátor, igazságos és tekintéllyel bíró ember volt. Nagyanyám legkisebb gyermeke, őt már özvegyen nevelte édesanyja. Fiát katonának vitték, híres huszárrá vált Galíciában. Ő törte be a lovakat, s gyógyította is bajaikban. Büszke voltam rá, hogy hátulról tudott felugrani a ló hátára. Galíciában szerzett oklevele szerint "kurschmidt" – gyógykovács (állatgyógyász) volt. Polcain vastag könyvek sorakoztak az állatok betegségeiről, gyógyításáról. Udvarunkon két ház állott, emlékszem, felfúvódott tehenek gyomrába juttatott fokhagymás gombócokat, s a gyógyítható lovakat is ő kezelte. Később, mikor már voltak hivatásos állatorvosok, kocsigyártásba kezdett. Szekereket, hintókat készített, s erről a munkájáról is hamar híres lett. Udvarunkban volt a kovács-, kerékgyártó-, bőrülés-műhely. Nekem is készített egy homokfutót. Hatan voltunk testvérek – 3 fiú, három lány – de a lószeretetet és a kocsihajtást csak én örököltem. Mindig volt egy kisebb növésű ló, ezt a homokfutóba fogva jártam a szőlőbe, gyümölcsért, vagy vittem vizet a dolgozóknak. Így én voltam édesapám kedvence (de mondhatnám, hogy az egész falué).” Így kezdődik a Gyöngyök a homokban című könyv, melyben Ica néni – a kedd délutánonként megnyílva - elmesélte élete történetét újdonsült barátnőjének, Szeri Gabinak. A könyvbemutatóra nagyon sokan eljöttek, s mindannyiónk örömére, Ica néni boldogságára élték végig azt a felejthetetlen estet. Az átadó végén legalább annyian meg is ígérték, hogy rendszeresen fogják látogatni, ahogy Szeri Gabi is tette, ha nem is heti gyakorisággal. Még közös lottózásba is fogtak, s nem maradhatott el a helyi újság felolvasása. Akkor sok-sok jókívánság azzal fejeződött be: … megünnepeljük a századikat, drága Ica néni!
A kedvenc ruhájában
Egyik színházi előadáson A Péterrévén működő Szociális Missziótársulathoz hasonlóan, Bogláron is vezetője lettem a lányoknak. A régi óvodaépület manzárdrészében volt az óvoda, két szép teremmel, lent pedig a missziós apácák – Adél nővér volt a főnöknő, nagyon jóban voltam velük. A manzárdban tartottuk az összejöveteleket (Kollár Juci, Sárdiné, Martonné, Bárányné, Bolla Ilus, Tóth lányok – Matild, Margit, Balogh Manci). Itt is kezdtük a Fabiolával – Balogh Manci játszotta a címszerepet. Még páran élnek azok közül, akik játszottak akkor: Tóth Ferencné, Kollár Juci. Sikerrel adtuk elő, mert előtte hosszú ideig szünetelt a színdarab-rendezés. Az általam rendezett színdarabokban mindig vállaltam szerepet, mert így mások is szívesebben játszottak. Jártuk a környéket, vannak még györökiek is, akik emlékeznek rá.
tanítványaival (az utolsó osztálya)
(Ez az írás az újságban jelenik meg, csupán azt gondoljuk, hogy elkésik.) |
A tanító néni a péterrévei Kiskastély kapuja előtt … Aztán József mégis megkeresett, és a második ilyen alkalommal egyik tanítványom édesanyja meghívott minket ebédre. Ebéd után hazamentünk, leültünk a sezlonra, szólt a rádió. A rádión piros selyemből készült, kinyitható szív volt a gombra akasztva (valamelyik barátnőmtől kaptam, talán a Csillag Ilustól). József kérte tőlem a szívet. Levettem, odanyújtottam neki – De nekem nem az kell – mondta ő – hanem a magáé. A másfél évi levelezés után nem mondhattam nemet. A böszörményi úton kiszálltunk, és gyalog mentünk a debreceni kisállomásra, ahol Nyírbátor felé indult vonat. A nagyállomásról Nyíregyháza felé nem volt vonat. Jóska elment a postára, feladott egy táviratot, hogy délután egy órakor édesapám várjon kocsival Nyírbátorban. Nem akartak hinni a szemüknek. Nagy volt az öröm, Boglárról a Harangozó papa ott volt. Ki is tudtuk pihenni magunkat. A terv szerint rendben, szépen ment minden. Pünkösd délután egy zápor leverte a port, napsütéses délután volt. Négy órakor elindultunk. Nővérem a tömegben utat nyitott. Unokabátyám bazilita szerzetes volt – a kegytemplom Mária oltáránál esketett. Tehetséges szónok volt, gyönyörű beszédet mondott. Férjem atillában, rajta a vitézi jelvény, nekem hosszú, 4 méteres uszályom volt. Ica néni a boglári hajóállomás előtt –apósa ott lakott, mint kikötőmester.
A vörös kápolna előtt. Nyugdíjasan.
A város Pro Urbe kitüntetést veszi át Sós Zoltán polgármestertől |
Táviratot kaptunk. Június 3-án Varga Béla plebános úr kilenc órára magához rendelt bennünket, a rózsalugasban fogadott. Elnézést kért, mert a szalonban külföldi, talán angol politikusok voltak a vendégei (később derült ki, hogy ők készítették elő az útját). Elbeszélgetett velünk, mondta, hogy Karácsonyi Kornél halála után (Bogláron évekig gyászolták) a helyét pótolni nem tudták, bár próbálkozott a patikus, Sártory Lajos bácsi, Fábián Imre az állatorvos, Szörényi Kálmán, a káplán – sikertelenül (valószínűleg a nehéz megélhetőség miatt). Búcsúzóul Varga Béla összefogta a kezünket, és azt mondta – „Rátok bízom a falu ifjúságát, legyetek Karácsonyi Kornél utódai”. (Józsi bácsitól kaptuk az iskola tervezett névadásához Karácsony Kornél méltatását az akkori újságba, a Boglári Szép Szóba.)
k.j.
Pár kép a köszöntő ünnepségről
Az első ülésen a képviselő-testület minden tagja jelen volt, ahol 21 nyílt, 2 zárt napirendi pontot szavaztak meg.
Az első pont beszámoló a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a két ülés közötti fontosabb eseményekről, valamint a polgármester átruházott hatáskörben hozott döntéseiről szólt.
Eszerint:
- a gépi hóeltakarítási és síkosságmentesítési munkák elvégzésére adott ajánlatok közül a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó Boglári Kék Bálna Kft. ajánlatát fogadta el.
- a közcélú ivóvízellátó rendszer működtetésére vonatkozó bérleti-üzemeltetési szerződés megkötéséről döntött.
- a Kodály Z. u. 61. számú ingatlan tulajdonosai kérelmét elutasította ingatlanuk korábban kisajátított területrész visszavásárlására vonatkozóan.
- hozzájárult a „Segítő kezek” Alapítvány működésének határozatlan ideig történő meghosszabbításához, éves beszámolási kötelezettség mellett.
- az Önkormányzati Tűzoltóság részére 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított.
- 300.000,- Ft támogatást biztosított a Boglári Általános Iskolát Támogató Alapítvány részére sítábor utazási költségeire.
- a szennyvízelvezető rendszer működtetésére vonatkozó bérleti-üzemeltetési szerződés elfogadásáról döntött.
- módosította a határidő tekintetében a Magyar Posta Zrt. és a Centrum Irodaházak Kft. részére megküldött településképi kötelezést.
- Szántó Botond részére megállapított településképi kötelezést továbbra is érvényben tartja.
- bérlakás lakásbérleti szerződések megkötéséről döntött.
- bérlakás bérletére vonatkozó igényeket elutasította.
A polgármester részt vett az adventi gyertyagyújtáson, BAHART közgyűlésen, Balatonlellén a János-napi boráldáson, rendkívüli testületi ülésen, újévi köszöntésen a jégpályán. Fogadta Ormelle testvérvárosi küldöttségét, jelen volt a városi pótszilveszteren, és a katolikus templomban tartott újévi koncerten. A jégpályáról interjút adott az M1 csatornának, részt vett a megyebálon. Köszöntötte a nagyadózó vállalkozásokat a Fischl-házban. A vietnámi nagykövet meghívására köszöntötte a holdújévet, a Gellért szállóban tartott fogadáson. Volt interjú a városi tv-vel, tárgyalás az intézményvezetőkkel a költségvetésről, és megnyitották az ökumenikus imahetet az evangélikus templomban. Újborkóstoló, tárgyalás a strandfejlesztésről a Magyar Turisztikai Ügynökség budapesti irodájában, iskolabál követte ezeket. Tájékoztatta a Közterület-fenntartó Szervezet munkatársait a lehetséges átszervezésről, Kalinovaci testvérvárosunkban tett rövid látogatást, és részt vett a Mathiász János Szakközépiskola szalagavató ünnepségén, fogadta Móring József Attila képviselőt, és jelen volt Siófokon, Felügyelő Bizottsági ülésen, aztán Zichy Eszter, a Habsburg Alapítvány munkatársa látogatta meg, amit a Pénzügyi, Városfejlesztési, Ügyrendi Bizottság ülése követett.
Hat újszülött kisfiút és egy kisleányt megérkezésük, valamint Burics Lászlónét, Óváry Józsefnét és Harangozó Józsefnét köszöntötte születésnapjuk alkalmából.
Átruházott hatáskörben hozott döntések:
Települési támogatás (rendkívüli élethelyzetre) 15 fő 450.000.- Ft
Települési támogatás (halálesethez) 3 fő 180.000.- Ft
Települési támogatás (krízishelyzetre) 4 fő 442.000.- Ft
Települési támogatás (születéshez) 9 fő 520.000.- Ft
Települési támogatás (tűzifára) 9 család 360.000.- Ft
Települési támogatás (lakhatáshoz)/év 2 család 80.000.- Ft
Iskolakezdési támogatás 2 gyermek 20.000.- Ft
Nyugellátásban részesülők támogatása 1.521 fő 15.210.000.- Ft
Tegnap /2020-02-20/ meghalt Ilonka néni. Ma van évfordulója annak, hogy Márai véget vetett életének. Megnéztem a filmet, ami a legutóbbi Kultkikötő moziban volt soron, és az utolsó mondatairól eszembe jutott egy nemrégiben látott, hollywoodinak induló, de annál többet mondó Luc Besson rendezés is - Lucy.
A tudás átadása.
Ez volt az, amit kulcsmondatként kihallottam belőlük. Talán még a paphiány, ami nem mai probléma, de úgy látszik, nagyon nem akar oldódni.
Többünkben többször kikristályosodott, hogy az ember - bár az idő ezerévszám telik - nem változik. Pedig egyre többet tudunk, egyre többet fedezünk fel a világ titkaiból, egyre gyorsabb és nagyobb volumenű az információk elérhetősége. Hiába, az ember dedóba illő hülye gyerek marad (nem én mondtam). Van véleményünk mindenkiről (nekem is), ami inkább negatív, mint dicsérő, sokkal könnyebben elfogadjuk a hízelgést, mint a kritikát, megelégszünk a fészbúkon talált bölcselkedések megosztásával, gondolván, ezzel megváltjuk a világot, de teszünk bármit, vagy sem - elfolyunk az árral. A csendes, bölcs józanság helyett ma a középszerűség ordít, színesen, mozgalmasan, és letehetetlenül, ahogy a gyerek (sőt, már felnőtt is) ránő az okostelefon nyújtotta talmi "kalandokra".
Ebből a hangzavarból pedig nem tudjuk kiszűrni, mi az a tudás, a valódi, amit gyűjtöttek előttünk, s átadni készek emberek (az emberség, emberiség - az Isten), de mi süketen kerüljük ki ezeket. A bolygónak elege van belőlünk. Létfontosságú szerveit kinyírjuk (vágjuk, koszoljuk), az állandó ellenségeskedéssel, kicsiben és nagyban folytatunk háborúkat, hazudunk, lopunk, csalunk, értékeljük az értéktelent, és lekezeljük az értéket. Végjáték.
"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni, miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudattalanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogy riadtan bezárkóznak a betegségbe, elvesztik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudatlanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni." (Márai)
Zoránnal együtt vallom, hogy "kell ott fenn egy ország", amit nem biztos, hogy ott keresünk, ahol van, és nem olyan, amilyennek elképzeljük. De mindenképp léteznie kell, ha már az élet, a maga megejtő természetességében és felépítésében, ennyire fejlett szinten létrejött. Nem lehet ok nélkül.
Tehát a tudás létezik. Hagytak sokan, sokat ránk, Máraitól Semmelweisig, Aranytól Béres Józsefig, és, ha szűken, csak Boglárt nézzük, Gaal Gaston, Varga Béla, Szőllősi atya, Karácsonyi Kornél, Pados József, Lakatos András, Dr. Kovács Miklós, Harangozó József, és, persze, Ilonka néni, a felesége is - a sor hosszan folytatható...
Mai újságban megjelent cikkben olvastam egy megjegyzést: "paradoxon helyzet, hogy egyes politikusok a kereszténységre hivatkozva kívánják megóvni Európát az iszlámtól, miközben az itt élőknek lassan fogalmuk sincs a kereszténységről".
Ki tehet róla?
Szerigabi
fotó: Kotnyek István: Látható csend
A Kossuth Klub meghívott vendége egy korábbi vonattal jött, ami fél kettő előtt pár perccel futott be. A pedagógus szervezőknek még volt iskolai kötelezettségük, így jómagam vártam igazgató asszonyt. Ahogyan leszállt, ahogyan körülnézett, rögtön tudtam, őt várom.Elmesélte, minden nyáron egy barátnője nyaralójában tölt egy-két hetet városunkban. Igazából nem is látta még szép Balatonboglárt másik évszakban, pedig sokszor megfordult nálunk még középiskolás korában is, s nagyon megszerette Balatonboglárt. Bár a feladatom, a panzióba kísérés volt, de a kedvessége, a város iránti érdeklődése... - gondoltam, kapucsínót csak elfogad egy kis beszélgetésnyi időre Bogláron volt építőtáborban. Meggyet szedtek, s nem felejti el, első nap meggyleves volt az ebéd. A munka mellett jutott fürdésre is idő, s ami jobban érdekelte a kiállításokra, kulturális programokra, még a Galántai-féle („törvénytelen avantgárd”) kiállításra is. Jó volt hallgatni élményeit a kápolnatárlatokról. Soroltuk a kiállítókat, a nagy neveket. Nagy örömmel „dicsekedtem” arról az időről, a Kossuth-díjas kiállítókról, a színvonalas megnyitókról, az azokra emlékeztető katalógusokról, a Régi Muzsika Kertjéről, a kaposváriak nyári színházairól, melyek miatt még messziről is eljött számos érdeklődő (ahogyan innen elmentünk többen Lendvára, a Chagall kiállítást megnézni). Arról hallgattam, hogy manapság ezek lényegesen kisebb figyelmet kapnak – bár minden évben azokat is, s a környéken lévő kiállításokat, múzeumokat fölkeresik, ahogyan a Fischl-ház falán nagyjaink emléktábláit is. Nagy örömmel újságolta, hogy nyáron egy volt kollégáját, Editkét üdvözölhette, aki a Kék kápolnában volt a teremőr. Este pedig egy lenyűgöző előadását hallgathattuk meg tőle a ceglédiek torinói küldöttségéről. (Készült videó felvétel, ami jó érzéssel ajánlható.) A közelgő 15-i ünnephez egy adalékként Zoltán öcsém másnap föllapozta egy antikváriumi (1944-ben kiadott) könyvét, mely Kossuth halálának ötvenedik évfordulójára jelent meg, a Ceglédi Turini Százas Küldöttség megbízásából - bizalmunk ápolására, életerőnk növelésére. Abban olvasható: „Nemzetek, melyeknek van jövőjük, megbecsülik múltjukat!” Kossuth neve össze van forrva az 1848/49-i eseményekkel. Ez volt a nemzet legnagyobb alkotó korszaka. Mióta Magyarország fennáll, nem volt államférfi, aki Kossuth Lajosnak még csak nyomába is léphetett volna. 1848/49-ben Magyarország centruma lett a művelt világ érdeklődésének s az általános világszellem vezetője. Ekkor kapcsolja be Kossuth Lajos Magyarországot az egyetemes emberiség nagy mozgalmába, azzal, hogy megkezdi Magyarország modern átalakítási munkáját. Mindenki örömmel üdvözölte a „vértelen forradalmat”, melyet Kossuth maga nem tartott forradalomnak, mert a politikai átalakulást a régi magyar alkotmány alapján vitte keresztül, a jogfolytonosságra hivatkozva. 1848/49 után is, az emberiség közös nagy eszméje mellett, a világ népei közül legtovább a maroknyi magyar nemzet tartott ki. Ennek a csodálatos jelenségnek a kulcsa: Kossuth Lajos egyénisége. De nemcsak azzal nagy e korszak, amit 48-ban alkotott, hanem azzal is, amivel megtermékenyítette a magyar életet. Felszínre hozta a magyarság legmélyebb kincseit: szabadságszeretetét, vitézségét, a haladás iránti érzékét. Olyan emberi erényeket, amelyek elsorvadásától lehetett tartani, s amelyekre mindig csak felemelt lélekkel lehet visszaemlékezni. Kossuth Lajos a nemzeti öncélúság és függetlenség fáklyahordozója volt. Saját szavai szerint: Ez az elv kiált a magyar emberhez ősei sírhantjairól, mint szent hagyomány; ez kiált hozzá gyermeke bölcsőjéből, mint szent kötelesség a jövendő nemzedékek iránt; ezt szívja be hazája levegőjével; ez párolog felé a földből, melyet a honszeretet annyi mártírvérrel áztatott; ez hangzik dallamaiból, mikkel a romlatlan nép verejtékes munkáját enyhíti; ez vegyül imádságába az örökkévaló Istenhez, kit épp azért, mert az vegyül imádságába, gyermekded kegyelettel a „magyarok istenének” hív; ez lengi át lelkét örömben, búban a bölcsőtől a koporsóig. Ennek a „szent hagyománynak” kell érvényt szerezni itt minden időben.
Azt hiszem be kell látni - hiába a nagy beszélgetési tervek, elhatározások, listák - azt az előkészítetlen helyzetet, lehetőséget kell megragadni, amit épp a véletlen az ember elé sodor. Persze az alanyt meg is kell egy kicsit győzi, kamerát, rögtönzött helyszínt kell teremteni. Így került sor a mostani beszélgetésre. Hogy ez miért fontos? Kinek fontos? Ebben bizonyosan nagyon eltérő értékelések születhetnek. Talán a "De jó lett volna vele egyet beszélgetni!" vissza nem térő lehetőség az indíték, valamint és a legfontosabb megcáfolni a "Nem vagyunk elég érdekesek egymásnak." beidegződést. Cuncával így sikerült:
- kj -
|
|
